Először is nagyon köszönöm mindenkinek, aki eljött a szombati freeform horgolós asztalhoz a Gyapjúnapon – azoknak is, akik horgoltak velem és azoknak is, akik csak odaköszöntek, akikkel röviden beszélgettünk. Olyan jó mindig, amikor virtuálisan évek óta ismert emberekkel a valóságban is összetalálkozunk!
Adrienn felkészített, hogy kemény lesz egész nap workshopozni, de bevallom, elképzelni sem tudtam, hogy mennyire. Nagyjából délre elment a hangom, annyit beszéltem. (Később azért visszajött, de a tanárokra, meg mindenkire, aki hivatásszerűen egész nap beszél, ezentúl extra tisztelettel tekintek.) Ha ezt leszámítjuk, akkor viszont még annál is jobb volt a hangulat, mint elképzeltem előtte! Volt néhány bátor jelentkező, aki még semmit vagy szinte semmit nem tudott horgolni, amikor leült az asztalhoz – és mindannyian úgy álltak fel másfél-két óra múlva, hogy volt sikerélményük, akár egy kész nyakláncot is vittek magukkal. Tényleg bámulatosan gyorsan és ügyesen tanulták meg mindannyian a pálcákat és a bonyolultabb figurákat is.
Talán a legkedveltebb forma a spirál volt, ezt sokan készítették a résztvevők közül és cifrázták bogyókkal, felületi horgolással, kagylómintával, spirálpálcával (buillon stich). Aki kérte, annak lépésről lépésre mutattam a dolgokat, aki pedig arra vágyott, hogy maga bogarászhasson és kísérletezhesse ki a különböző mintákat, azt békén hagytam. És közben persze nagyon örültem, amikor elhajtottatok azzal a jelszóval, hogy már elkapott titeket a gépszíj, megy magától is. Ez a legjobb érzés, tulajdonképpen ezt szeretném átadni a freeform horgolással kapcsolatban: minden jó, minden használható, nincs hiba, csak valami, ami épp így sikerült, ahogy.
Tudom, hogy nem mindenki tudott most eljönni, aki szívesen ott lett volna. Lesz folytatás – már csak azért is, mert a workshop tartása közben újra ráéreztem a tanítás ízére, ami mostanában annyira háttérbe szorult az életemben, és rájöttem, hogy hiányzik.
Azt találtam ki, hogy amikor Budapesten leszek hétvégén, akkor előtte szólok és aki akar, az csatlakozhat hozzám egy kávézóban vagy szép idő esetén egy parkban és freeformozhatunk együtt. Aki szeretne ezekről az alkalmakról értesülni, annak javaslom, hogy iratkozzon fel a hírlevélre. Nagy e-mailáradatot nem fog jelenteni, egyelőre főleg ezeket a horgolós találkozókat írom majd meg. Az oldalsávban találjátok a feliratkozási lehetőséget.
Még egyszer köszönöm, felejthetetlen volt ez a szombati gyapjúnap! És ha készítetek bármi freeformos dolgot, mutassátok meg, nagyon kíváncsi vagyok, kit mire vezetnek a spontaneitás erői.
Élénken előttem van az a pillanat, amikor 1999-ben zöldfülű ösztöndíjasként megérkeztem Bécsbe azzal a meggyőződéssel, hogy kiválóan tudok németül. Ami egyébként igaz is volt, csak azt nem tudtam még akkor, hogy a németeket és az osztrákokat a közös nyelv különbözteti meg. Mert az osztrák és a német nemcsak kiejtésében tér el egymástól, hanem szókincsben is, és szerintem az ételek elnevezése pont nagyon érzékeny terület. Szóval friss bécsi lakosként ott álltam az élelmiszerboltban és próbáltam felfogni, miért hívják Topfenstrudelnak azt a bizonyos sütit. Hogy esetleg Topf-ban, azaz fazékban készült volna? A kollégiumi konyhában aztán a bennszülöttek jót röhögtek rajtam és közölték, hogy a túró, amit én eddig Quark-nak hittem, osztrákul Topfen. Szóval a Topfenstrudel egyszerűen túrós rétes és nem, nem fazékban készül. Mondjuk olyan is van, főtt rétes, ráadásul túrós, csak hogy teljesen összezavarodjunk.
Hasonló rácsodálkozásom volt még néhány, és bizonyára lesz is még. Eddigi legjobb tudásom alapján szeretnék kicsit segíteni azoknak, akik Bécsbe utaznak (most mondhatnám, hogy Ausztriába, de még tartományonként is eltérhet az ételek neve időnként) és vendéglőben szeretnének enni. Csak hogy tudják, mi minek a fedőneve.
