Volt egy időszakom, amikor kéket hordtam kékkel, esetleg bézs-drapp-barna-natúr színekkel. Nem volt az annyira unalmas, mint így hangzik és bár nem gondolom, hogy hamarosan visszatérnék ehhez a korszakomhoz, de azért néha még most is elcsábulok a színvilágra.
A szösz Vég Anett festése, a legutóbbi gyapjúnapon került hozzám. Egyágúra fonva még eléggé darabos, de kétágúként már szép lassan, fokozatosan jönnek az átmenetek. Adja magát, hogy egy fiúcowl készüljön belőle, de mert szerintem K. nem nagyon tudja elképzelni a gombolyag alapján, hogy hordaná-e a nyakmelegítőt, így egyszerűen csak találomra megkötöm és majd reménykedem.
Belegondoltatok már abba, hogy ha hirtelen meghalnátok, mennyi befejezetlen dolog maradna utánatok? Engem idén nagyon foglalkoztat ez a kérdés, hogy a közelgő negyvenes miatt-e vagy nem, azt nem tudom. Mindenesetre járok-kelek a lakásban és folyton eszembe jut, hogy ez is félkész, azt is be akartam még fejezni, erre is volt egy jó ötletem, hogy fogom felhasználni, meg arra is. Persze az időm jóval kevesebb, mint ami mindehhez szükséges lenne, sőt, sokszor magára a kész dologra sincs igazán szükségem, pusztán a megcsinálás mint kihívás érdekel. Egyébként nem annyira nyomasztók ezek a gondolatok, mint ahogy esetleg elsőre hangzanak, és megvan az a pozitív mellékhatásuk, hogy időnként befejezek valamit, ahelyett, hogy új dologba kezdenék. Ilyen ez a mandalás szatyor is.
Az alap szatyor nem sk, hanem a dm-ben vettem több színben valamikor régen. Igen, már akkor is azzal a határozott céllal, hogy majd horgolok rá díszt. Aztán erre soha nem került sor. A mandalát egyébként egy pólóra szántam, de aztán meggondoltam magam és heteket töltött a kanapéra dobva, mikor egyszer csak eszembe jutott (vagy mellé került?) ez a textilszatyor és kialakult a gondolat. Persze előbb még ki kellett mosni a szatyrot (újabb két hét), kivasalni (3 hét) és csak ezután jöhetett a varrás. Mivel konkrétan szükségem erre sincs, Do pedig varrás közben lestoppolta, ezért az övé lett. De mondjuk lehet, hogy elirigylem tőle és akkor a türkiz szatyorhoz is horgolok mandalát és akkor nekem is lesz. De egyelőre nem kezdek új dolgot, annyi félkész van még mindig a kanapén meg mindenütt a lakásban.
A kötésben nagyon kezdő szintre sorolom be magam. Ennek fő oka az, hogy csak addig vagyok viszonylag magabiztos, amíg a kottában minden lépés pontosan le van írva és amíg nem követek el valami hibát. A horgolással ellentétben a bontás kötésben nagyon megvisel, mert sosem vagyok biztos benne, hogy helyesen bontottam-e. Gyakran hiba esetén inkább úgy döntök, hogy teljesen újra kezdem a projektet – ennél a kendőnél is ez történt. Mondbeere/ Moonberry néven németül és angolul ingyenesen elérhető itt.
Maga a minta nem épp bonyolult, de a leírás nem teljesen egyértelmű, azaz kicsit olyan, mint amikor a kezdő szakács azzal szembesül egy receptkönyvben, hogy annyi lisztet tegyen a tésztába, amennyit felvesz. Csak itt ez így hangzik: “dabei vom linken Rand aus angleichen”, azaz a bal szélétől egyenlítsük ki. Hogy ez a félmondat, ami egyébként az angol leírásból teljesen hiányzik, mit is jelent pontosan, csak akkor derült ki számomra, amikor már sokadszor nem sikerült úgy a lyukminta, mint ahogy a képen látszott.
A harmadik szakasznál ugyanis nem két sor váltakozik, hanem négy, és erről a leírás nem tesz említést. Az egyik színe sorban a szélén lévő szaporítás után egyből kezdhetjük a kettő simán összeköt-ráhajtás váltakozását, a következő színe sorban viszont be kell iktatni egy sima szemet, ellenkező esetben el fog csúszni a lyuk. Valószínű rutinos kötők ezt automatikusan tudják, az olyan kezdők, mint én, a saját bőrükön tapasztalják meg ezt a törvényszerűséget és aztán soha többé nem felejtik.
