Ismét teszthorgoltam egy Oui toujours sapkát, amelynek mintája hamarosan elérhető lesz magyarul is (figyeljétek a FB oldalt!). A pink és a piros egymás mellett – és csak ez a két szín – eddig szerintem nem fordult elő egyetlen horgolásomban sem, de most pontosan ez a kombináció kívánkozott a tűmre. Az ihlető egy kardigán, amelynek a könyökrészén piros folt van, de még ez se lett volna elég, ha nem marad a freeform mellényből majdnem egy egész gombóc porschepiros Catania. De maradt, és ki engedne egy Porsche-t a garázsban porosodni? A kép keveset mond, olyan, amilyen, mindenesetre amikor Do ebben a sapiban ment iskolába, visszaüzent egy anyuka, hogy nyissak már egy boltot, mert ezek a horgolások annyira jók. Boltot nem nyitok, mert szeretem a mostani munkám, ami egyébként tökéletesen kitölti az életem munkára szánt részét, de az illető osztálytársnak úgyis nemsokára itt a szülinapja, úgyhogy majd kap egy ilyen sapkát ajándékba.
Lassan itt van, még akkor is, ha nem a napsütésről, hanem a tavaszillatú esőről és a frontfejfájásokról lehet felismerni. Na meg arról, hogy véget ért a márciusi UFO-takarítás, amelynek keretében végre befejeztem ezt a terítőt. Vegyes 100% pamut fonalakból készült és azon kívül, hogy a két szélén ugyanolyan ritmusban mennek a csíkok, nincs benne semmi szabályosság. Amolyan “ha nincs agyam semmi másra, horgolok hozzá pár sort” projekt volt.
Vannak olyan Budapestnél kevésbé szerencsés városok, ahol nem minden héten, csak évente néhányszor rendeznek színvonalas kézműves- és dizájnvásárt. Ráadásul erről sem a városban járva-kelve plakátokról értesülhetünk, mert ilyet egyet se láttam, hanem onnan, hogy egy magyar kézműves szól, hogy ő is ott lesz. A képeket látva bizonyára kitaláltátok már: Zazáleáról beszélek, aki tavaszhozó színekkel jött Bécsbe.
Az Edelstoff vásárt egy gyárcsarnokban rendezték, ami csak egész kicsit volt melegebb, mint az utcán állni, ennek ellenére tömegek jöttek és a hangulat is remek volt. Bőven voltak magyar standok, néhány alkotót már ismertem a WAMP-ról, mások munkáit most láttam először. Ami számomra furcsa volt: két – egyébként osztrák – standnál is érdeklődtem, hol lehet a termékeiket online megvásárolni és mindketten azt válaszolták, nincs webshopjuk, csak vásárokon vannak jelen és még csak kivételesen sem lehet e-mailben rendelni. Kár, mert egyébként komolyak voltak a szándékaim, csak épp az ehavi büdzsébe nem fért volna bele. Egyébként már máskor is feltűnt, hogy a Dawandán, Etsy-n alig-alig van alkotó Ausztriából, vagy legalábbis jóval kevesebb, mint amennyit egy olyan bohém és extravagáns dolgokat kedvelő városból, mint Bécs várni lehetne. Szóval úgy tűnik, a magyar kézművesek ebben a tekintetben jobban lépést tartanak a korral.
No de nem olyan sokat nézelődtünk Nils Hogerssonnéval, hiszen ott volt Zazálea, s vele beszélgettünk – szigorúan ügyelve arra, hogy lehetőleg vonzzuk a vevőket. E célból még egy csodaszép kékszemű bébit is bevetettünk, a márka új reklámarcát, Lilit.
Wet Brush asztalát is megcsodáltuk. Ő az akvarelljeivel illetve azok nyomataival jött Bécsbe, és itt is maradt – mármint nem ő, hanem a párizsi metróról festett képe, amely ezentúl frankofón családtagomat emlékezteti a régi szép időkre álmaira.
Köszönöm szépen a blogszülinapi játékban való részvételeteket! A FB-os kommentekkel együtt 42-en jelentkeztetek, és bár azt mondtam, hogy 50-nél sorsolok, nem akartam már tovább borzolni az idegeket és sorsoltam egyet. Felírtam szépen minden jelentkezőt sorszámmal, először a blogosokat, aztán a FB-osokat, s a random.com meg a szerencse a 7-es számú játékosnak kedvezett, Florentine-nek. Kérlek, írj egy mailt a postacímeddel, s hamarosan útnak indítom a csomagot 🙂
Kedves Többiek, ti se szomorkodjatok, mert lesz még játék a közeljövőben, s ha igaz, kötésmintát lehet majd nyerni egy blogoszférabeli társunktól, akinek kiléte legyen még meglepetés!
