Ez a kendő már ősz óta arra várt, hogy elvarrjam a szálvégeket, valamint arra is, hogy fotózzak hozzá gyönyörű színes őszi leveleket. Végül mindkettő elmaradt, és egészen el is feledkeztem volna róla, ha nem kapott volna el az influenza, és nem igényelnék valami nagyon meleget a nyakam köré. Mert fűteni nagyon tud ez a kendő, és nemcsak a színeivel. Mivel ezek a fonalak az egyik első rokkás fonás termékei, még elég testesre-vastagra sikerültek. A legvékonyabb részeken is 3,5-es tűs vastagságú, a legvastagabbon meg a 7-es se lenne túlzás. Izgalmasan rusztikus a végeredmény, fogom szeretni, az biztos.
A szélét többek tanácsára egyszerűen lustakötéssel kötöttem, ez a nagyon vastag kendő fura lett volna bármilyen csipkével. Kifejezetten elégedett vagyok vele, éljen a lustakötés! Kicsit talán az is látszik a képeket, hogy még az elvileg egyszínű méregzöld fonal sem mindenhol egyforma.
Ez a csodálatos fűszerszínű egyveleg Hálókötő Anett által festett szöszökből készült. Annak is örülök, hogy hallgattam rá, és elsőre sprődebb gyapjakat választottam. Ezeket sokkal könnyebb fonni, mint a puhább merino gyapjút – ugyanakkor viselve ez is teljesen vállalható szerintem, nem szúr.
Ezek pedig a szálelvarrás utáni maradékok. Ugye hogy bűn lenne kidobni? Már meg is jelent a szemem előtt egy medál, amihez ezeket a fonalvégeket fogom felhasználni.
Hordjatok vastag sálat és vigyázzatok magatokra, ez az influenza tényleg nem vicces.
Sziasztok! Ma elkezdődik a blogévfordulós játéksorozat, remélem szívesen játszotok velem.
A képen látható egy középszürke hyperbolic crochet technikával készült nyaklánc – az a fajta, ami nagyon felhívja a figyelmet a viselőjére. Ezüstszínű vékony láncra varrtam rá a medált. Rövid fazon, a pontos méretre igazítást majd a nyertessel megbeszéljük.
Két nyertese lesz a játéknak. Ha pont ezt a szürke nyakláncot szeretnéd, akkor jelezd kommentben, hogy a szürke tetszik. Ha pedig hasonlót szeretnél más színben, akkor írd meg szintén kommentben, milyen színben lenne a kedvenced. Én pedig majd kisorsolok egy nevet a szürkét kedvelők közül és egyet az egyéb színt szeretők közül. A szürke nyakláncot akár azonnal is tudom majd postázni, a tetszőleges színűt meg majd a sorsolás után fogom elkészíteni. Postázás EU-n belül bárhova.
Szóval gyertek, kommenteljetek február 21. éjfélig itt a blogban, sorsolás 22-én.
Folyamatosan küzdök azzal az egyébként kellemes problémával, hogy rengeteg ötletem van hobbi terén, viszont csak korlátozott időm a megvalósításukra. Azért kellemes, mert fordítva rosszabb lenne – azt hívják unalomnak -, de azért okoz némi frusztrációt is ez a helyzet. Nemhogy nem tudom meghorgolni mindazt, ami a fejemben van, sőt, csak február közepén jutottam el odáig, hogy egyáltalán a 2016-os terveimről írjak. Na sebaj, így legalább rögtön az első számvetést is kipipálhatom.
Január első hetében egy kellemes jázmintea mellett a Király utcai Mozaik teaházban írtam össze mindenféle tervemet. Persze az első héten nem szívesen beszéltem róluk senkinek, mert mi van, ha rögtön befuccsolok velük – ahogy az rendes újévi fogadalmakhoz illik. Most már azért bizakodó vagyok, hogy ami eddig nem dőlt be, az stabilan megmarad az év további részében is.
Gondolom, nem meglepő, hogy a fonalfalás idén is a céljaim között van. Kiegészítettem azzal, hogy március végéig fonalvásárlási böjtöt tartok – egy kivételt engedve magamnak: PIF játékhoz mindig szabad fonalat venni. Büszkén mondhatom, hogy a fonalböjt felénél még mindig kitartok, és még a szezonvégi kiárusítások sem ingattak meg, sőt, az sem, hogy a Barka nyitvatartási idejében voltam Budapesten. A fonalböjt hatására a fejemben a meglévő készlethez jönnek az új és új ötletek. Igaz, megvalósításukhoz vajmi kevés időm van, de ezzel együtt kell élni.
