10/52 és arról, hogy miért jó nekünk

9 hozzászólás 10/52 és arról, hogy miért jó nekünk című bejegyzéshez

Pár hete érlelődik, hogy írjak egy optimista posztot gyereknevelés témában, s úgy tűnik, a heti gyerekfotó kiváló apropó.Mert régen úgy volt, hogy a blog volt az a hely, ahol próbáltam öniróniává szépíteni a másfélórás szakaszokból álló éjszakákat, az étkezések körüli megpróbáltatásokat, az otthonlét ma már nosztalgikusan szépnek látott, de akkor fojtó bezártságát. Eltelt három-négy év és bár nem igaz, hogy minden rózsaszín, sőt, mégis sokkal könnyebb lett az élet. Ma már csak azért kell morcosnak lennem, mert hétvégén már negyed 8-kor ébresztenek (bár nem mindig, és inkább csak azt veszem zokon, hogy ha máskor el tudnak játszani kicsit későbbig, akkor most miért nem) vagy mert nem jó nekik két tojásból rántotta megfelezve, hanem külön akarják az egy-egy tojásost, hogy mindketten kerek rántottát kapjanak. Mi ez ahhoz képest, amikor kizárólag a gömbölyű ételeket volt hajlandó megenni Do és azt is csak házon kívül, babakocsiban és akkor se sokat. Szóval van fény az alagút végén, ezt csak azoknak mondom, akik épp most vannak a másfél órás éjszakák szakaszában.

És egyébként is: olyan örömök érnek, mint például rájönni, hogy a reggelente morcogós, rádiót bekapcsolni nem engedő fiú nem más, mint én minikiadásban. És hogy ő is délután hazaérkezve először kakaózni akar – pont ahogy én kávézni – s aztán már bármi jöhet, csak az a 15 perc fejből kifelé bámulás legyen meg.

És akkor itt van ő, akinek múlt héten először 134-es ruhát kellett venni, és akkor rájöttem, hogy ez egy határvonal, mert ez a méret már felnőtt divat kis méretben. És először fordult elő, hogy ami neki annyira tetszett, azt én nem tartottam fölösleges hülyeségnek, sőt, teljes egyetértésben voltunk, hogy ezt a leopárdmintás szürke-fekete spagettipántos overallt fogja viselni az áprilisi esküvőn, mert ez cool és mikor, ha nem 7 évesen. Ki tudja, hátha később ugyanolyan gátlásos lesz, mint én.
És bár együtt mentünk, gyakorlatilag egyedül korizott két és fél órán keresztül a barátnőivel és aztán apás program keretében majdnem végigbiciklizték a Donauinselt, pedig az elég hosszú, és egyedül lemegy a kertbe és cseveg az óvodásokkal a kerítés másik oldalán. Szóval most van az a valószínű rövid időszak, amikor már nem vagyunk összekötve, de azért még meg lehet ölelni időnként anélkül, hogy ciki lenne neki. Akkor most megállítanám az időt, ha lehet ilyet kérni.

Szombati menü böjti időben

1 hozzászólás a(z) Szombati menü böjti időben bejegyzéshez

Mielőtt még a lényegre, azaz a receptekre térnék, megosztom a múlt hét egyik cukiságát. Azzal, hogy a gyerekek evangélikus oviba illetve iskolába járnak, kikerült a kontroll a kezemből a vallási nevelést illetően. Ugyanakkor szinte minden reggel élvezhetjük a vallási témájú eszmefuttatásokat és teológiai vitákat.

Legutóbb például egy ilyesfélét:
Do: Úgy várom már, hogy húsvét legyen és jöjjön a húsvéti nyúl!
Kristóf: De most még nincs húsvét, hanem Fastenzeit van.
Anyahajó: Magyarul böjtnek hívják. A böjt az, amikor nem eszünk vagy kevesebbet eszünk.
K: De lehet enni, csak kevesebb Süssigkeit-ot.
A: Kevesebb édességet. Tényleg? Ezt honnan tudod?
K: Lisa mondta. (az óvónő) De vitaminokat lehet enni, ugye?

Bizony, bizony, vitaminokat lehet, csak kevesebb édességet. Úgyhogy ma egy répalevest (vitamin!) és egy aligédes áfonyás sütit (kevesebb Süssigkeit!) hoztam.