Addig is szeretném megköszönni a sok pozitív visszajelzést és remélem, továbbra is úgy találjátok majd, hogy érdemes ide benézni. Ami rajtam múlik, ígérem, megteszem 🙂
A 2012-es Vogue Crochet különszámának legutolsó modellje már az újság átlapozásának pillanatában megtetszett. Kis módosítással horgoltam meg végül: nem mohair fonalból és nem több szín váltogatásával, hanem egy 15 dekás óriásgombolyag színátmenetes Zauberball-ból (Indish Rosa árnyalat). Mivel ebből a fonalból a motívumok blokkolás után jóval nagyobbak lettek, kevesebb kört horgoltam. Izgalmas, ahogy minden motívum kicsit más színösszeállítású.
Ugyan a gyapjú valamivel kevésbé tartja az alakját, mint a mohair, viszont szerintem jóval kellemesebb érzés a bőrnek és így stólaként és sálként is viselhető, lágy esésű és ha akarom meleg, ha akarom, szellős.
Egy pszichodrámás csoporttársamnak készítettem apró köszönetként egy óriási segítségért.
Minden évben új kihívás számomra a húsvéti sonka elfogyasztása. Ez egyébként tökéletesen szimbolizálja azt, ahogyan lassanként elvesztem a kapcsolatot a régi, megszokott ünnepi szokásokkal. Nagyon szeretek enni, sőt, finomakat enni – nemcsak ünnepen. És szeretek annyit enni, hogy jóllakjak, de annál nem többet. És az a benyomásom, hogy régebben az ünnep jellemzője az volt, hogy az asztalon a hétköznapinál jóval különlegesebb ételek voltak, s ezekből ráadásul annyi, amennyit nagy rákészüléssel se lehetett elfogyasztani. Értem a mögötte lévő szimbolikát is, a bőségvarázslást: ha az ünnepen kevés van, máskor is szűkölködik a család, ha az ünnepen bőség van, máskor is az lesz. De mindez nagyon messze van a mostani életünktől. Szerencsére a hétköznapokon is tudunk változatosan és finoman táplálkozni, és nagyobb extrákra ünnepen sem vágyom, sőt, egyre inkább tudom értékelni a fakszni nélküli ételeket, a természeteshez közeli ízeket. Ami pedig a mennyiséget illeti, nem tudok, nem is akarok ünnepen sem többet enni, mint máskor, nincs igényem háromféle sültből választani, egyáltalán, sokkal kevesebb hússal, sőt hús nélkül is ünnep az ünnep. (Viszont érdekes módon az évnek pont a böjtre eső télvégi szakaszában kívánom inkább a zsírosabb-kiadós ételeket, míg nyáron hetekig eszembe sem jutna a hús, ha a többiek kedvéért nem vennék néha.) Karácsonykor már évek óta drasztikusan egyszerűsítek és semmiféle tradícionális ételt nem főzök, nem görcsölök a beiglin és nem úsztatok élő pontyot a fürdőkádban. Azért ettől függetlenül nem éhezünk, viszont nem is töltöm az ünnepeket nonstop a konyhában. Így alakult. Eleinte szükségből, mert a lelkész pont ünnepkor ér rá legkevésbé a konyhában szöszölni, de tulajdonképpen mostanára úgy érzem, pont ez a jó nekem. A család meg egyelőre nem protestál hangosan. Nem tudom, így fog-e maradni, könnyen lehet, hogy idővel visszaváltozik minden a régibe, például ha a gyerekek húszabáló kamaszkorba lépnek.
A húsvét kicsit más, ott még tradicionálisabb maradtam. A sonka-tojás-kalács reggeli valahogy hozzátartozik az ünnephez, ugyanakkor annyira idegen a hétköznapi étkezési szokásaimtól, hogy a húsvét vasárnapon kívül eszembe nem jutna ilyesmit enni. Így esik, hogy a húsvéti sonka eltüntetése (még ha picit készítünk is) minden évben kihívás.