Ott vannak például a köretek és zöldségek. Aki a krumplit Kartoffelnek ismerte, az most álljon át arra, hogy Bécsben Erdäpfelt fog enni. A Karotte (répa) helyett pedig gelbe Rübe vagy Möhre fog az étlapon állni. De vigyázat, a rote Rübe már nem répa, hanem cékla.
Pilze (gomba) legfeljebb a lábon található Bécsben, ha étlapon van, akkor az Schwammerl. Ami logikus is, mert olyan szivacsos (Schwamm) a lelkem. A karfiol esetében könnyítést kaptunk mi, magyarok, mert ellentétben a német megjelöléssel (Blumenkohl) itt nyelvtudás nélkül is boldogulunk (Karfiol). A ribizli is a Monarchia idejére emlékeztet: Ribisel a sokkal bonyolultabb német Johannisbeer helyett. A brokkolit (Broccoli) és a cukkinit (Zucchini) is fel fogjuk ismerni az étlapon, de már a padlizsánnál megint el lehet felejteni az iskolai németórát, az ugyanis nem Aubergine Bécsben, hanem Melanzani. Gondolom, a közös olasz-osztrák történelem maradványa, ahogy a ribizli és a Risibisi is.
A Kren, ami a Tafelspitzhez mindenképp jár, tormát jelent – ez is más mint a német elnevezés, bár azt már töröltem a memóriámból helyhiány miatt.
Térjünk rá a húsokra! Azokat lehet sülve vagy rántva kapni. Ne tévesszen meg bennünket, hogy iskolai németül a backen ige a sütőben sütést jelenti és a süteményekkel összefüggésben használják. Aki gebacken kér bármit, az rántott dologra számítson. Rántott csirke, rántott hal, rántott sajt. Nem a mi klasszikus rántott húsunk, mert az Wiener Schnitzel vagy egyszerűen csak Schnitzel. A Wiener egyébként mindig minimum marha, de inkább borjú (vom Kalb), a sima Schnitzel pedig lehet pulyka (Puten) vagy sertés (vom Schwein). Ha nem lenne pontosan kiírva, akkor az árban is látszik a különbség: a marha/ borjú sokkal drágább. Sok helyen azt kell extra mondani, ha valaki nem borjúból kéri. De még térjünk vissza kicsit a szárnyasokra. Ha németórán a suliban megtanultuk, hogy a csirke a Hähnchen, akkor Bécsben szokjunk át a Henderl szóra. Az igen finom rántott csirkedarabokkal tálalt zöldsaláta, amelyet előszeretettel öntenek nyakon tökmagolajjal így tehát “Backhenderlsalat mit Kernöl” néven fut az étlapokon. Ebben egyébként szokott lenni Vogerlsalat, amin a valódi németek mindig nagyon csodálkoznak, pedig csak a német Feldsalat-ra kell gondolni. Ez egy semleges ízű, kis kerek levelű saláta, fogalmam sincs, magyarul micsoda. Aki viszont sült húst kér, az a “gebraten” vagy “gegrillt” jelzőket keresse az étlapon, esetleg a “Brat-” vagy “Grill-” előtagot.
A főfogás után jól csúszik egy kis kávé. Senki ne ijedjen meg, ha az a kávé “mit Schlag” szerepel az étlapon. Senki nem fog megütni senkit, itt egyszerűen a tejszínhabra gondolnak. Amit végül is magyarul is felverünk, tehát egész logikus a név.
És ez még csak a kezdet – ha érdekel benneteket a bécsi étlapok titkos nyelve, csak szóljatok, és folytatom a fordítást!
Hosszú-hosszú esték, egyhangú hexagonok horgolása után hosszú-hosszú szünet, aztán egy nagy lendülettel mégis összehorgoltam a rengeteg darabkát. Most pedig végre a száleldolgozásra is rászántam magam, úgyhogy igen, végre kész! Két év munkája és halogatása van benne, közben az asztalt is lecseréltük, szóval a méret sem igazán stimmel, de ez van. Úgyhogy nem is mondok túl sokat, csak elárasztalak benneteket képekkel.
Ezek itt az utolsó képen a szálvégek. Egy darabig nem szeretnék szálelvarrni, csak mondom. De azért mindenki megérdemel egy hexagonos terítőt vidám színekben, szóval a fáradtság mellett boldog is vagyok. Kellemes hétvégét kívánok Nektek, és ne feledjétek, holnap Gyapjúnap és freeform workshop!
