Search for:

WIPszerda: hibrid kendő

 Az úgy volt, hogy becéloztam magamnak az Exploration Station kendőt, hogy majd azon jól megtanulok különféle technikákat. Az első szakasszal szerencsésen elboldogultam, a brioche stich kifogott rajtam, és ez eléggé leblokkolt. Hónapok óta ott feküdt a kanapén szerencsétlen kötés, már vizuálisan untam, hogy nem változik rajta semmi. Aztán jött a nyaralás, vele pedig az érzés, hogy tulajdonképpen bármit csinálhatok, nem ül mellettem Mipistink tőrrel a kezében, hogy belém mártsa, ha eltérek a mintától.

exploffection

És akkor elkezdtem először egy egyszínű szürke csíkot kötni, aztán a Color affection logikájával bordóval kombinálni, aztán amikor elfogyott a szürke, teljesen bordóra váltottam. Most még nem tudom, hogy egyszerűen egy pikós leláncolással fogom befejezni vagy a sötétszürkével megkötöm az eredeti kendő csipkéjét vagy horgolt szegélye lesz. Amihez épp kedvem lesz – ez már úgyis hibrid kendő, akárhogyan is döntök.

Persze most, amikor ezt olvassátok, pont nem ezen a kendőn dolgozom. Kisnyalkán vagyok, ami az éves tobzódásom a fonalakban és mindenféle izgalmas technikákban. Sima kötéssel készülő cuccot nem vittem magammal, azt meghagyom fáradt estékre munka után, amikor máshoz nincs agyam. Alig várom, hogy a tábor után megmutassam, mi minden készült ott!

Best of 2015

1. A legjobb döntés: A gyerekeket külön szobába költöztettük közvetlen karácsony előtt. Ha valaki akár még szeptemberben is ezt jósolta volna, én furán néztem volna rá. A mieink ugyanis csodabogarak voltak ilyen szempontból, rengetegszer egy ágyban aludtak el, igényelték egymás társaságát. De a kamaszkor olyan lendülettel törte ránk az ajtót, és annyira heteken belül vágni lehetett a feszültséget, hogy muszáj volt lépni. Do-nak kellett egy szoba, ahova a barátnővel elvonulhat, K-nak meg kellett egy hely, ahol magára zárhatja az ajtót, amikor a nővérének vendége van, meg úgy általában, amikor magányra van szüksége. Ezzel a lépéssel beáldoztuk ugyan a vendégszobát, viszont cserébe a családi stresszfaktor drasztikusan lecsökkent. Na jó, az enyém ideiglenesen emelkedett, mert az átpakolást én vállaltam, de már az is majdnem teljesen kész. Ezzel összefügg a következő pont:

2. Komoly szelektálásba kezdtem, főleg ami a könyveket, érzelmi töltettel rendelkező papírokat és a ruhákat illeti. A könyvek a legnehezebb, de kitaláltam, hogy kézből kézbe adom tovább, amit tudok. És kiderült, hogy ez nagyon jó buli, bizonyos dolgokat még gyorsan újraolvasok, mielőtt továbbadnám, másokról beleolvasva megállapítom, hogy húha, de megváltoztam, régen tetszett, most meg semmi különös. De a legjobb, végigveszem az ismerősöket és barátokat, megpróbálom kitalálni, ki minek örülne, tisztára, mint egy emlékkönyvet végiglapozni.

3. Ha már emlékek és barátságok, a legjobb találkozás valószínűleg júniusban történt. Még egyetem alatt, 1999-ben ismerkedtem meg azzal a két lánnyal, akikkel azóta is többé-kevésbé folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, pedig több ezer kilométer választ el minket egymástól. Egész jól működött ez kettesével, mindenki levelezett mindenkivel és látogatott mindenkit, de most találkoztunk 15 év után először hármasban. Nem, nem igaz, hogy semmi sem változott, teljesen más volt a triónk dinamikája, amint régebben, de éppúgy nulla perc alatt megtaláltuk a hangot egymással.

4. Új barátságok persze ebben az életkorban már nem olyan könnyen köttetnek, vagy ha igen, akkor nálam ez elsősorban a gyerekeken keresztül történik. Idén viszont a már többször megénekelt kisnyalkai táborozás hozott új ismeretségeket, mégpedig csupa olyan emberrel, akikkel félszavakból értjük egymást, mert közös bennünk a tárgyalkotó szenvedély. Mindannyian más anyagokkal dolgozunk és a stílusunk meg a színhasználatunk is különbözik, de ez mellékes. A lényeg az alkotás természetessége.