Mivel erre a hibára teljesen egyedül jöttem rá, sőt, a megoldására is, úgy gondolom, felsőbb osztályba léphetek kötésből. Remélem, a következő osztály végére majd már megtanuljuk a helyes és magabiztos bontást is.
A minta egyébként nagyon hálás szerintem. Csücsöktől haladva növesztjük a kendőt, így akkor hagyjuk abba, amikor csak akarjuk vagy amikor a fonal elfogy. Zoknifonalból készült az eredeti, és mivel ebből a kategóriából én elég sokat halmoztam fel, biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az utolsó Moonberrym. Mindig Cameot se lehet kötni, ugyebár, mert az meg már kicsit unalmas.
A Marina kendő hálás darab, remekül lehet maradékokat használni hozzá. Horgoltam már ilyet és ilyet, meg ilyet is. És most ezt itt:
Ezt a mostanit is Kisnyalkán kezdtem el a táborban, amikor nagyon benne volt a boogie a kezemben, viszont elfogytak a fonalaim. Adta magát, hogy az árva fél gombóc Drops Alpaca Silket még legalább elkezdjem horgolni. A dolog aztán annyiban is maradt, mindig gondoltam rá, hogy majd beszaladok a Barkába és összenézem, hogy legalább nagyjából hasonló festésű gombolyagot fogjak ki, aztán persze ez elmaradt. Nemrég teljesen más okból átnéztem a készleteimet, és találtam egy árva gombóc zoknifonalat, szürkét, és akkor eszembe jutott szegény félbehagyott Marina. Remekül illett a két szín egymáshoz és különösen megörültem, hogy a selyem-alpaka-gyapjú keverék mellé egy másik nemes fonal társul: ebben a Regia zoknifonalban ugyanis angóra is volt.
Na de mi legyen a harmadik szín? Ezek a visszafogott árnyalatok elég ritkásan vannak képviselve a készletemben, így kizárásos alapon egy régen betárazott, aztán mégsem használt padlizsánlila Barka Malom lett a jelölt.
Vannak azok a darabok, amelyek bár nem konkrét személynek készülnek, de viszonylag hamar világos lesz, hogy kihez fog illeni. Ez a kendőm az egyik sógornőmhöz költözik, nem is kérdés, pont az ő lágy színei.
Azok kedvéért, akik a számokra is kíváncsiak: kevesebb, mint fél gombóc Drops ALpaka Silk, 5 dekás gombóc Regia zoknifonal és majdnem két gombóc Barka Malom horgolódott a kendőbe és magunkfajta kisnövésűeknek hátat takaró méretű lett a kész darab.
A mintát most is köszönöm Varga Gabinak, ilyen klasszikust kevesen képesek alkotni. Minden sallangtól mentes és végtelenségig variálható mégis, egyszerűen tökéletes számomra. A FB-on a Barka fonal csoportjában ingyenes minták között elérhető.
Amilyen egyszerű, annyira feldobja a legegyszerűbb ebédet is ez a pohárdesszert.
4 személyre három közepes almából kevés vízzel és két késhegynyi fahéjjal (cukor nélkül) kompótot főzünk – ez kb 5-6 perc alatt kész van. Kicsit hűlni hagyjuk, majd a poharakba kanalazzuk a kompótot.
250 gramm mascarponehoz hozzáadunk 3 evőkanál görög joghurtot (10%-os zsírtartalmú), négy kiskanál aprószemű cukrot és az egészet habverővel vagy kézi robotgéppel kicsit felverjük. Végül hozzáadunk három evőkanál kókuszreszeléket és belekeverjük. A krémet az almára kanalazzuk a poharakba.
Száraz serpenyőben négy evőkanál mandulalapocskát megpirítunk, és megszórjuk vele a krémrétegeket.
Valahogy úgy képzelem, hogy állok az utolsó ítéletkor a menny kapujában, és megkérdezi tőlem Szent Péter: Na és mivel tetted jobbá a világot? És akkor én azt mondom: Hát, én csak egyszerű lány vagyok, nagy dolgokat nem vittem véghez, de talán segítettem néhány anyát, hogy megfoltozza a gyereke farmerjét. Rendben lányom, jobbra az első ajtó, érezd jól magad – válaszolja erre Szent Péter.