Do negyedik osztályos, ami Ausztriában azt jelenti, hogy 10 hét múlva itt a ballagás, vége az általános iskolának. Már túl vagyunk az iskolaválasztási stresszen, sőt, megkaptuk az iskolától az ideiglenes ígéretet, hogy lesz helye jövőre – most már csak a maradék két és fél hónapot kell valahogy kibírni, lehetőleg úgy, hogy az évvégi bizonyítvány is jó legyen, mert azzal válik véglegessé a hely a gimnáziumban.
Az egy külön történet, hogy hogyan lehet a negyedikesek életét néhány hónapra teljesen megzakkantani anélkül, hogy teljesítményorientált felvételi lenne. Mindjárt el is mesélem, de előbb mutatom, mi van jelenleg a horgolótűmön.
A napközis tanítónőnek készül búcsúajándékként egy aszimmetrikus, egyik csücskétől a másikig horgolt kendő. A mintája ránézésre nagyon egyszerű, filéhorgolás, azaz csak erhp és lsz váltakozik benne. Viszont a szaporítások (és a nem mindig gondos leírás) azért megizzasztanak időnként. Tegnap például vonaton horgoltam, és kíváncsi lettem volna a mellettem ülő srác gondolataira, amikor az egyik sort már harmadszorra bontottam vissza, meredtem kétségbeesetten az újságra és számolgattam végig kétségbeesetten a szemeket. De sebaj, szerintem lassan megértettem a szaporítási logikát, remélem, ezután könnyebben haladok majd.
A fonal Lang Yarns Jawoll Magic Dégradé, zoknifonal, azaz 75% gyapjú 25% polyamid – már dolgoztam ezzel és nagyon kellemes volt készíteni. Mivel ajándék volt, ezért a viselésről nem tudok nyilatkozni.
És akkor vissza a sulitémához: Bécsben a középiskolai jelentkezés első látásra nagyon gyerekbarát, hiszen nincs felvételi vizsga. A gimnáziumba való bekerülés feltétele a jeles vagy jó eredmény németből és matekból. A többi tárgy mindegy és elvileg ezen belül az is mindegy, hogy mennyire jó tanuló valaki. Azaz ugyanolyan eséllyel indul az, akinek mindkét tárgyból jó jegye van és akinek mindkettőből jeles. Ami viszont megbonyolítja a dolgot: mindenki csak egy iskolába jelentkezhet és vannak szempontok, amelyek alapján előre vagy hátra rangsorolják a jelentkezőket. Előnyt jelent például, ha valakinek az adott iskolába már jár testvére. Ez azért fontos, mert minden évben van négy olyan tanítási szünnap, amelyet az iskola saját jogon határoz meg, és a családoknak az az ideális, ha az összes gyerek ugyanoda jár és egyszerre esnek a szünnapok.
A másik tényező a biztonságos iskolába vezető úthoz való jog, amely törvénybe is van foglalva. Ez nem azt jelenti, hogy aki közelebb lakik, az előnyt élvez. Mi például egy külső kerületben lakunk, így ott azokat a gyerekeket osztják be először, akik kinn laknak a város szélén, mert nekik bármilyen más kerületbe átjárni már túl sok utazással járna, esetleg túl sok átszállással is. (Az most másik kérdés, hogy akik kinn laknak a városszéli zöldövezetben, azok pont valószínű minden nap autóval jönnek suliba, így nagyjából mindegy lenne, hogy hova furikázzák őket.) Miután tehát a testvérek és a messze lakók helyet kaptak, akkor elkezdik a többi gyereket valamilyen algoritmus szerint elfogadni vagy elutasítani. Hogy a bemutatkozó látogatás az iskolában ebbe nagyon kevéssé számíthat bele, azt onnan sejtem, hogy amikor Do bemutatkozáson volt, akkor épp beteg volt, az volt az első láztalan napja, hangja szinte semmi és önmaga árnyéka volt. A lakcím valamennyire beleszámít a döntésbe, de pl. Do egyik legjobb barátnője, aki tőlünk 50 méterre lakik, nem került be ugyanabba a suliba, mert “túl messze lakik”. Egy másik osztálytárs, aki viszont messzebb lakik, azért kapott elutasítást, mert “túl közel lakik”. Szóval a csuda se érti. És pont ez a legrosszabb, ami teljesen megzizzentette az egész osztályt. Ha van egy felvételi, akkor tudja a gyerek, hogy aki a felvételi napján jobban teljesít, az bekerül. Ebben a rendszerben viszont a gyerekek teljesen bizonytalanok, az utolsó pillanatig tehetetlenek és sokszor nem értik, hogy egyikük miért került be, másikuk miért nem. Nagyjából mint az a kísérlet, amikor az egyik patkány tudta befolyásolni, hogy mikor jön az áramütés a ketrecbe, a másik meg nem. És aki nem, az nagyobb stresszben volt.
