(Vigyázat, képmentes, hosszú bejegyzés! Cserébe hasznos.)

Előttünk az új tanév, és gondolom, hozzánk hasonlóan vannak családok, ahol idén kap először saját telefont a gyerek. Ráadásul a nagyobb gyerek, azaz átlép a család egy generációs határt. Én személy szerint még nem tudom elhessegetni azt a fura érzést, hogy amikor én kilenc éves voltam, akkor kiváltság volt, ha a családnak volt egy közös vezetékes telefonja – amit adott esetben még a szomszédok is használtak. S persze ha az “iker” épp akkor telefonált, akkor nekünk nem volt vonalunk. Meg az is, hogy engem 8 évesen simán elengedtek az egyébként túlaggódós szüleim villamossal a belvárosba úgy, hogy természetesen nem volt nálam telefon és semmi más, amire támaszkodva elérhettek volna, ha elüt az autó, elrabolnak, eltévedek vagy bármi ilyesmi szörnyűség történik. Ezzel szemben ha ma ilyen történne és a gyereknél nincs telefon, akkor a szülőt valószínűleg súlyosan felelőtlennek bélyegeznék.
Na szóval ezért, meg mert tavaly úgy éreztem, hogy Do kísérgetése a város túlvégén lévő zenekari próbákra erősen túlfeszíti erőimet és lehetőségeimet, valamint hogy szegény K emiatt a futottak még kategóriába került, elhatároztuk, hogy Do kap egy telefont és cserébe szükség esetén egyedül megy próbára. Ha pedig bármi van, csak felhív illetve felhívjuk őt. A gyerek így esélyt kap, hogy hamarabb közlekedjen önállóan a városban, minthogy elkezdi szedni a fogamzásgátlót – ami viccesen hangzik, de nem alaptalan szembeállítás. Komolyan hallottam mostanában olyan anyukákat, akik az első randi előtt nem azon aggódtak, hogy elcsattan-e az első csók és ha igen, jó lesz-e, hanem hogy a gyerek 15 évesen most utazik először egyedül tömegközlekedéssel. Ami azért elég abszurd szerintem.

Lényeg a lényeg, a gyerek telefont kap. Amitől persze pánikba estem, mert a telefon több, mint egyszerűen egy telefon, pláne, ha internet is van rajta. Nem kevésbé kockázatos a használata, mint az autóvezetés, mégsem kér senki semmiféle képesítést hozzá. Hogy nevet adjak a gyereknek, azaz a félelmeimnek, csináltam egy listát, mit kellene megtanulni a gyereknek, vagy legalábbis miről kellene beszélgetni vele, mielőtt kezébe adjuk az első telefont.

– Tudjon vigyázni a holmijára. Nemcsak mert a telefon nem ingyen van, hanem mert normál használat során automatikusan be van jelentkezve csomó fiókjába, amibe esetleg nem akarja, hogy elvesztés esetén más is belekukkantson, adott esetben megváltoztassa a jelszót. Mi pont ezért elsőre egy nemokossal indítunk, hogy teszteljük, tud-e vigyázni rá.
– Képes legyen magától, saját belátásból abbahagyni játékot, tévézést. Ha erre nem képes, lemondhatunk arról, hogy a jövőben látjuk a gyerek arcát – vagy ha mégis, akkor csak veszekedések árán.
– Tudja a telefonálás illemszamályait: hánytól hányig illik valakit csevegés céljából felhívni, kiket hívhatok bármikor és kiket nem? Hol kell kikapcsolni vagy lehalkítani a telefont? Meddig tart egy beszélgetés illetve hogyan kell befejezni egy beszélgetést? Nem, nemcsak akkor, ha anya kiszól a konyhából, hogy édesem, vacsora, és már másfél órája nyomjátok a dumát a barátnőddel, akitől két órája búcsúztál el és holnap reggel újra találkoztok. És persze az alapok: bemutatkozás, elbúcsúzás, udvarias érdeklődés, hogy alkalmas-e a hívás. Nem úgy születik a gyerek, hogy ezeket tudja.
– Tudjon megjegyezni titkos kódot és tudja, hogy a titkos, azt jelenti, hogy titkos.
– Tudja, hogy kinek adhatja oda a telefonját és milyen körülmények között.
– Legyen tisztában vele, milyen adatokhoz fér hozzá az idegen, ha elveszíti a telefonját: a fotók (még viccből se fényképezzük le a csupasz fenekünket), a jegyzeteink, a barátaink száma, az emilfiók, a FB fiók és a többi. Hitelkártyával meg semmiképp nem kötjük össze a gyerek telefonját, ez szerintem az alap. Ha mindenképp akarunk neki vásárlási keretet adni zenéhez, játékokhoz, akkor ott a feltöltőkártyás verzió.
– Mik a fotózás, fotóposztolás szabályai?
– Mi mennyibe kerül a telefonon? Külföldi beszélgetések (nálunk pl. valós téma, hogy nagyiékat a család egyik telefonjáról hívjuk csak, legalábbis csevegés céljából, mert annak van kedvező tarifája az EU-ba, vagy ugyanígy, ha Mo-on vagyunk, akkor a barátnőkkel való csevegés is ugyanerről a telefonról megy kedvező áron.), külföldi internethasználat, játékok fizetős kiegészítői, felkínált upgrade-ek és hogy semmit nem kötelező megvenni, amit a telefon felkínál nekünk.
– Mire jó az internet és mik a veszélyei? Ismerjen a gyerek néhány olyan oldalt, ami hasznos, veszélytelen. Rá fog törni, hogy netezni akar, és akkor tudjon hova kattintani.
– Mi a teendő vész esetén? Kit hívjon, mi van ha anya és apa sem elérhető épp? Ha megtámadják és el akarják venni a telefont, akkor adja oda és meneküljön – kötelességtudó gyerek adott esetben azt hiheti, hogy ha aszülei azt mondják, vigyázzon a telefonra, akkor elvárják, hogy bármi áron vigyázzon rá, pedig dehogy. És ha már elveszett, ellopták, akkor mi a teendő?
– És persze a családi szabályok: a telefon legyen mindig feltöltve, ha elmegy otthonról, legyen elérhető bizonyos helyzetekben, illetve legyen világos, hogy mikor kell a gyereknek visszajelezni, hogy megérkezett valahova, stb.

Elég szép lista. Nekünk még van egy hetünk rá, hogy végigvegyük, aztán kezdődik az  éles bevetés, a negyedik osztály. Akik pedig már holnap mennek suliba, kívánok kellemes laza kezdést és jó tanulást!