Átlényegült már kiadós ebéddé spenóttal leveles tésztába töltve, lett belőle esti saláta. Most is a könnyű vacsora műfajban próbálkoztam: személyenként egy mélytányért teleraktam vegyes zöldsalátával, egy kb 1 centi vastag szelet sonkát felkockáztam, serpenyőben gyorsan átmelegítettem és a saláta tetejére szórtam. Hozzákanalaztam még 3 evőkanál magozott olívabogyót, megöntöztem kevés olívaolajjal és balzsamecettel, majd mindezt összekevertem pár gyors mozdulattal. Ötperces vacsora, egy kellemesen fárasztó jógaóra után nincs is szükség ennél többre.
Az idén indult freeform horgolós FB-csoportban már eddig sok szép holmi készült – de még többen vannak azok, akik bár nagyon szeretnék kipróbálni ezt a technikát, de valami miatt mégis visszariadnak. Az ő kedvükért is gyűjtöttem össze hét kínzó kérdést a freeform horgolásról. Hátha a válaszok elolvasása után leomlanak a belső falak és megnyílik az út a felszabadult alkotás előtt.
1. Mennyire kell tudni horgolni, mielőtt bele lehet kezdeni az első freeform projektbe?
Semmire és bármennyire. Mivel magamtól tanultam horgolni, csak könyv alapján – és akkor még youtube sem volt, vagy én nem tudtam róla – rögtön az első horgolásom freeform lett. Igaz, nem szándékosan, mert eredetileg táskát szerettem volna készíteni. Csak nem tudtam, hova szúrjam a tűt, nem tudtam eldönteni, hogy milyen öltéstípussal – legszívesebben az összeset gyakoroltam volna egy ideig, de nem túl sokáig. Meg hibáztam is, de bontani nem akartam a sok munkával összehozott centiket. Így aztán a végeredmény egy meglehetősen amorf, fonalakat, mintákat váltogató üreges valami lett, amit én a legszebbnek gondoltam a világon (és még hordtam is). Tehát mondhatjuk, ha valaki tud pár öltéstípust és van pár különböző egymás mellett jól mutató fonala, akkor már jó eséllyel próbálkozhat freeform horgolással. Ha valaki a neten talált freeform költeményeket szeretné utánozni, akkor azért nem árt kicsit több tapasztalat. Jó, ha automatizálódtak már az öltések és tud olyan gyorsan horgolni az ember, amilyen gyorsan jönnek az ötletei. Jó, ha horgolt már 8-10 különböző mintát, köztük csipkéket is, és ezek benne vannak a kezében. Jó, ha már rontott el pár mintát életében, és tudja, hogy ilyen hibák segítségével milyen különböző hatásokat lehet elérni. (Pl. ha csak a szem első vagy hátsó szálába ölt). Nagyon hatásosak a reliefpálcák, jó, ha valaki ezt is horgolta már korábban. De igazából nincs kikötés, kevés technikából is lehet izgalmas minta, ha jó a fonalválasztás, illetve a szimplább fonalakat is lehet izgalmassá tenni, ha izgalmasak a mintát.
2. Mindent mindennel lehet keverni? Mi illik egymáshoz?
Ha a fonalakat nézzük, azt tapasztaltam, hogy az akril, akril-gyapjú, gyapjú fonalak jól keverhetők egy projekten belül. Ezekhez a fonalakhoz viszont a pamut nem annyira illik, illetve nagyon másképp öregszik a pamut és az összes többi. Így én vagy csupa pamut fonalat használok egy projekten belül, és a színekkel játszom, vagy az összes többit és akkor nagyobb a játéktér a textúrákat illetően. A csupa pamutra példa a mostani, majdnem kész freeform felsőm.
A színeknél is többféle lehetőség van. Az egyik, hogy kitalálunk egy témát, mondjuk tenger, nézegetünk tengeres képeket és azokról nézünk ki színárnyalatokat. Nemcsak kékek vannak ilyenkor játékban, hiszen zöldek, fehérek, akár sárgák is szerepelhetnek. Persze más lesz a sárga aránya egy sivatagi ihletésű képen, mint egy tenger témájún. Persze a rendelkezésünkre álló fonalak mindig behatárolnak, ezért a fantáziatervezgetés után (néha helyett) mindig elő szoktam venni a fonalaimat és rakosgatom, mi mutat jól egymás mellett, mi harmonikus. Választhatunk olyan színt is, ami kontrasztos, de okosan. Ami fonalkorában nem mutat jól együtt, az a kész művön sem fog. Fontos, hogy mindig nappali fényben is leellenőrizzük, működnek-e a választott színek együtt. Velem elő szokott fordulni az is, hogy már munka közben érzem, még nagyon hiányzik egy bizonyos árnyalat – akkor ezzel még kiegészítem. Éljen a spontaneitás!