Na de a stressznek nagyjából vége, és azt a tíz hetet már kibírják valahogy. Nekem meg remélhetőleg pont elég lesz a két tanítónőnek elkészíteni a búcsúajándékot.
UPDATE: A nagy érdeklődésre való tekintettel azt is megírom, mi történik azokkal a gyerekekkel, akik nem kerültek be a kiszemelt gimnáziumba. Ilyenkor az iskola telefonon értesíti a szülőket – ezt minden iskola ugyanazon a napon teszi. Ekkor elkezdődik a versenyfutás. Minden gyerek kap egy listát azokról az iskolákról, ahol még maradt szabad hely, és aki kapja, marja alapon nagyon gyorsan be kell jelentkezni a listáról kiválasztott iskolában. Azt mondják, hogy aki gimnáziumba akart jelentkezni, az valamilyen gimnáziumban fog is helyet kapni, de persze erről nincs tapasztalatom. Érdekes módon ilyenkor is simán lehet, hogy egy jó iskolába kap még helyet az ember. Pl. idén egy olyan iskolában is voltak maradék helyek, ahova azért nem jelentkeztünk, mert az volt a híre, hogy nagy a túljelentkezés. Viszont ez elrettentett másokat is, így maradtak üres helyeik, mégpedig majdnem egy teljes osztálynyi. Tiszta játékelmélet!
Amit még fontos tudni, hogy létezik az ún. Mittelschule illetve neue Mittelschule, ami szintén egy lehetőség, itt is lehet érettségit szerezni. Ide nagyobb eredménybeli szórással veszik fel a gyerekeket és jelenleg folyik egy olyan kísérlet, hogy nincsen bukás, hanem a gyerekek moduláris rendszerben végzik a tantárgyakat. Értsd: ha matekból megbuktál, nem kell osztályt ismételni, hanem csak a matek modult, a többit pedig továbbra is a saját osztályoddal végzed.
Vannak ezenkívül más iskolatípusok is, pl. remek szakmákat is lehet tanulni, de olyanokat, hogy szinte sajnálom, hogy nem vagyok iskoláskorú. Hogy ezekbe hogy folyik a jelentkezés, abban nem mélyedtem el.
Tipikus hétvégi étel nálunk a hosszanfőtt marharagu. Rengeteg változata van, ez a mostani annak köszönheti megszületését, hogy szerdától szombatig nem voltam otthon és vasárnap sürgősen fel kellett használni az előző heti maradék zöldségeket.
Volt otthon egy marék zöldbab, négy répa, kb 15 cm póréhagyma és ugyanannyi rebarbara, valamint 3 gerezd fokhagyma. Ezeket feldaraboltam: a répát, pórét, rebarbarát karikákra, a zöldbabot pedig megharmadoltam. Aki esetleg a rebarbarától megijedne: nem érződik konkrétan az íze, csak kicsit savanykássá teszi, ami ennyi édes zöldségnél kifejezetten jót tesz.
3 evőkanál vajat megolvasztottam egy lábasban, rádobtam a pórét és 30 deka felkockázott pörköltnek való marhahúst. Ezt kevergettem amíg a hús minden oldala megpirult. Ekkor felöntöttem egy deci vörösborral, hozzáadtam a többi zöldséget és még annyi vizet öntöttem hozzá, hogy az egészet ellepje.
Beletettem még egy evőkanálnyi borókabogyót is.
Ekkor egészen sokáig nincs több teendő, a hús puhul, a víz párolog, időnként lehet pótolni a vizet, mintha pörköltöt készítene az ember. Kb. másfél óra főzés után még beletehetünk két marék szárított gombát, pl shiitake-t, ez ad neki egy plusz ízt. Ilyenkor már lehet sózni, borsozni, ízlés szerint 2 ek szárított kakukkfűvel is meg lehet szórni. 2-2,5 óra főzés után van kész, ekkorra a hús teljesen puha. Megkóstoljuk, és beállítjuk az ízeket. Nekem elég édes lett, így a legvégén még egy fél citrom levét is belefacsartam, így lett tökéletes, picit savanykás, de továbbra is érezhető volt a zöldségek természetes édes íze.