Nyalka fölött az ég

5. A legjobb játék is a textilekkel kapcsolatos: az évemet teljesen meghatározta és elvarázsolta a PIF játék. Nemcsak mert szép dolgokat lehet ajándékba kapni, hanem mert nagy kihívás valaki más kedvenc színéből, elképzelései alapján, mégis legtöbbször ismeretlenül ajándékot készíteni. S ha a végén sikerül eltalálni, amit a másik szeretett volna és aztán örömmel visel: ez utánozhatatlan érzés.

6. Az év legkellemesebb meglepetése kategóriában az orchideámat említem. Soha, tényleg soha nem jutott volna eszembe orchideát venni magamnak, annyira nem tartok semmit a virággondozási képességeimről. Hosszú ideig meg voltam győződve róla, hogy nekem nem szabad gyereket szülnöm, mert még a legigénytelenebb növények is kihalnak a kezeim között. Szerencsére a gyerekek nem tűrik csendben, ha elfeledkezem a gondozásukról, így végül mégis jobban jártak, mint a legtöbb növényem. Na de ajándékba kaptam egy orchideát. Hogy idén sikerült a másodvirágzásig eljuttatnom, ez tényleg több, mint amit valaha el tudtam képzelni magamról. Igaz, hogy csak három virágja lett, de lett és köszöni, jól van mindhárom már december közepe óta.

7. Utoljára hagyom azt, ami az egész évet meghatározta. Idén úgy alakult, hogy rengeteg dolgot tanultam. Februárban megvettem a rokkát, így a tavasz a fonástanulás jegyében telt. Nyáron elszántam magam, és a család húsevője kedvéért elmentem egy steak tanfolyamra. Ettől aztán megjött az önbizalmam és egyre több húsos ételt tanultam meg főzni. Ősszel beiratkoztam Kicsi Vú ötelemes főzőtanfolyamára, ami több modulból áll és tervek szerint mind a négy évszakot végigjárom. És bár nem mondom, hogy megtanultam, de mindenképp kipróbáltam és belekóstoltam néhány kézműves technikába: a tűzzománcba, a gyöngyhorgolásba, a kalligráfiába, a zentangle rajzolásba, a kerámiába és K. szülinapi tortáján keresztül a tortadíszítésbe is.

Tudnám bőven folytatni az év legszebb pillanatait, és teszem is, csak nem a blogban. Ajánlom nektek is ezt a remek évértékelő és jövőálmodó füzetet, ami ingyenesen letölthető és szerintem nagyon jó segítséget ad visszanézni a jó dolgokra és a nehézségekre, valamint megálmodni, mit szeretne az ember a következő évben elérni, hol szeretne fejlődni.

Én most néhány napra (január második hetéig) elbúcsúzom tőletek, nagyon köszönöm, hogy bekukkantotok néha vagy rendszeresen. Köszönöm a visszajelzéseket, kérdéseket, ötleteket. Egy blog olvasók nélkül előbb-utóbb elhal – hogy itt még mindig van élet, ez csak Rajtatok múlik. Boldog, ötletekben és kreatív szabadidőben gazdag 2016-ot kívánok Nektek!

Készíts gyapjútündért! (Képes tutorial)

 Remélem, nem unjátok még, ha megint Kisnyalkával jövök. Szóval Nyalkán, az év leghosszabb hetén, amikor mindenre volt időm, ami csak eszembe jutott, gyapjútündért is csináltunk. Ezek a kis légies figurák régóta a kedvenc portékáim karácsonyi vásárokon, ahogyan vázába tett nagy faágakon lógnak. Hála Niának, most megtanulhattam a készítését. Amikor pedig múlt héten egy véres fogorvoslátogatás után jobb kedvet kellett varázsolnom Do-nak, akkor eszembe jutott, hogy a gyapjútündér lesz a tuti vigasz. Aznap eléggé le volt törve ahhoz, hogy csak nézte, ahogy készítem, viszont két nappal később ő is elkészítette a saját tündérjét, így most már hárman vannak: a nyalkai, a foghúzós és a pöttyösszoknyás.
Na de térjünk a lényegre: megmutatom, hogy készül a kis tünemény, hátha nektek is van kedvetek például karácsonyi ajándéknak ilyet készíteni vagy csak úgy, magatoknak, mert szép.