3. Honnan szedjek ennyi különböző fonalat úgy, hogy ne kelljen bankot robbantanom?
Aki legalább egy éve horgol, bizonyára őrizget néhány maradék gombolyagot, ez jó kiindulási alap. Tapasztalatom szerint, ha az ismerősök között elterjed, hogy fonalazik valaki, akkor egy idő után különféle nagymamáktól, hagyatékokból és egyéb forrásokból kezdenek áramolni a fonalak. Sokaknak kacat, és szívesen megszabadulnak tőlük, freeformozóknak viszont még a maradékok is kincsek. A másik lehetőség a fonalboltok turkálós részlege: szezonvégi kiárusítások, ahol az utolsó gombolyagokat gyakran féláron vagy még kevesebbért lehet megkapni. Az Aldiban és egyéb hasonló helyeken időnként van effektfonalakból kínálat, ezek ára is általában elfogadható. További lehetőség a cserebere: egy-egy szőrös vagy egyéb fura fonalból sokszor nem kell egy egész gombóc, lehet felezni valakivel, aki szintén ad a saját készleteiből cserébe.
4. Mennyire tartós a freeform horgolás? És mit tegyek, ha kibomlik egy szál?
Mindig félek a kibomló szálaktól, de ha egyszer valamit szándékosan vissza akarok bontani elvarrás után, akkor rájövök, hogy még szándékosan visszabontani sem egyszerű. Tehát no para, még ha sokat is csomózgatunk a technika sajátossága miatt, sem nagy a bomlásveszély. Ha mégis bomlik, mert beleakadt valamibe vagy ilyesmi, akkor könnyű a dolgunk: senki nem fogja észrevenni, hogy nem épp az adott mintába illik a “foltozás”. Kössünk egy fonalat a felbomlott fonal végére, csináljunk egy fantáziavirágot vagy egyéb mintát. Bármi lehet, végülis freeformozunk. Majd a másik szál végéhez is erősítsük ezt a mintát illetve fonalvéget. Csak mi fogjuk tudni, hogy baleset történt 🙂
5. A kész darab tisztítható egyáltalán?
Pont a sok fonalvég miatt élhet bennünk az a kép, hogy nagyon mimóza ruhadarabbal állunk szemben. Ez azonban az előző pontban leírtak miatt nem igaz. Én egyébként szinte minden kézi horgolt-kötött holmit kézzel mosok, a freeformokat is általában. De azon kívül, hogy nem dörzsöljük, nem csavarjuk, és fektetve szárítjuk, tulajdonképpen nem igényel más faksznit. Ha mosógépben mosható az alapanyag (például a csupa pamut), akkor egy kispárnahuzatba gombolva lehet gépben is mosni szerintem. A vegyes alapanyagú holmiknál az alapelv: a legérzékenyebb fonal kezelési útmutatóját vegyük figyelembe.
6. Komolyan el kell varrni 1000 szálvéget?
Igen, ez egy kényes pont. Én is utálok száleldolgozni, úgyhogy megértem, ha valakit ez tart vissza a freeformozástól. A szabadon lógó szálakat el kell dolgozni, nincs menekvés. Viszont van egy mód, hogy csökkentsük ezek számát. A kipattintható szemjelölők jók arra, hogy ha egy fonalat pillanatnyilag nem használunk, de hamarosan újra fogunk, akkor a szemjelölővel biztosíthatjuk. Így nem kell elvarrni, hanem amikor legközelebb szükség lesz arra a szálra, akkor a darab visszáján vezetve vagy akár a színén is, ha akarjuk, elvisszük például láncszemekkel arra a pontra a fonalat, ahol folytatni szeretnénk. Így megspóroltunk egy fonallevágást és elvarrást is. A freeform pamut topnál, aminek a részletképei ebben a bejegyzésben láthatók, egyszerre általában 3-4 szemjelölő is volt játékban. És még így is maradt annyi fonalvég, hogy egy estényi elvarrás után se vagyok a felénél. De a végeredmény minden vesződséget megér.
7. Mit lehet horgolni freeform technikával, ha nem vagyok öltözködésben túl bevállalós?
Különféle tokokat (tablet, kindle, telefon), sminktáskát mindenképp. Gyerekruhára is nagyon klassz a technika, párnahuzatra is lett egy gyönyörű példa a FB-csoportban. Faliképre nagyon jó találatok vannak a pinteresten, érdemes böngészni. És egy sál, stóla még szerintem a kevésbé bátraknak is beleférhet.