Az áfonyás süti receptje a Backing heaven  – ha már a vallási nevelésnél tartunk – 2012 későnyári számából való. Teljesen működőképes recept, csak azért kellett változtatnom rajta, mert épp nem jutottam bionarancshoz. Úgy indul, hogy 180 fokra előmelegítjük a sütőt és ezt tényleg rögtön a kezdésnél, mert nagyon gyorsan összeáll a tészta, valódi villámsütemény.
30 deka lisztet, 3 kiskanál sütőport, egy csipet sót és 30 deka finom porcukrot egy tálban összekeverünk. Felolvasztunk 13 deka vajat és picit hűlni hagyjuk. A lisztes tálba teszünk még 2 felvert tojást, 190 ml tejet, az olvasztott vajat és egy biocitrom reszelt héját valamint egy narancs levét. A mixer keverőfejével addig keverjük, amíg minden jól összeállt: szokásos kevert tészta állagot kapunk így.
A tésztát kivajazott-kilisztezett piteformába vagy tortaformába öntjük, megszórjuk 10 deka áfonyával (a mélyhűtött áfonyát nem kell felolvasztani előtte.) és 20 percig sütjük. Ekkor még 10 deka áfonyát szórunk a tetejére (az első adag áfonya nagyobb része mostanra elsüllyedt a tésztába) és tovább sütjük még 10-20 percig, de mondjuk inkább tűpróbáig.
A süti annyira kevéssé édes, hogy kivételesen kész voltam porcukorral megszórni fogyasztás előtt, pedig ilyet igen ritkán teszek.

A forró sárgarépaleves sok baj gyógyítója, ráadásul annyira szép narancssárga. Negyed kiló sárgarépát kb fél liter zöldség alaplében puhára főztem, picit sóztam, majd a répa egy részét félretettem, a többit pedig pürésítettem. Ekkor még 3 ek tejszínt kevertem a levesbe, újraforraltam, visszatettem az egész répákat.
Serpenyőben pirított mandulával és tökmaggal valamint egy löttyintésnyi tökmagolajjal tálaltam. Mi kell még a boldogsághoz?

Heti egy gyerekportré

3 hozzászólás Heti egy gyerekportré című bejegyzéshez

Kampányszerűen szoktam mostanában blogokat olvasni – így lehetséges, hogy csak most szereztem tudomást az 52 portrés kihívásról a Maxabella loves blogon keresztül. A feladat hetente egy portrét készíteni az ember összes gyerekeiről, ami két gyerek esetében nem is lehetetlen. Hála a remek kis gépemnek, amit épp december végén vettem, és amivel tényleg élvezet fényképezni, még az is lehet, hogy van minden hétről egy-egy portré, de most csak pár kedvencet mutatok, aztán majd igyekszem tartani a heti egyet.

Márciusi UFOtlanítás

5 hozzászólás Márciusi UFOtlanítás című bejegyzéshez

A tavaszi nagy lomtalanítást is elkezdtem már, például kidobtam két költöződoboznyi “elromlott, de még meg lehetne javítani, csak éppen 15 hónapja mégsem léptünk” cuccot. Amire 15 hónap alatt nem volt szükség, arra valószínű soha az életben. Megszabadultam továbbá egy doboznyi jegyzettől, ami a doktori iskolában halmoztam fel. Bámulatos, mennyi mindent tudtam, mielőtt megszülettek a gyerekek. És bámulatos, hogy 7 év kellett ahhoz, hogy el bírjam engedni a tényt, hogy jelenlegi életszakaszomban nem agyra és doktori disszertációra gyúrok.

Na de hogy a horgolós sarkom se maradjon lomtalanítás nélkül, beszálltam egy márciusi UFOtlanítási kihívásba. A pink Citron kendő nem épp valódi UFO, mert pont az utóbbi időben gyakran előveszem, de azért nem halad annyira gyorsan, mint a horgolások. Azért egyre jobban élvezem a kötést is, és kész vagyok új kihívásokra – de csak ha ezt a kendőt leláncoltam. Még 6-7 este munkája hiányzik kábé (nem csinálom meg mind az öt szakaszt).

Ez a virág a Circle top lesz a Vouge Knitting-ből – ha nagy lesz. (Óvakodjatok amúgy a mintától, rengeteg hiba van a leírásban, van, hogy komplett sort hagy ki.) Ezer éve kezdtem el, azaz októberben, s mert tavasszal és nyárom már hordani szeretném, bele kell húznom. Még úgy 70%-a hiányzik, szintén 6-7 estét tippelek optimistán. Kicsit félek a fukszia szín miatt, mert ez igazából nem szokott jól állni nekem, csak már megint zsigerből vettem fonalat és nem aggyal. Drops Safran egyébként.