Hihetetlen, de a blogon a leggyakrabban keresett bejegyzés a Farmerfoltozás lányoknak című. Ez az, amire valódi igény van, nem a horgolt ez meg az, a csodaszép kendők meg babaruhák. A szakadt farmerek megjavítása, ez az, ami az életben igazán fontos! A lányfarmerrel persze könnyű a dolgunk, mert az lehet csicsás. A fiúknak visszafogott, szerény, cool foltozásra van szükségük és igen büszke vagyok, hogy végre sikerült olyan módszert találnom – persze nem kitalálni, csak megtalálni -, amelyet K is hordhatónak talál.
– K, mit gondolsz, hordanád a farmered, ha így foltoznám meg?
– Hmm, ez egész jó. Ez lesz az új style-om!
A boro hímzés mindent visz, már két farmerjét is kipreparáltam ezzel a módszerrel. Hogyan működik?
A szétfeslett, szétszakadt rész alá egy réteg farmeranyagot teszünk. Erre például remekül fel lehet használni a nadrágfelhajtásból maradt részeket vagy a kinőtt, javíthatatlanra szakadt farmerek darabjait. Nem baj, ha a szín nem egyezik, sőt, szerintem kifejezetten izgalmas, ha világos farmert sötéttel, sötétet világossal foltozunk.
A képen körülbelül akkora a plusz alátét réteg, mint amekkora területen a fércöltések láthatók. Az alátét réteget nem kell körbeszegni, viszont átmenetileg odagombostűzzük a nadrághoz, hogy el ne mozduljon.
A képen látható foltot osztott hímző három szálával varrtam fel, de már sikerrel jártam egyszerű Moon varrócérnával is. A cérnára nem kötünk csomót, hanem amikor átöltöttük a cérnát és visszaöltöttünk a visszájára, akkor a cérna végét és a hosszú részét összecsomózzuk. Így biztosabban tart. Innentől kezdve csak fel-le öltögetünk. Lehet variálni a színekkel és azzal, hogy milyen irányban varrunk, hogy kereszteződnek az öltések vagy nem. Nincs helyes és helytelen, az a lényeg, hogy minél nagyobb felületen öltögessünk.
A boro technika egyébként Japánból származik és eredetileg is pont erre a célra találták ki, tehát hogy apró fecniket összevarrtak, hogy azokból ruhát készítsenek. Szegény ember leleményessége úgymond, viszont szerintem ritka szép végeredménnyel.
A végeredmény focizásbiztos, azaz kibír szép vetődéseket és komoly mosásokat is. Sok sikert a foltozáshoz, én is megyek, mert még vár két farmer, hogy kapjanak egy második életet.
Aki követi az Instán az anyahajóblogot, annak nem újdonság ez a poszt. Néhány nappal ezelőtt végre elszántam magam egy saját fonású gombolyag felhasználására. Ez a dolog nem is annyira egyszerű, mint látszik. Az sk fonalak úgy, ahogy vannak, már egy munkafolyamat végeredményei, tehát nagy a kísértés, hogy egyszerűen szobadíszek maradjanak. Meg aztán addig, amíg nem kerülnek projektbe, egész biztosan szépek – viszont arra nincs garancia, hogy megkötve, meghorgolva is jól mutatnak majd.
Azért az egyik bárány- és filcmániás barátnőm látogatása után, amikor végignézegettük együtt a fonásaimat, megjött a bátorságom és kiválasztottam találomra a Zauberball szöszből készült fonalat, hogy akkor ezt most felhasználom, ha addig élek is.
Joji nyakmelegítője ideális választásnak tűnt, mert több kisebb mennyiségű fonalat is fel lehet hozzá használni – gondoltam én. Munka közben azért kiderült, hogy nem is annyira kevés az a kevés. A kék Drops Fabelből például nincs is annyi készleten, amennyi kellene, így egy széles kék csíkot át is ugrottam a mintában és még szerintem be kell vezetnem egy negyedik színt is, hogy végigköthessem a mintát. Szerencsére ez a modell tényleg nagyon jól tűri az ilyen rugalmas újragondolásokat.