A másik tervem 2016-ra, hogy miután a kendőkészletem már tényleg minden igényt kielégít, ékszerek horgolásával-kötésével-varrásával-nemezelésével szeretnék megismerkedni. Ezt már el is kezdtem, és a lelkesedésem csak nő és nő. Már nem akkora mumus a laposfogó és a különféle fémszerelékek, mint akár csak néhány hónapja. Három statement nyaklánc készült el az év első hat hetében, ez nem is olyan rossz.
A tavalyi könyves kihívásom egész jó eredménnyel zárult: ugyan volt 3-4 tudományterület, amihez nem olvastam, cserébe a többihez nemcsak egy könyvet. Idén elhatároztam, hogy elkezdem az 50 tételes listát kivégezni, persze abban a tudatban, hogy ez nekem inkább két éves adag, mint egy, de azért el kell valamikor kezdeni.
A legnagyobb falatnak azonban nem a fonalböjt és még csak nem is az 50 könyv ígérkezik, hanem a Nagy Lomtalanítás. Ennek a jegyében az a célom, hogy 1000 tárgy elhagyja a lakást év végéig. Listát vezetek és jelenleg 88-nál tartok. Igaz, a bejövő oldalt is írom – persze az ételt, fogyóeszközöket nem, csak a tartós polclakókat – és ott is van idén már 21, szóval a nettó 67. Ki gondolta volna, hogy a legtöbb bejövő tétel könyv vagy horgolós folyóirat?
A számok egyébként nem annyira fontosak, mint inkább az alapállás, a fejben való döntés arról, hogy nem halmozunk fel mindenfélét ok nélkül. Az akcióm egyébként egyformán javítja és rontja a külvilággal való kapcsolatomat. Mert például amikor találkozom valakivel, akkor előtte keresek neki a könyvespolcomról valami hozzá illő könyvet és nekiajándékozom. Eddig még senki nem tiltakozott, sőt, még olyan is előfordult, hogy valakivel amúgy nem találkoztam évek óta, de a könyvajándékozósdi apropóján végre összeültünk egy kávéra és dumáltunk egy jót. A dolog másik oldala persze az, hogy megkértem a rokonságot, fogják vissza magukat, ami a gyerekek ruhákkal és egyéb nem feltétlen szükséges dolgokkal való elhalmozását illeti, és persze ezt nem mindenkinek könnyű elfogadni.
Az akció egyébként korántsem öncélú. Meguntam, hogy annyi a holmi, hogy a kevés szabadidőmet nagyrészt a dolgok tisztításával és helyrerakásával töltöm. Egy kísérletet megér, hogy kiderüljön, a kevesebb is képes-e annyira szétterülni az életemben és a térben, mint a sok. Remélem, nem.
És végül: 2016 a jubileumok éve is nálam, úgyhogy ünneplés is lesz rendesen. 10 éve kezdtem el horgolni, 10 éve kezdtem el blogolni. Igaz, ez még nem az anyahajó volt, hanem azóta már nem létező blogok, de a két máig legfontosabb hobbim évfordulóját ünneplem. Nem vagyok az a típus, aki egy nagy attrakcióra tudja kifuttatni a dolgokat, meg igazából még csak dátumhoz sem tudom kötni a kezdetet. Így aztán egyszerűen az a célom, hogy az egész évben minél többször és többféleképpen szerezzek meglepetést Nektek, blogolvasóknak. Az első meglepetés máris elkészült, és azoknak lesz érdekes, akik maguk is blogolnak. Az újrainduló Mákgubón írtam egy vendégposztot, olvassátok szeretettel.
A második meglepetés egy blogjáték lesz, nézzetek be a következő napokban is, mert hamarosan kisorsolok egy izgalmas, hyperbolic crochet technikával készült nyakláncot.
És Ti hogy álltok a 2016-os céljaitokkal? Sikerült elindulni, megtenni az első lépéseket?
Ahogy ígértem, mutatom a második nyakláncot, ami a PIF játékra készült.
