Ha megírtam volna a freeform horgolás könyvet, ez a stóla lett volna a címlapon – igaz, akkor még Óceán munkacím alatt futott. Most viszont, ahogy néhányszor már hordtam, egyértelmű pávaként viselkedik, magára vonzza a tekintetet, emberek megjegyzik, hogy nahát, milyen jól néz ki. Vállfán persze feleannyira, mint valóságban, de azért mutatom:
A horgolás tényleg freeform, amivel a teszthorgoló lányok meg is szenvedtek, mert kábé olyan receptet adtam meg nekik, mint dédanyáink szakácskönyveiben vannak: “amennyit felvesz”, meg “ha szép szálasan csorog a fakanálról”. Szóval nem tudnám megmondani, meg receptet adni se hozzá, hogy hogy készül a rácsminta és számomra is meglepetés volt, hogy végül milyen alakú lesz az egész, mert inkább az anyag diktált, mint én. De végül hagytam magam vezetni és elkészült az eddigi legkedvencebb sk stólám. Csak azt sajnálom, hogy nem valami nemesebb fonalból kezdtem neki. Kapaszkodjatok meg, ez a cucc itt 100% akril, Bravo fonalból készült. Csak mert annyira szépek a színei. Pedig megérdemelne egy selyem-gyapjú keveréket is és talán annak is eljön az ideje.
Tetszett a bejegyzés?
2017-09-10 at 17:50
Azért vállfán is szuper jól néz ki!
2017-09-11 at 15:14
Ó, ezt néztem is, hogy vajon régi lehet, hogy nem láttam képen? De ezek szerint nem is olyan régi.
Tetszett élőben is, jól néz ki nagyon!
2017-09-12 at 19:59
Köszi, Orsi! Elég régi már, csak eddig titokban tartottam, mert úgy volt, hogy a könyvemben lesz benne. Viszont mivel a könyvprojektről lemondtam, így most már mutathatom és ami még jobb, hordhatom is. 🙂 A te sárga pulcsid is nagyon jól nézett ki!
2017-09-12 at 21:00
szeretem a színeit!
2017-09-12 at 21:13
Nagyon szép ez a stóla és tényleg illik hozzá a pávaszem név ☺