Köretként quinoát ettünk hozzá, ami az új kedvenc, de köleskásával, rizzsel, kuszkusszal is nagyon finom.
Már csak kicsit több, mint egy hét és itt a Gyapjúnap, vele pedig a lehetőség, hogy bárki kipróbálhassa a freeform horgolást! Ahogy már beharangoztam, workshopot tartok a Csillaghegyi Közösségi Házban április 16-án, szombaton egész nap, 10-17 óra között. Körülbelül óránként indulnak új csoportok, persze ha valakit nagyon rabul ejt a technika, akár két óráig is maradhat.
Hogy mire számíthattok?
Röviden elmesélem, amit a freeformról tudni érdemes, mielőtt belekezd az ember:
milyen fonalakkal lehet dolgozni és miért
hogyan működnek a színek a freeformban
egyáltalán mi számít freeformnak és mi nem
Aztán megmutatok néhány olyan alapmotívumot, amit freeform horgolásban szoktunk használni, ezeket együtt meg is horgoljuk ott. Megmutatok néhány módot, hogyan lehet összekapcsolni a freeform horgolt motívumokat. És akinek van kedve, az egyes technikák ötvözéséből készíthet egy pici freeform foltot, amelyet otthon medállá változtathattok vagy felvarrhattok táskára, pólóra.
Persze a legfőbb célom az, hogy hazaérve azonnal elkezdjetek kutatni a fonalkészletetekbe, és belekezdjetek első vagy többedik freeform projektetekbe, valami szép stólába, sálba, táskába.
Hogy készüljetek? A workshopokra belépőt a Gyapjúnap szervezőinél lehet venni 200 forintos áron. Nálam lesz helyben használható fonal és horgolótű, de ha szívesebben használod a saját tűdet, akkor hozd magaddal nyugodtan. Előzetes freeform tudás nem szükséges, elég a kedv, érdeklődés és az alap pálcák ismerete. Arra nem lesz lehetőség, hogy a pálcák horgolását megtanítsam, de természetesen kezdőként is szívesen látlak, mert a freeform vírust a mesélés, bemutató közben így is elkaphatod és a pálcákat utána otthon is begyakorolhatod. Ha pedig freeform profi vagy, hozd magaddal egy-két kész projektedet, hogy így is inspirálhassuk egymást. (Én majdnem minden freeform horgolt cuccomat ajándékba csináltam, úgyhogy csak minimálisan tudok élőben mutogatni kész horgolást.)
Szóval a lényeg: gyertek, találkozzunk, freeformhorgoljunk együtt a Gyapjúnapon! És ha valaki comingoutol mint anyahajó-olvasó, annak nagyon fogok örülni, csak úgy mondom. 🙂
Többször emlegettem már az ötelemes főzést itt, a blogon. Akkor ismerkedtem meg a módszerrel, amikor Do-t vártam, és egy barátnőmtől kaptam egy ilyen témájú szakácskönyvet. Időközben ez a könyv magyarul is megjelent. Aztán egy ideig nem foglalkoztam a témával és csak akkor jutott eszembe újra, amikor minden előzmény nélkül kitört rajtam egy körülírhatatlan ételallergia. Az ötelemes konyha segített ennek a problémának a legyőzésében, úgyhogy elhatároztam, az autodidakta módszer után végre szakembertől is, szisztematikusan is megtanulom, amit lehet. Szerencsére pont ekkor indította be Kicsi Vú az ötelemes online főzőtanfolyamát, amelynek hamarosan indul a negyedik szakasza. Mára egy beszélgetést hoztam nektek Vikivel, akiről sugárzik, hogy amit tanít, az az élete része és valódi meggyőződése.
Mi a kedvenc fűszered és miért?
Két nagy kedvencem van: a zöld kardamom, amiből őrölt formában szinte minden édességbe teszek egy kicsit, mert nem csak finom, aromás, hanem a kínai gyógyító konyha szerint segít átalakítani a felesleges „nyálkát”, azaz támogatja az emésztést. A kardamomos kávé is isteni, a készítését egy videóban meg is mutattam.
A másik kedvencem a római kömény, de azzal csínján kell bánni, mert nagyon karakteres íze van.
Rengeteg diéta létezik, gyakorlatilag minden hónapban felbukkan valami új táplálkozási tanács. Miért választottad magad számára épp a kínai gyógyító konyhát, az ötelemes főzést?