A medál 100% freeform horgolás. Kipróbáltam, milyen mindössze három színnel, ugyanolyan minőségű (Catania) fonallal freeformot létrehozni. Korábban sokszor játszottam a fonaltextúrával, de ennyire kicsi darabnál nem érvényesült volna egy szőrösebb jellegű fonal. Meg valahogy egyből azok a hosszúszőrű fekete kardigánok jutottak eszembe róla, amikben a legjobb nő is úgy néz ki, mintha kutya volna – ezt a hatást pedig mindenképp kerülni akartam.
Végül használtam bogyókat, 3D horgolást, surface crochet és bullion stich technikákat. A nyaklánc része egyszerű fekete fémlánc, ennél többet ez az amúgy is feltűnő medál nem viselt volna el. Oldalról nézve látszik, hogy milyen izgalmas hatást ad pusztán néhány láncszem, amit a már meglévő horgolásra öltögettem spirál alakban.
Az ékszerkészítés egyébként olyan terület volt eddig, amivel szemeztem-kacérkodtam, de pont az apró babrálós részek miatt – egy öltés itt, két szerelék ott – nem nagyon mertem nekiugrani. Néhány franciacsat, néhány kitűző készült ugyan, de olyan nyaklánc, amelyben ötvöztem volna a horgolást és a gyöngyöket vagy egyéb ékszerkészítési technikákat, még eddig soha. Ez a PIF ajándék a legutóbb mutatott nyaklánccal együtt tehát sokszorosan kihívás volt és örülök, hogy sikerült leküzdenem néhány mumusomat. Most alig várom, hogy folytathassam, és azt hiszem, a következőnél a színekben is tobzódni fogok.
A PIF játék újra és újra arra inspirál, hogy olyan technikákat, színeket, formákat is használjak, amelyek hozzám nem állnak közel. Az egyik legjobb példa erre a fekete szín. Nekem nagyon előnytelenül áll a fekete, így szinte soha nem használom. Elképzelhetetlennek tartom, hogy fekete sálat kössek vagy horgoljak – hacsak nem ajándékba. Ékszerben is inkább a feltűnő színeket szeretem.
Amikor a múltkori PIF fordulóban statement nyakláncot ajánlottam fel, akkor is az volt a lelki szemeim előtt, hogy majd tobzódni fogok a színekben. Ehhez képest a Klárival való egyeztetés során arra jutottunk, hogy inkább formájában legyen feltűnő az ékszer, semmiképpen ne legyen szimmetrikus és színeiben visszafogott, leginkább fehér, fekete és szürke.
Végül három variációt mutattam neki, három teljesen különböző stílust, és ő ebből kettőt választott ki.
Az első, a szerelem első látásra darab csak töredékesen horgolt. Egy fekete tüll anyagot igazítottam szándékosan aszimmetrikus legyezőformára. Erre egy kimonóanyagból készült kézzel varrt, flízzel töltött ovális forma került, az egyik oldalára pedig szürkéslila horgolt dugóhúzót varrtam. Mivel ezt a kompozíciót vagányan ünnepélyesnek éreztem, a nyaklánc is csak gyöngyös lehetett. Mindkét oldalon három hangsúlyos üveggyöngy, és sok apró fekete kásagyöngyöt fűztem fel. Bevallom, ez számomra igazi kihívás volt: ennyire apró gyöngyöket ennyire vékony átlátszó damilra még sosem fűztem – cserébe most rögtön kétszer, mert abban a pillanatban, amikor már csak a szereléket kellett volna felapplikálnom, kiesett a kezemből az egész és szétgurult a földön az összes gyöngy. Végül a második fűzésre egészen belejöttem ebbe a finommotoros kihívásba, a végére kifejezetten élvezettel fűztem.
Legközelebb mutatom a másik nyakláncot is. Addig is kellemes hétvégét nektek!
Ezzel a technikával már több, mint három éve szemezek. Csodaszépen mutat színátmenetes fonalakból vagy több különböző gombolyagból horgolva. Igazi fonalfaló, nagyon zabálja az alapanyagot, ami egyben azt is jelenti, hogy stabil a kész kelme tartása. Na de a készítés, az bonyolult. A videók, amiket találtam hozzá, kábé az egészestés kategória. Na jó, húsz perc, de hányszor kell megállítani meg visszatekerni, amíg végül összeáll a kép!