A húsvéti kalács sütésének még most sem késő nekiállni – írtam is már jóféle kalácsrecepteket itt és itt, igaz karácsony apropóján, de mindkettő évszaktól függetlenül igen finom. Idén egyébként kihagyom az sk kalácsot, mert az elmúlt hetekben már egész évi cukrászkodás adagomat teljesítettem, így kifogyott a szufla. Készült például egy remek névnapi banános süti, amely annyira egyszerű, hogy még egy (Ausztriában) munkanapra eső névnapon este is összedobható. Az ellenség megtévesztése kedvéért felfújtas tálban található, de a tűzijáték nyomra vezet.
Majdnem úgy készül, mint egy muffin, de mégsem teljesen. Az egyik tálban összekeverünk 125 gramm lisztet, 3 csapott kanál sütőport és 125 gramm sütőcukrot. A másik tálban összenyomkodunk villával egy nagyon érett banánt, majd hozzáteszünk még egy felvert tojást, egy csomag vaníliás cukrot valamint 85 gramm olvasztott vajat, és ezeket alaposan összekeverjük. Most összeöntjük a két tál tartalmát és – a muffinnal ellentétben – addig keverjük a kézimixerrel a hozzávalókat, amíg teljesen egyneművé válik a tészta. Ekkor egy 1,25 literes felfújtformába / jénai tálba öntjük a tésztát és előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
A tészta tetején egy karamellizált folyékony öntet van, amelyet így készítünk: 100 gramm barna cukrot, 2 ek juharszirupot és 150 ml forró vizet egy kislábosban forrásig melegítjük, majd amikor elkészült, kiskanállal a tészta tetejére kanalazzuk. Megpróbáltam önteni is, de erről lebeszélnék mindenkit, az öntés ugyanis teljesen szétrombolja a tésztát.
Most be lehet tolni a sütőbe a formát és 30-40 percig sütögetni, amíg a közepe is nagyjából megszilárdult. (Azért még így is folyni fog kicsit a tetején lévő szósz, nem véletlenül jénaiban sül. A kiszedéshez is egy nagyobb tálalókanál praktikusabb, mint mondjuk a tortalapát.) Lehet tejszínnel tálalni, de minek, amikor anélkül is igen finom.
A recept forrása már-már hagyományosan a Baking Heaven 2012/3. száma, s ezúttal nem is kellett rajta komolyabban módosítani.
A márciusi UFO-takarítási hadművelet részben sikerrel járt, elkészült a Citron kendő. A fonalat még rém régen a Dawandán vettem – annyira rég, hogy akkor még a pink volt Do kedvenc színe. Azóta persze átnyergelt a türkizre, így egészen feledésbe is merült, hogy valamit lehetne kezdeni ezzel a nemtürkiz fonallal. Eközben persze menetrendszerűen megjelentek a molyok, és úgy voltam vele, ha már fonalfalás, akkor faljak én, ne ők.
A Citron egyébként nem úgy volt UFO (unfinished object – mondom azok kedvéért, akiket a google az UFO keresőszóval hozott ide), hogy ezer éve félkész állapotban hevert valahol, hanem úgy, hogy minden esélye megvolt arra, hogy így heverjen. Mert a kötés nekem valahogy mindig nehezemre esett, valahogy képtelen voltam elhinni, hogy valóban nő, terebélyesedik sorról sorra. A horgoláshoz képest annyira lassan halad, hogy tényleg nagyon kell hinni abban, hogy valamikor vége is lesz. Az én napi adagom kötésből 1000 szem, plusz-mínusz 100. De egészen az utolsó szakaszig, a fodros szegélyig szabályosan erőszakot kellett alkalmaznom magammal szemben, hogy elővegyem. Aztán a fodornál valahogy elkapott a lendület, és szinte sajnáltam, hogy máris le kell láncolni. S persze máris azon töröm a fejem, mi legyen a következő kötésem. Van még ebből a fonalból majdnem 20 deka – az ötleteket előre is nagyon köszönöm.
A leláncoláshoz egy ráhajtásos módszert választottam az idevágó irodalom alapos áttanulmányozása után. A Cast on Bind off című könyvet egyébként így elsőre nagyon megszerettem, mert rengeteg szemfelszedési és leláncolási módot mutat meg képpel lépésről-lépésre, mindezt úgy, hogy még én is megértettem, pedig tényleg abszolút kezdő vagyok. És ami a legjobb: minden módszernél azt is leírja, milyen kötésekhez, milyen ruhadarabhoz célszerű használni.