Éppen azért, mert valami ősit, megalapozottat kerestem. Olyan rendszert, ami már bizonyított. Véletlenül bukkantam rá az 5 elem konyhára internetes barangolásaim során, és ahogy jobban megismertem, egyre jobban lenyűgözött a mélysége. A kínai gyógyító konyha a hagyományos kínai orvoslás része, a terápiánál ugyanazokkal a fogalmakkal dolgozik: a belső meleget hűti, a hideget melegíti, a szárazságot nedvesíti stb.– mindezt a mindennapi ételekkel. Az 5 elem konyha fő célja egyébként a betegségek megelőzése, aminek útja a „közép”, azaz az emésztőrendszer erősítése.
Aki tudatosan próbál táplálkozni, úgy érezheti, hogy a rengeteg szabály gúzsba köti. Hogyan viszonyul a kínai gyógyító konyha a szabályokhoz, étkezési előírásokhoz? Mennyire kell szigorúnak lennünk magunkhoz? Csoki, nass, kávé, egy pohár vörösbor este – ezek beleférnek?
Ez fontos kérdés, nekem is az volt, mert nagyon szeretek enni és rosszul viselem a tiltást. Szerencsére a kínaiak is úgy tartják, hogy a nagyon merev szabályok lebénítanak, gátolják a csí szabad áramlását. Az 5 elem konyhában az a jó, hogy nem tilt szigorúan semmit, hanem mindenről megmondja, hogyan hat (pl. szárít vagy nedvesít, melegít vagy hűt, nyugtat vagy felpörget). A legfőbb kérdés mindig az, mit mikor, milyen formában együnk, hogy a legkönnyebben meg tudjuk emészteni. A süti például nem gyógyétel, az tény, de vannak fokozatok: egy Dobos torta sokkal nehezebben emészthető (cukros és vajas egyszerre), mint egy zabkeksz. A kávé másként hat éhgyomorra, mint egy kiadós étkezés végén. Az előbbi felhevíti, kiszárítja a gyomrot, hosszabb távon gyomorégést okozhat, míg a vasárnapi ebéd után egy kis csésze fekete kifejezetten támogatja az emésztést – mivel a keserű íz lefelé mozgatja a csít, ami egyezik az emésztés természetes irányával.
Nem mindenki szereti az egzotikus ízeket és ázsiai alapanyagokat. Van így is esély kipróbálni az ötelemes konyhát?
Az általam képviselt 5 elem konyha a kínai gyógyító konyha európai ízlésre szabott változata. Így nem jelenti azt, hogy kínai ételeket kell főzni, az alapelvek adaptálhatók a magyar konyhára is. Nagy kedvencem például a vörösboros marhapörkölt polentával, ami egy Lép-Hasnyálmirigyet és Gyomrot erősítő gyógyételnek tekinthető (a marhahús és a kukoricadara is Föld elemű, a közepet erősítő alapanyag). Az viszont igaz, hogy én magam nagyon szeretem az ázsiai konyhákat, ezért gyakran főzök ilyen stílusban. Szeretnék kedvet csinálni a wokozáshoz, a változatosabb fűszerezéshez és a zöldségekhez úgy általában. Az a tapasztalatom, hogy egy wokban pirított kelkáposztának sokszor nagyobb a sikere, mint a kelkáposztafőzeléknek.
A gyerekeid hogyan fogadják az ötelemes ételeket? Mik a kedvenceik?
Érdekes megfigyelni rajtuk, hogy az evéshez való viszony mennyire a karakter függvénye. A 10 éves lányom mindig válogatós és kisétkű volt, így ő kevésbé nyitott, míg az 5 éves fiam igazi ínyenc, nyitott az új ízekre, mindent szívesen megkóstol. De mindkettőjükön látom, hogy a kitartás és a példamutatás hosszabb távon megtérül, beépülnek a minták. Zabkása nélkül például már elképzelhetetlen a reggel. Szeretik a krémleveseket is, a vegyes zöldségleveseket, a chilis babot és a sütőben sült karfiolt.
Sok nő, anya először csak magának főz az ötelemes konyha szerint, mert a család idegenkedik az újításoktól. Milyen módszert javasolsz, hogy a többi családtagot is sikerüljön megnyerni az új ízeknek?