Végül egy olyan estét választottam a küzdelemhez, amikor egyedül voltam otthon, így garantáltan nem jött közbe zavaró tényező és ha úgy adódott volna, akkor tombolhattam volna a frusztrációtól egész nyugodtan. Erre végül nem volt szükség, a nyugalomra viszont annál inkább. Az első hat sor meghorgolásánál minden mozdulatra figyelni kell. Ha viszont eddig eljutott az ember, akkor már könnyű és élvezetes a munka, mindössze két kört kell ismételgetni a világ vagy a fonal végéig. Két soronként lehet színt váltani, és tanácsos is, mert ahogy a világosszürke részen látszik, egy színből nem valami nagy szám az egész. Szóval ha már izzad vele az ember, akkor legalább legyen színes a végeredmény. Most csak edényalátét méretben készítettem és a végén egy félpálcás körrel zártam a munkát, de terítő méretben is gondolkozom. Ha még nem próbáltátok a technikát, akkor ezt a videót ajánlom németül, ez pedig ugyanattól a szerzőtől az angol videó.
Természetesen ugyanúgy, mintha lenne kedvünk hozzá – már ha a technikai oldalát nézzük a dolognak. Engem azonban sokkal jobban szokott érdekelni a dolgok lelki oldala. Jelen poszttal ebben az értelemben rokon ez a bizonyos ősrégi kalauz a fonalvásárlás mikéntjéről.
Adott tehát egy láda az íróasztalom (varróasztalom, kreatív asztalom, lomtáram) mellett, amelyben azokat a holmikat tárolom, amik már majdnem kész vannak, csak még röviden elő kell venni hozzá a varrógépet, illetve azok, amelyek javításra szorulnak: tíz kézi öltés, egy felvarrandó gomb, ilyesmi. A dobozban X napon négy darab neszi várt arra, hogy cippzárt varrjak bele, volt, amelyik már tavaly április óta. Egy ideig még rendszeresen felvettem a hétvégi teendők listájára a cippzárbevarrást, aztán már erre se pazaroltam az energiát.
Cippzárt nem varr be az ember csak úgy. Ahhoz kell valami plusz. Egy komolyabb vizsgaidőszak másnap két szigorlattal bizonyára működő motiváció lenne, de sajnos ilyenre már nem bazírozhatok, így mást kellett kitalálnom. És íme!
1. Nézd át két nap leforgása alatt az utóbbi négy év fényképeit. Erre a tevékenységre szánj 2*6 órát minimum. Közben letörölheted a duplikátokat és a miafenénekfotóztam harmincszor a gyereket hátulról mozgás közben típusú képeket. Máris nem hiába keltél fel azon a hétvégén, a gyerekek meg úgyis jobban szeretik a töröktől hozott pizzaszeleteket, mint a legmenőbb sk kaját. Na de a lényeg: állapíts meg, hogy a legtöbb fotón előnytelenül nézel ki egy bizonyos szabású farmerban, mégpedig pont abban, amiről azt gondoltad, hogy mennyire fiatalos. Mentsd el fejben azt is, hogy viszont egy másikfajta szabású nadrágban istennő vagy.
2. Túrd át a szekrényed, távolíts el minden cuccot, amiben idétlenül néztél ki (nemcsak az említett szabású farmert, hanem a fotókon előnytelen felsőket is.). Állapítsd meg, hogy az istennő-farmerból jelenleg egy darab sincs, sőt, miután az összes rossz fazonú nadrágot kiszedted, nem maradt nadrágod.
3. Tegyél vissza mégis kettőt az előnytelenekből, mert valamit mégiscsak kell hordani.
4. Szánd el magad, hogy elmész nadrágot venni. Az istennő-fazont. (Igen, nem tévesztettem el a poszt címét, a cippzárbevarrás lépéseiről írok, nem a gardróbrendezésről.) Járd be a várost és vegyél egy megfelelő farmert. Természetesen hosszú a szára, de nem gond, majd felvarrod, végül is ezért van varrógéped.