Ez a terítő már csak 4-5 estényi munkát igényel, szóval ezt veszem előre a listán. Még 10-12 sor a nagyimintából és egy kicsit bonyolultabb szegély, mint amilyet általában szoktam készíteni.

Hónap végén majd rovancsolok – kérjük, tegyék meg tétjeiket, mennyit teljesítek a terveimből!

Így halad a freeform top

 És akkor ez már a háta: az elejéről is jól ismert sárga virág átfolyt granny square-be

 A hullámmintához kapcsolódott egy szivárványos sarokmegoldás.

 A hullám annyira tetszett, hogy 90 fokkal elfordítva is megismételtem a mintát.

 Egy légiesebb terület neccmintával.

 Kipróbáltam egy szélmintát kis módosítással az új szegélymintagyűjteményemből, ez a türkiz virágos rész.

 És bevezettem egy új színt, a pipacspirosat.

Jelenleg ez az állás – úgy 1/3 rész hiányzik még a hátából, aztán az összedolgozás az elejével és némi fodros szegély az aljára. Ha már egyszer úgysem ez lesz a gardrób visszafogott, klasszikus darabja.

Schoppelwolle, Zauberball – az aktuális kedvencem

3 hozzászólás Schoppelwolle, Zauberball – az aktuális kedvencem című bejegyzéshez

A Zauberball fonalakat mióta megláttam, nagyon szeretem. És ahogy telik az idő – ellentétben más kapcsolatokkal – az a vonzalom csak fokozódik. Új és új színek, árnyalatok, fonási módok gondoskodnak arról, hogy minden egyes fonalboltos látogatásomkor találjak még egy olyan fajtát, amit korábban nem ismertem. Mondjuk nem minden alkalommal hagyom magam elcsábítani – ezt azért vegyük be a protokollba.
Egy régi sálprojektből maradt valamennyi narancs-lila-vörös fonalam és unalmamban elkezdtem ötszöget horgolni belőle különösebb cél nélkül. Mivel ezeket a színeket csak horgolni szeretem, viselni nem, lakberendezési tárgyban kezdtem el gondolkozni. Most szép lassan növesztem – azóta már új gombolyagot kellett kezdenem – s majd meglátjuk, mekkora lesz. 2 és feles tűvel, mert mazochista vagyok. Ez a relax-horgolásom. Ha semmi máshoz nincs agyam, vagy filmet nézek, csinálok hozzá egy-két kört.

Ez egy olyan hét, amikor két SBS-t mutatok, igaz, már kicsit régebben készült el. A Blaukraut bleibt Blaukraut nevű árnyalatot választottam egy kolléganőm kendőjéhez, ezek a kedvenc színei. Köszönetképp horgoltam, ő látja el ugyanis a gyerekeket nagy mennyiségben német nyelvű gyerekkönyvekkel.

Blokkolás közben jócskán nőtt a kész darab, ami a kendőnek jót tett, a lelki világomnak azonban rosszat. Elkezdtem ugyanis még decemberben a kórházban egy végeláthatatlan kardigánprojektet ebből a fonalból. A kész kardigán képén látszik, hogy nincs blokkolva, sőt, víz se érte. Ez azt jelenti, hogy ha a minta szerint horgolom, akkor csak addig lesz jó a méret, amíg először víz nem éri. Oké, hogy gyapjút nem mosunk gyakran, sőt, igazából csak párában szellőztetünk, de mindig történhetnek balesetek, ami miatt mégis mosni kell. A kardigán sorsa így egyértelmű: ami eddig elkészült belőle, azt bontani kell. Félek, hogy átszámolgatni az egész mintát nem tudnám, úgyhogy most fájdalmas búcsút veszek ettől a tervtől. Na de marad a kérdés: mit kezdek 50 deka, azaz rémsok Zauberball fonallal? Ötleteket hálásan fogadok “Balukraut bleibt Blaukraut” jelszó alatt.

Most már biztos felső

3 hozzászólás Most már biztos felső című bejegyzéshez

Már elmúlt az az esély, hogy párnahuzattá minősítsem a Do-féle freeform felsőt. Sőt, bár nem szándékosan alakítottam így, de a sárga fodrok miatt az is eldőlt, hogy ez lesz a felső eleje. Hátul valahogy furán nézne ki ez a motívum szerintem.

Az Agneta-féle sapi próbahorgolása után egyszerűen muszáj volt belefoglalni ezt a kagylósoros mintát. Egyébként Do kedvence pont ez a rész, úgyhogy a felső hátán még biztos meg kell ismételnem. 