 Szükség lesz kb 8-10 deka nyersszínű gyapjúra, valamint 1-1 maréknyi színes gyapjúra ízlés szerint: egy a hajnak, és még a ruhához, egyéb kiegészítőkhöz. Eszközök: szappanos langyos víz egy tálban, nemezelőtű és egy mosogatószivacs a tűnemezeléshez. A magyarázatok mindig a szöveg fölötti képre vonatkoznak.
Egy maréknyi gyapjúból készül a fej vizes nemezeléssel. A gyapjút először úgy hajtogattam, csavartam fel, hogy minél tömörebb gömbformája legyen, majd szappanos vízzel addig görgettem a kezeim között, hogy végül viszonylag kemény gömb lett. Aki még sosem csinált ilyet, találhat segítséget youtube videókon. Nem gond, ha látszik egy vonal, ahol összeért a gyapjú, lesz egy réteg, ami eltakarja. Ha kész, félretesszük, és áttérünk a karok készítésére.

 A két kar egy darabban készül. Egy hosszú, kb 30 centis gyapjúcsomagot veszünk kézbe, ezt feltekerjük palacsintamódra, picit benedvesítjük és elkezdjük tömöríteni, mintha hurkát gyurmáznánk. Szerintem ez a baba készítésének legnehezebb része, mert az a cél, hogy mindenütt kb egyforma vastag legyen a kar, de természetesen nem tudjuk egyszerre megdolgozni az egész hurkát, úgyhogy ez legalább 10 percig úgy tűnik, hogy SOSEM fog sikerülni.

 Amikor aztán mégis kész a hurka, akkor kötünk rá két csomót, ezek lesznek a baba kézfejei. Ezután levágjuk a csomó utáni részt a hurka végéről (a külsőt!), erre nem lesz szükség. Marad egy kb 20 centis hurka, a két végén csomóval.

 Most a fehér gyapjúból egy olyan nagy darabot veszünk le, ami egyrészt rögzíti majd a fejet és a karokat, másrészt ez lesz a baba teste és szoknyácskája is. Nem biztos, hogy az összes gyapjút fel kell használni hozzá, a fej méretéhez igazítsd, hogy mekkora legyen a test. Mire kell figyelni? A gyapjúcsík legyen egyben és legyen hosszúkás, mert a közepére kerül a fej, s erre hajtod majd rá a gyapjúszalagot. Fontos az is, hogy a fejet szépen befedje a gyapjúszalag, mert ez rögzíti a fejet. Ez okból nem szabad elvékonyítani a fejet körbefogó gyapjúréteget. (Nekem elsőre szépen kipottyant a fej a szalagból, úgyhogy kezdhettem újra ezt a lépést.)

 Ha sikeresen ráigazítottad a fejre a gyapjúszalagot, akkor cérnával kötözd körbe a gömb alatt és köss rá duplacsomót is. Most kész a fej és a nyak.

 Majd közvetlen a kötözés alá tedd be középre igazítva a csomós virslit, azaz a kart, majd az alatt is kötözz és csomózz a cérnával. Ezzel kész a legnehezebb rész, innentől merő élvezet jön. Ezenkívül a szappanos nemezelésről átváltunk a tűnemezelésre.

 A babának először is egy felsőt csinálunk, ez úgy készül, hogy egy hosszúkás, 3-4 centi széles színes gyapjúszalagot átlósan átvezetünk a baba felsőtestén előlről hátulra, majd hátulról előre is ugyanezt a darabot, mintha kendőt viselne. Közben rögzítjük tűszúrásokkal a derekánál elől-hátul, esetleg kevés szúrással a dekoltázsnál is lehet.

 Most a haj következik. Itt tényleg csak a fantázia szab határt, lehet kibontott haja, lehet befont, lehet kontyos vagy ezek kombinációja. Nyalkán a tizenvalahány baba közül nem volt kettő, aminek ugyanolyan frizurája lett volna. Itt most a fonott copfot mutatom. A baba fejére igazítottam a viszonylag vastag gyapjúszalagot, a hossza a kívánt hajhossz duplája volt. Középen a fejtetőn a választéknál beletűnemezeltem.