5. Három héten keresztül vedd fel minden hétvégi to do listára a nadrágfelhajtást. Igen, csak hétvégére, mert munka után már fekete anyagot fekete cérnával nem látsz felvarrni. Mindhárom hétvégén találj valami kifogást, hogy miért nem veszed elő a varrógépet. (Segítségképp: tökéletes futóidő van!, Ki kéne robbantani a gyerekeket a lakásból., Tök üres a hűtő, muszáj nagybevásárolni., Tele van a hűtő, elromlik ez a rengeteg cucc, ha nem főzök egész hétvégén.)
6. A negyedik hétvégén szánd el magad, hogy akkor most előveszed a varrógépet és felhajtod a nadrágot.
7. Akadjon meg a szemed a fent nevezett ládában, és fogjon el a bűntudat, hogy már hónapok óta ott állnak szegény neszik cippzárra várva.
8. Kiálts fel, hogy “dehát egy cippzárbevarrás öt perc, majd utána felhajtom a nadrágot”. Arra nyilván nem számítasz, hogy a második neszinél besokall a varrógép és minden szálfeszességet meg nyomást újra kell állítgatni meg teljesen kitisztítani a gépet. De ez mindegy is, hiszen most nem a nadrágról beszélünk, hanem a cippzárról, az pedig így be lett varrva.
Jelenleg azon dolgozom – lelkileg legalábbis -, hogy megírjam a Hogyan hajtsunk fel nadrágot, ha nincs kedvünk hozzá? című posztot. A módszert egyelőre keresem.
P.s.: a képen látható neszi sk fonott fonalból készült egy este alatt, majd nemezeltem mosógépben két óra alatt, majd belevarrtam a cippzárt 10 hónap alatt. Ti mit szoktatok halogatni a végletekig?
A véget nem érő monoton munka meghozza gyümölcsét. Lassanként horgolom össze a pöttyös blokkokat, egyiket a másik után rakosgatom, rakosgatom, rakosgatom. Pillanatnyilag még nem tudom elképzelni, hogy ez valaha kész lehet, mert bár máris rengeteget horgoltam össze, még ötször ennyi hiányzik. De legalább színes – januárban, amikor a napot napokig nem lehet látni és egész nap mesterséges fénynél ülök, ez is valami.
Azt hiszem, még soha nem horgoltam semmit, ami szívecskés, Valentin-nap közelében pedig pláne nem. Van bennem valami, ami egyszerűen ódzkodik ettől az ünneptől – és nem azért, mert nem ősmagyar tradíció. Úgyhogy amikor rájöttem, hogy minden ellenkezésem ellenére ez a poszt benne lesz a januári szívecskés kézműveshullám fővonalában, akkor elbizonytalanodtam kicsit. Mentsem el inkább későbbre a bejegyzést? De látjátok, bátor vagyok, merek mainstream is lenni nagyritkán.
A 16/2016-os kihívásban a tapestry crochet technikával kezdtem az évet. Szándékosan csak egy apróbb tárgyat készítettem, mert sok, rengeteg a félkész cucc itthon. Ami persze nem rossz, mert legalább újra felelevenítem a WIPszerda sorozatot. Másfelől viszont ha valaki le akar ülni az egyébként hatszemélyes kanapénkra, akkor az nagyjából 15 perces rámolási idővel számoljon – és valahogy úgy érzem, hogy van a család tűrőképességének egy határa, és sürgősen csökkentenem kell a WIP-ek számát, ha nem akarom eddig a határig vinni a hangulatot. Ja, hogy el lehetne pakolni a kanapéról a WIP-eket? Neeeem, hiszen akkor hogyan jönne az inspiráció, hogy melyiket horgoljam tovább épp?
Teljesen büszke vagyok magamra egyébként, mert a tartóka befejezése után egy héttel már a cippzárt is bevarrtam, ami abszolút személyes rekord – pedig még csak nem is volt határidő. A cippzárbevarrásnak egyébként hamarosan hosszabb posztot fogok szentelni. Nem a technikának, hanem a lelki vetületének, mert az is van neki, de tényleg.
Anya, ha jó, a saját gyerekének adja oda a tolltartót, habár szívesen megtartaná magának is. Mert a gyerek mindig panaszkodik, hogy fűfavirág kap tőlem mindent, csak ő marad ki mindig. És hogy ne feledje, kitől kapta, raktam rá szép címkét is.
A 16/2016-os kihívásban rögtön két kategóriát is kipipáltam ezzel a helyes kis darabbal: táska és tapestry crochet.