Ahogy szemfüles olvasók felfedezhették, háromszor is ismétlődik a sárga virág: ezek arra emlékeztetnek, hogy elkezdtem egy kardit Iratmegsemmisítő Lilileinnak babyshower-ajándéknak, aztán nem bírtam befejezni, közben meg kinőtte volna a méretet  – szóval sic transit gloria mundi. De legalább így kap egy második esélyt az a pár virág. Lililein meg majd akkor kap kardigánt, amikor már nem nő ilyen eszeveszett ütemben.

Így néz ki tehát most, kb 6 hét munka után, 2 héttel a finis előtt. De azért nem teljesen reménytelen, hogy befejezem, vannak ugyanis doppingszereim. (Most jön a gyerekszáj-rovat)

– Anya, te miért nem vagy benne újságban?
– Dehogynem vagyok újságban. Az elmúlt két hónapban két cikkem jelent meg.
– Na jó, de miért nem vagy horgolós újságban? Amikor olyan szépeket csinálsz. De mondjuk most már kitalálhatnál valamit felnőtteknek is.

– Anya, ha ezt a felsőt kinövöm, elküldöm Istennek a mennybe.

Bár ez utóbbi mondat többértelmű, de én most dicséretnek interpretálom. Kellemes és kreatív hétvégét Nektek!

Tavaszváró freeform felső

2 hozzászólás Tavaszváró freeform felső című bejegyzéshez

A közös horgolás mindig olyan inspiráló szokott lenni. Átlendít holtpontokon, a közös határidő segít legyőzni az unalmat és megfékezni a projekthalmozást és egyáltalán: szórakoztató. Januárban indítottam egy FB-csoportot, ahol közösen freeform horgolunk. Az első témánk a tavasz, a határidő pedig március 15.

Csak mellékesen: a lehetséges témaötletek közül ez volt az, amihez a legkevésbé volt otthon fonalam. Habár lett volna kedvem szőrös, ilyen-olyan struktúrájú fonalakkal dolgozni, de tavaszhoz illő színekből csak az unalmas Catania volt otthon, így stratégiát kellett váltanom még mielőtt egyáltalán belekezdtem volna.
Egyértelmű volt az első pillanattól, hogy ha tavasz és ezek a színek, akkor Do-nak horgolok felsőt. A fazont nem döntöttem el elsőre, most úgy néz ki, hogy ujjatlan, mellényszerű, de elől-hátul zárt felső lesz. Persze azért freeform, hogy akár az utolsó pillanatban is eldönthessem, hogy mégis párnahuzat. Addig is azonban folyton méregetem egy pólóhoz, hogy stimmeljen a méret.

Igaz, ahhoz képest, hogy már csak három hetem van befejezni, elég sok hiányzik még, de vannak még különálló foltok, amelyeket valahogy bele lehet majd illeszteni az elejébe hátába másik oldalába.

Még tart a tél

A Be beanie! című sapkahorgolós füzetkét már régóta a kívánságlistámon tartottam, és most végre megvettem és ki is próbáltam rögtön két mintát.
Az utóbbi időben ritkán jött az indíttatás, hogy újabb sapkát horgoljak az otthon található 30+ darabhoz, viszont a füzetben lévő modellek annyira mások és annyival izgalmasabbak a korábbi sapkáinknál, hogy most megint van kedvem ehhez a műfajhoz is. Nemcsak körben horgolt modellek találhatók benne, hanem olyanok is, amelyeket soronként laposan kell horgolni, s aztán fogyasztásokkal alakítunk és a hátsó középvonalnál varrunk össze. Így olyan csipkemintákat is lehet használni, amelyeket körben sokkal nehezebb vagy lehetetlen lenne. Épp ezek a lukacsos sapkák vonzanak a legjobban – ezeket főleg tavasszal tudnám hordani, amikor a sapka már inkább csak dekoráció.

A képen látható modellhez egy gyapjú-műszál keverék fonalat használtam – a sodrása egyenletlen, néhol bumszli, néhol kifejezetten vékony. Beszerzési helye valamikor 3 évvel ezelőtt a Burda üzlet volt, a nevét sajnos már nem tudom. A gombolyag kívülről fehér-szürkének tűnt, ahogy azonban haladtam a horgolással, úgy lett egyre kékesebb. Centire pontosan elfogyott az 5 deka, így a passzét fekete vastag pamutfonalból készítettem. S mert ajándék lett, varrtam rá Anyahajó-címkét is (egyébként a könyvhöz 3 db be beanie! feliratú felvarrható címkét is csomagoltak).

Older PostsNewer Posts