 Majd befontam mindkét copfot külön-külön, és a fonatot szintén tűszúrásokkal rögzítettem.
Ezután a szoknya következik. Kisebb gyapjúpamacsokat tettem körbe a derekához, majd ezt is tűszúrással rögzítettem. A szúrásokkal lehet a baba alakján is finomítani, de azért óvatosan, hiszen a test alsó része nagyon légies marad, a szoknya alatt nincs láb.

A hajába még egy kis virág is került: mosogatószivacson egy pici kék pamacsra még kisebb sárga pamacsot nemezeltem, majd az egészet hozzátűztem a hajhoz. A hajat az egész fejen laza tűszúrásokkal rögzítettem.
Aki szeretne, még készíthet a kezébe kis horgolt kosárkát vagy horgolhat mini vállkendőt, ölbe kiskutyát – engedjétek szabadjára a fantáziátokat.

Jó tündérkészítést kívánok, és ha van kedvetek, posztoljátok az elkészült tündéreket az anyahajó FB-oldalán vagy küldjétek el kommentben a linket, ahol a Ti babátok található.

WIPszerda: Freeform nyakmelegítő

 A kisnyalkai projektek közül az egyik legkedvesebb ez a félkész freeform nyakmelegítő. Fejben már régóta készül, de valóságban csak egy szatyornyi összekészített piros-narancs-lila fonal volt egész múlt hétig. A freeformot nem lehet erőltetni, az vagy jön, vagy nem jön. Nyalkán jött, mégpedig elég intenzíven.

 Volt néhány táborlakó, akik szerettek volna freeform horgolást tanulni. S bár a freeform nagyobb része nem technika, hanem belső szabadság, azért van két motívum, ami megtanulható és szerintem nagyon inspiráló: a többszínű spirál és a buillon-öltés. A spirál személyes kedvencem is, és ebben a nyakmelegítőben is lesz néhány.

 Azt is megmutattam, hogy az elkészült 2D motívumok is izgalmasabbak lehetnek, ha horgolunk a felületre még valamit: láncszemsort, sőt, akár fodrot is.

A mintaolvasás tanulásában is segítettem picit Juditnak, így az ennek melléktermékeként született virágokat is beledolgoztam a sálacskámba. Most állok a nehéz döntés előtt, hogy hosszú sál vagy bebújós cowl fazon legyen. Ha a cowl lesz a nyerő, akkor már össze kellene kapcsolni a két oldalt és inkább szélességre növelni, ha a sál, akkor még szabadon bővíthetem a hosszát is. Na de ki tud 36 fokban ilyen horderejű döntést hozni? Megyek is inkább fagyizni, és nektek is kellemes kánikulát kívánok!

CA akart lenni, de nem komplett

Amikor a bloggert megkérdezi a barátnője, hogy mégis, milyen fonalas projekten dolgozol mostanában, az elég rossz bizonyítvány a bloggerre nézve. Hány hete is volt utoljára WIPszerda? Vagy egyáltalán, tartalmas horgolós-kötős bejegyzés? Így most azon melegében összeszedtem magam, és kipakoltam a leglátványosabb futó projektemet, a néhai Color Affectiont, ami már nem is tudom, hogy méltó-e még erre a névre.

A harmadik színt megszüntettem, visszabontottam, könyörtelenül kiszelektáltam, így maradt a lila meg a mustársárga. De hogy ne legyen annyira unalmasan sima csíkos, meg hogy a rövid soros megoldás is megmaradjon, kötöttem bele egy ék alakú sárga szakaszt, majd folytattam egy idő után a csíkossal.

Csak úgy kavarog a fejemben a rengeteg ötlet, hogy lehet a különböző egyszínű és csíkos részekkel játszani, rövid soros részeket a kendő másik oldaláról kezdeni, aztán valahogy rafinált pikós szegélyt kötni rá vagy csipkéset keresztbe. Persze még sosem kötöttem csipkeszegélyt keresztbe, de ez nem lehet akadály.

Ez a projekt is jön velem Kisnyalkára az alkotótáborba – ez lesz a beszélgetős kendőm, amire nem kell odafigyelni, viszont kiválóan lehet csevegni mellette. Magam sem tudom, mi sül ki még az egészből, annyi biztos, hogy a CA-hoz egyre kevésbé hasonlít majd. Mint aki komp akart lenni, de nem komp lett. Kisnyalka egyébként külön történet – ha igaz, még a jövő héten írok nagyratörő és teljesen irreális terveimről, hogyan akarok egyévnyi kreativitást egyetlen hétbe begyömöszölni. Én is komp akartam lenni, én is így jártam.