Két nehézség adódik általában: a gyerekek nem nyitottak az újra és a családfő a hagyományos konyha híve. Mindkét esetben kis lépésekben, kitartóan haladnék előre. A gyerekek a meleg reggelikkel, főként az édeskés kásákkal hamar megbarátkoznak. Van aki inkább a zabkását szereti, van akinek a grízpudingszerű kása jön be jobban – próbálkozni kell. Az már nagy eredmény, ha elérjük, hogy meleg, főtt ételt reggelizzen az egész család.
A férfiaknál nem kell erőltetni a kását, ha nem kívánják, ők ehetnek sósat reggelire: tojásételt zöldségekkel vagy egy gazdag levest például.
A wokos ételek, főleg, ha hús is van bennük, a legtöbb embernek ízlenek, ráadásul gyorsan megvannak. Ki lehet próbálni a sütőben sült zöldségeket is, például vacsorára (egy szelet hús mellé), ilyen módon fokozatosan kiváltani a hagyományos köreteket (tészta, rizs, krumpli).
Hamarosan indul az e-mailes főzőtanfolyamod a kínai gyógyító konyha tavaszi alkalmazásáról. Mire számíthatnak a résztvevők?
Az április 15-én induló 4 hetes email-tanfolyamom témája a tavasz és a Fa elem lesz és a hozzájuk kapcsolódó két szervünk, a Máj és az Epehólyag erősítése, harmonizálása. A Fa elem színe a zöld, tavasszal bújik elő a sok friss nővényi hajtás – ezért a 28 recept, amit a résztvevőkkel a 4 hét alatt megosztok, ilyen jellegzetes tavaszi alapanyagokkal készül: medvehagymával, eperrel, spárgával, csírákkal, spenóttal, sóskával stb. Az elméleti tananyag 16 emailben érkezik és a tavaszi táplálkozásról, konyhatechnikákról, fűszerezésről fog szólni, meg az említett két szerv diszharmóniáiról és azok étrendi gyógyításáról. Aki részt vesz, az sok új információt megtud a tavaszi alapanyagok hatásáról, terápiás hasznáról és a tanfolyami facebook-csoportban pedig felteheti a kérdéseit. A részletek a blogomon olvashatók.
A posztban szereplő fotókat Bonnyainé Virágh Krisztina készítette.
Laktózérzékeny vendéget vártunk, és az oké, hogy egy jóféle pörkölt nokedlival megkerüli a problémát, de a sütinél ki kellett lépnem a komfortzónámból. A megoldást a könyvtár szakácskönyvrészlege hozta, ahol a vegán témájú könyvek között kutattam és találtam egy tutibiztos, elronthatatlan marcipános kekszet.
Kicsit módosítottam ugyan rajta, de alapvetően követtem az előírásokat és a dupla adagból is csak néhány maradt, azaz szerintem ízlett. Így működik:
200 gramm darált mandulát egy tálban összekeverünk
100 gramm porcukorral (én nádcukrot használtam aprítógépben megőrölve) és
1 kiskanál nátronnal.
Belemorzsolunk 100 gramm nyers marcipánmasszát.
Feldarabolunk 30 gramm 99%-os csokoládét és hozzáadjuk az eddigi hozzávalókhoz.
Egy citrom héját belereszeljük a tálba, majd hozzáöntünk apránként összesen kb. 0,7 dl gabonatejet.
Érdemes evőkanállal adagolni, mert a receptben 75 ml volt és én egyszerre öntöttem hozzá, de szerintem ennél kevesebb ideálisabb lett volna. A tészta így kézzel könnyen gyúrható massza lesz, de ha túl ragacsos, akkor túl sok volt a tej. Ezt lehet ellensúlyozni kevés liszttel vagy darált mandulával. Gyorsan, néhány mozdulattal összegyúrjuk az egészet.
A masszából evőkanálnyi adagokat szaggatunk és kézzel lapos kerek kekszeket formázunk. Kicsit megnő sütés közben, így egy normál sütőlapra szerintem négy sor és öt oszlop fér ki kényelmesen, összenövés nélkül. 180 fokon, előmelegített sütőben 15-17 percig sül készre a keksz, a színe karamellbarna lesz, de azért nem túl sötét.
A 99%-os csokit a laktózérzékeny vendég miatt választottam, de mint utóbb kiderült, tényleg ez a legjobb választás, mert a massza amúgy nagyon édes, és a csoki volt a tökéletes ellenpont: krémes és keserű. Ha valaki kevésbé fekete csokit használ, akkor szerintem a cukor mennyiségét érdemes csökkenteni a tésztában. Természetesen ha valakit nem zavar a laktóz, akkor normál tejjel is tökéletesen működne a dolog.