A nyaksi egyébként hatalmas, nem tűnik annak a képeken, de ne hagyjátok megtéveszteni magatokat. A szélessége majdnem vállmelegítőnyi és a magassága szerintem úgy 70-80 centi lesz, ha így halad tovább.
Emellett nagyon szórakoztató, nem túl bonyolult és már fejben megvan további kettő színkombináció a fonalkészletemből, amiből – ha meg nem unom – szintén megkötöm majd. Egy kis inspirációt itt találtok.
A véget nem érő takaró és a lassú muzsika nyakmelegítő mellé egy villámprojektet is be kellett illesztenem Do legjobb barátnőjének a szülinapjára. Ebben a kiskamasz életkorban a gyerekek hobbijai eléggé eltolódnak a virtualitás irányába, úgyhogy a potenciális ajándékok száma drasztikusan csökken. Do osztályában jelenleg a fő szabadidős foglalatosság a videoclippek forgatása, amihez igazából a telefonjukon kívül más nem nagyon kell. Ja, de, egy jópofa sapka sosem árt. Ha meg jelmezként megunja, utcára szél ellen még mindig lehet hordani.
Catania fonal, 3,5-ös tű és a legegyszerűbb grannycsíkos minta. A coolság-effekt kedvéért a megfelelő méretű kör meghorgolása után jóval hosszabban horgoltam szaporítás nélkül, mint azt a fejméret indokolta volna, ezért lett ilyen löttyedt fazon. A szegély rövidpálcákból áll, annyi fifika van benne, hogy minden kör végén megfordítottam a horgolás irányát.
Elkészült megint egy régóta tervezett projekt. A Do freeform rátétes táskája után szabadon ezúttal a szatyor nem horgolt, hanem varrott lett, az applikáció pedig szintén nagyon hasonló.
Ebből a majdnem fekete farmeranyagból magamnak is varrtam már táskát, amely nem is tudom mióta, de legalább 4-5 éve mindennapos bevetés után most adta meg magát (elfeslett a bélése). Remélem, Verát is ilyen sokáig szolgálja majd hűségesen.
Bélésnek egy világos-virágos textilt választottam, mert rossz tapasztalatom van a sötét, pláne fekete bélésekkel. Nagyon nehéz bennük bármit megtalálni, ha mondjuk este nem annyira jól megvilágított lépcsőház előtt áll az ember és pl. a kulcsát keresi.
A horgolt részek nagyrészt Catania fonalból készültek, csak a háromdimenziós virág egyik rétege Zauberball – a múltkoriban bemutatott Rókalepke kendő maradék utolsó métereiből. Az elég nagy gombgyűjteményemet az utóbbi időben méltatlanul elhanyagoltam. Annál nagyobb örömmel keresgéltem benne sokáig, míg a színben és méretben legjobban passzolót megtaláltam hozzá.
Nem gyakran sütök tortát, sőt, a tortáim igazából nem is torták abban az értelemben, hogy több lapból állnak, amelyek között krém található. Ha valaki ilyet akar szülinapra a családból, az cukrászdai tortát kap, mert szerintem mindenki foglalkozzon olyan dolgokkal, amelyekhez a legjobban ért. Én szívesen készítek kevert sütit csodaszépen feldíszítve, meg kalácsot, meg még akár macaront is, ha úgy adódik, de a torta nem az én asztalom. Szerencsére vannak családtagok, akiknek csak az a lényeg, hogy miből áll a szülinapi süti, jelen esetben sok mák és sok tojáshab volt a kívánság.
A receptet teljes egészében HahoPihe Konyhájától vettem, mindössze a cukor mennyiségét csökkentettem le. Nem szándékosan, hanem mert kevesebb volt otthon a szükségesnél. Ahogy az lenni szokott a kevert sütiknél, kevesebb cukorral is finom lett.
Még annyit próbálok memorizálni a jövőre nézve, hogy a tojáshab mennyiségét is simán felére lehet csökkenteni – és a másik két tojást félretenni például macaronhoz – mert valahogy ez a vastag tojáshab réteg nem sül meg annyira egyenletesen keményre, mint ahogy én szeretem. Persze ez csak apró részlet, összességében mindenkinek nagyon ízlett, és pont ezért archiválom is itt, mert szülinap lesz jövőre is.
