Már régóta tervezem, hogy horgolási kudarcokról is írok, hiszen ezek is éppúgy hozzátartoznak az életemhez, mint a jól sikerült darabok. A hétvégén például csökönyösen újra és újra bementem ugyanabba a zsákutcába, emiatt rengeteget bontottam, míg végül beláttam, hogy a tervem csak fejben volt jó ötlet.
Adott volt egy egyszerű granny csíkos takarókezdemény, amelyről már írtam korábban. Úgy képzeltem, hogy blokkokból áll össze, melyek nem egyszínűek, de egy színvilágon belüliek: egy pirosas-lilás, aztán egy lilás-zöldes, aztán egy zöldes-kékes, egy kékes-sárgás, majd egy sárgás-narancsos. Azaz minden blokkból egy szín hídként átkerülne a következő blokkba. Szerintem zseniális gondolat volt, tényleg büszke voltam magamra, hogy ezt kitaláltam. Most a húsvéti hétvégén terveztem, hogy a freeformozás mellett egy kicsit újra haladok ezzel a takaróval is, mégpedig a második blokkal, ami lila-zöld lett volna. Fonalat betáraztam – habár elvileg még március végéig tartott volna a fonalnemvásárlási fogadalmam, de kicsire nem adunk. Lakás kitakarítva, a főzést Apahajó vállalta az ünnepekre, a gyerekek felfedeztek maguknak egy új társast, szóval tényleg minden adott volt a sikerhez.
Én becsszó próbáltam sokféleképpen, különböző sorrendben, még piros sort is horgoltam bele egyszer, hátha jót tesz neki a fokozatos átmenet. Kezdtem zölddel, kékkel, lilával, de legkésőbb a hatodik sornál az volt az érzésem, hogy én igazából egy másik takarót horgolok, ami történetesen össze van nőve ezzel a pirossal. Gyönyörű takaró, de egy másik. Végül szívfájdalommal, de visszabontottam és visszatértem a lilás irányba.
Most úgy áll a helyzet, hogy még mindig elválik az új szakasz, de ha visszahozom bele a pirosat, bordót és korallszínt, akkor helyre fog állni az egyensúly. A kékeket és zöldeket pedig félreteszem egy következő takaróba, bármennyire tetszik is ez a másik színkombináció is.