Ma a horgolástechnikai kihívásból a tuniszi és a freeform horgoláshoz kapcsolódókhoz szedtem össze könyveket, videókat, linkeket.
A 4. pont a tuniszi horgolás – erről már korábban írtam itt és itt. Ez utóbbi kis tartókát azóta is használom, kulcs és kulcskártya van benne, ennek ellenére köszöni, jól van, azaz a tartósságával meg vagyok elégedve. Gondoltam már rá, hogy kellene ilyen szép színest gyártani még, de bevallom, már elfelejtettem, hogyan is megy ez az öltés; újra kellene kísérleteznem.
Mivel a tuniszi horgolással szép csipkemintákat is lehet horgolni, beszereztem ehhez is szakirodalmat
A könyv előnye, hogy van hozzá cd, ami segítség az egyes modellek meghorgolásához. A hátránya, hogy igazából a modellek nem annyira tetszenek. Persze ennek ellenére lehet, hogy érdemes lenne végig meghorgolni egyet-kettőt, mert azt hiszem, szerencsésebb fonalválasztással és jobb fotózással jobban nézhetnek ki a sálak és stólák, mint ahogy a könyv mutatja azokat.
Eddig csak gyakorlódarabkákat horgoltam belőle, hogy lássam, értem-e egyáltalán a leírást. És igen, nem annyira bonyolultak, ha egyszer a logikáját elkapja az ember.
Ezen a linken lehet szemezgetni a különféle tuniszi öltésfajtákból.
A freeform horgolásból több öltésfajtát is becsempésztem a listába – elsősorban azért, mert az a tapasztalatom, hogy a freeform szó sok jó horgolót elriaszt. “Ehhez nekem nincs elég fantáziám”, “fogalmam sincs, hol kezdjem el” – mondják gyakran olyanok, akik amúgy profik és biztosan sikerrel járnának ebben a technikában is, ha neki mernének ugrani. Az ilyen gátlások leküzdéséhez ajánlom néhány speciális öltés begyakorlását. Persze ezek nélkül is létezik freeform horgolás, csupa rövidpálcából meg láncszemből is lehet freeformot létrehozni, de nagy sikerélmény, ha sikerül például a
13. bullion stich: videót találtok például itt. Ezen jól látszik, hogy nem kell egyetlen mozdulattal áthúzni mind a 10 hurkon a horgolótűt. Simán lehet egyenként. Ha a végén meghúzzuk a szálat, akkor szépen egymás mellé simulnak a hurkok és észre se lehet venni a csalást.
14. A hyperbolic crochet tulajdonképpen egyszerűbb, mint amilyen dekoratív. Kezdjünk egy mondjuk egy kis tízláncszemes alapra horgolni. Az első sorban minden láncszembe egy rövidpálca kerül. A következő sorban minden rp-ra három rp. A további sorokban is így járunk el, minden rp-ba 3 rp. Matekosok könnyedén kiszámolhatják, hogy a 30. sorban pontosan hány szem lesz, én most csak annyit mondok: rengeteg. És a horgolás teljesen magától elkezd elterpeszkedni a térben, kacskaringók, fodrok alakulnak ki. Nem muszáj egyébként minden sort végigvinni, lehet bárhol megállni és fordulni, így lehet befolyásolni az alakzat formáját. Nagyon bulis ez a technika, akár egyetlen színből is nagyon izgalmas lehet. Én például most egy nyakláncmedált készítek így. Az alábbi cuccban, ami kb. egymaroknyi, majdnem egy teljes gombóc Catania Grande landolt, szóval fonalfalók előnyben.
12. A többszínű spirál is nagyon látványos freeform horgolós elem, többek között arra is jó, hogy a több különböző színt egységbe foglalja. Lehet persze freeformot horgolni úgy is, hogy simán egymás mellett állnak a különböző színek, de lágyabb az átmenet, ha van olyan motívum is, amiben a több szín egységet alkot. Itt is van egy angol nyelvű videó a kétszínű változathoz. Aki ezt tudja, az bármikor több színnel is tud kezdeni. Csak az első kör szemszámát annyival kell elosztani, ahány színnel szeretnénk dolgozni. Ez a videó pedig a kör négyszögesítését mutatja többszínű spirálmintával. Ezt mindenképp ki szeretném próbálni a kihívás során.