Nagyjából minden nap valaminek a világnapja és minden hónapnak van egy témája, legalábbis az utóbbi időben ez a benyomásom. Hogy az április valóban a levélírás hónapja-e vagy vagy egyéni kezdeményezés, azt nem tudom, mindenesetre tetszik az ötlet. Kamaszkoromban szinte napi rendszerességgel írtam levelet, annyi levélbarátnőm volt. Sőt, az egyikkel még nyelvészeti gyűjtést is folytattunk ifjúsági nyelvhasználat témában. A rengeteg költözés során a levelek nagyobb részétől megváltam, tényleg fájó szívvel, de annak a mennyiségnek lassan külön szoba kellett volna. És bár ma a levelezésem nagyobb része mailben folyik, továbbra is vannak analóg levélbarátnőim. Nem csoda, hogy megdobbant a szívem, amikor meghallottam ezt a levélírás hónapja kihívást. Kihívás, mert az a cél, hogy 30 nap alatt 30 levelet írjon az ember, ami azért valljuk be, nem kevés. Persze nem kell hosszú levélnek lenni, megteszi egy képeslap is.
Természetesen csatlakozom a kihíváshoz, és örülök, hogy ennek kapcsán felhasználhatom a Zentangle rajzaimat is. Meg a hónapban készülök Berlinbe is, úgyhogy onnan is kínálja magát a képeslapírás. Ha szeretnétek kapni berlini képeslapot tőlem, csak szóljatok!
Nem is tudom, írtam-e már a Zentangle-szerelemről. Teljesen véletlen akadtam egy ilyen témájú könyvbe még tavaly, és amilyen analóg típus vagyok, rögtön megvettem. A technikáról korábban sosem hallottam, pedig mint kiderült, tele van vele az internet, szóval tkp. a könyv megvásárlása teljesen felesleges volt. Ami miatt nagyon szeretem: nem kell hozzá rajztehetség, mert nagyon egyszerű vonalakkal dolgozik az ember, mégis impozáns lesz a végeredmény. Ami még remek: gyorsan kész, és ezalatt a rövid idő alatt teljesen le tudok lazulni, nem véletlenül van a nevében a zen. Tiszta meditáció! Az egész nem más, mint az a fajta irkafirka, amit telefonálás közben a legtöbb ember amúgy is csinál, csak éppen Zentangle név alatt sokkal elegánsabb. Lehet persze kifejezetten e célra papírt is kapni, négyzet alakú és a sarkai le vannak kerekítve, de természetesen bármilyen papírra lehet rajzolni, sőt, a lekerekített négyzetet is fél perc alatt elkészíthetjük magunk is. Miután a sima fehér papírra, meg a könyvbe való rajzolgatást meguntam, előszedtem a színes papírjainkat és azokra rajzolok. Így még jobban tetszik a végeredmény és tényleg megállja a helyét képeslapként is
Színes papírért nem kellett a szomszédba menni: szerencsére a nagyszülők, akik közül az egyik maga is művész, bőven ellátnak bennünket mindenféle rajzeszközzel, papírral, és persze a maradékokat is gondosan megőrizzük. Inkább az a probléma, hogy a sok maradék papírt hogyan tároljuk, hogy aztán hogy meg is találjuk, amit keresünk. Sokáig egy nagy csizmaméretű papírdobozban volt minden ömlesztve, de most a tavaszi nagytakarításkor szintet léptem. A papírokat egy A4-es mappába pakoltam, mégpedig átlátszó lefűzőtasakba színek szerint. Így a kisebb maradékok is átláthatók, és valóban nem fog kárba veszni semmi. És a fő eredmény: végre tudom, hogy teljesen fölösleges új papírokat venni, sőt, akár barkácsdélutánokat is szervezhetek Do barátnőinek.
Hát akkor hajrá április, hajrá papíralapú levelezés!
Mire kitavaszodott, el is készültem a gazdag, őszi színekből kötött jó vastag Cameómmal: Kiss the frog fonal mustársárga, mandarinsárga és sötétbordó színeiből készítettem. Ahogy azt vártam, vízben áztatás után a szál szépen kinyílt, a belefont színes szöszök is sokkal erősebben látszanak.
Nem tudtam végül dönteni, hogy melyik színnel kombináljam a mustársárgát, így mindkettőt belekötöttem. Mivel ez a fonal nem bontható túl könnyen, így volt ennek némi rizikója. Végül pont így tetszik, ahogy van.
