Ti hogy bírjátok a kánikulát? Én túlélésre játszom, és próbálom a főzési szokásaimat is a hőmérséklethez igazítani, mindezt úgy, hogy ne essek bele a nyersétel-csapdába se. A paradicsomos-olívás-parmezános tészta az egyik kedvenc nyári ételem volt régen, de 35 fok felett már nem csúszik a tészta sem. A cukkinimetélt persze jó alternatíva ilyenkor, már ha nem vasárnap este van épp és cukkinihiány otthon. Így aztán feltaláltam magam meg a karfiolt mint tésztapótlót: Egy kis fej karfiolt annyira keskeny szeletekre vágtam, hogy rózsákra esett szét magától (ahol nem, ott kicsit rásegítettem). Kevés olívaolajon megsütöttem a karfiolt, hogy halványbarnás részek is lettek rajta. Amikor nagyjából puhának is éreztem tűpróbával, akkor passzírozott paradicsomot, feldarabolt paradicsomot, két szál felkarikázott zöldhagymát és 3 evőkanál olívabogyót is adtam hozzá. Vártam, amíg kicsit besűrűsödött a szósz, sóztam, borsoztam, tálaláskor még egy kevés friss bazsalikomot és reszelt parmezánt szórtam rá, s máris kész volt a kánikulakompatibilis paradicsomos tészta, azaz karfiol.
A freeform horgolásban azt is szeretem, hogy a legapróbb kis motívum is annyira egyedivé tud tenni bármit – jelen esetben egy filléres tucathajráfot. A Catania fonalakon kívül, amiket a számtalan színárnyalat miatt különösen szeretek, itt fémszálas fekete fonalat is használtam. Tavaly nyáron még csak úgy ad hoc horgoltam hajdíszt, de azóta Do haja is megnőtt, úgyhogy használni is fogja. Gyors, mégis dekoratív szülinapi ajándék kategóriába is elmenthetjük fejben, jön még a szeptember és a rengeteg meghívás!
Addig pedig minden jót, éljétek túl a kánikulát! Horgolni egyébként vízbe lógó lábbal is kiválóan lehet, függetlenül attól, hogy a víz egy lavórban, medencében, a Balcsiban vagy a tengerben van 🙂
Ha június, akkor levendula – és mert ez a növény még szárazon is csodaszép, így már érdemes a kékeslila szín köré rendezni a nappalit. Lila vázát még találtam otthon, de terítő sajnos nem volt, úgyhogy kellett egyet horgolni nagyon sürgősen. A Horgolt mandalák című könyvből a Granny körös mintát választottam a 44. oldalról és csupa maradék Catania-t használtam fel hozzá. A süti pedig egy egyszerű piskóta, amelyben a liszt egy részét darált mákkal helyettesítettem. Mivel még kicsit finomítani szeretnék a recepten, hogy még szaftosabb legyen, egyelőre nem mondok konkrétabbat, amíg igazán elégedett nem vagyok vele. Azért persze így is eltüntettük 🙂
Soha nem forszíroztam különösebben, hogy a gyerekek folytassák a fonalazás hagyományát, túl élénken él még az emlékeimben, mennyire nem érdekelt korábban engem se a kézimunka, hiába láttam, hogy mindkét nagymamám minden szabadidejében ilyesmivel foglalkozik. De valahogy K. első pillanattól érdeklődik a fonás iránt, szerintem azért is, mert érdekli, hogy működik a szerkentyű. Egyébként simán lehet, hogy ő ezt már jobban átlátta nálam, én varázseszközként tekintek a rokkára, amely ha bármiben rendellenesen működne, akkor szakembert hívnék hozzá, annyira nem értem, mi milyen szíjon át hova vívődik át és merre forog miért. Szóval K. próbálkozott már egy-két alkalommal a fonással, bár az látszott, hogy nagyon nehéz ez neki, túl sok dologra kell egyszerre figyelni. Tudtam én, hogy kell otthon valahol lenni egy adag előfonalnak, amivel remekül tudna gyakorolni, de nem tudtam, hol. Szerencsére múlt héten kezembe akadt és a hétvégén rögtön ki is próbálhatta ezzel a fonást. Valódi sikerélményt adott neki, tényleg használható fonalat font.
Nekem meg volt még három egymással rokon színben némi maradék egyágú fonalam a legutóbbi fonásokból, így a fehér vastag előfonalból font szálat összecérnáztam ezekkel a kékes-zöldes-füstszínű maradékokkal. Nem sok, kb 65 méter, de egy megfelelő egyszínű fonallal kombinálva kijön belőle egy sapka K-nak. Mennyire menő lesz majd, jövő télen olyan sapit hord majd, amihez részben ő fonta a fonalat!
Az Exploration stationt kezdtem el kötni valamikor másfél évvel ezelőtt, de végül a brioche résznél elakadtam és folytattam saját fejem után, felhasználva a Color Affection rövidített soros csíkjait és a Cameo pikós leláncolását. A befejezéstől számított 11 hónap után végül a szálak eldolgozásához is erőt gyűjtöttem és most íme, van egy újabb őszi kendőm. Persze csakis azért, mert ha van nálad esernyő meg meleg sál, akkor szép lesz az idő.
A felhasznált fonalak különféle zoknifonalak, a márkáját csak a sznátmenetesnek tudom megmondani: Zauberball Buntmetall. Halvány emlékem még a lazacszínűről van, az mintha Drops Fabel lenne. Elsődleges célom a technikai fejlődésen túl a zoknifonal maradékaim felélése, amelyet a Zauberball esetében tényleg tökélyre vittem, az utolsó centiig elfogyott és csak egész picit kellett csalnom a szakasz végén, ahol a bordó fonal vendégszerepelt néhány sima szem erejéig. (És még mondja valaki, hogy a kötés nyugalmas hobbi!) Figyelmes szemlélőknek feltűnhet, hogy a technikába egy helyen, pont a kendő legfrekventáltabb részén, a közepén kicsit elbizonytalanodtam. De majd jól magamra tekerem, akkor senki nem látja azt a néhány elkóborolt ráhajtást.
Ahogy megígértem, elkezdek egy freeform sorozatot. Ez a cowl tavaly nyáron készült a kisnyalkai alkotótáborban. (Reklámmal szakítjuk meg adásunkat: a nyalkai táborba idén több év után először jöhetnek olyanok is, akik korábban nem voltak. Akit érdekel a lehetőség, Colette-et keresheti. A táborról Colette blogjában itt és nálam itt olvashattok többet. A második linken egyébként szemfüles olvasók felfedezhetik a cowlt és a múltkoriban bemutatott freeform nyakláncot is a képeken.)
A felhasznált fonalak mind maradékok, egészen különböző vastagságúak és minőségűek, a minta pedig egyszer már átment a meghorgolhatósági vizsgán próbahorgolónál is – bár csak videós és e-mailes segítséggel. Mivel viszonylag gyorsan, egy nap alatt meghorgolható projektről van szó, és ráadásul szinte minden izgalmas freeform öltésfajta szerepel benne (mondhatni a freeform horgolás állatorvosi lova), így szerintem tálcán kínálja magát tanulódarabnak.
Bedobom tehát a kérdést nektek és az Univerzumnak: ki venne részt ősszel, mondjuk októberben vagy novemberben egy egynapos freeform horgolás workshopon Budapesten, melyen ezt vagy ehhez nagyon hasonló nyakmelegítőt horgolhatnátok meg? Írjatok kommentet ide vagy egy rövid mailt az info@anyahajoblog.hu-ra, ha szívesen részt vennétek egy ilyen tanfolyamon. Ez még nem jelent kötelezettséget, csak jelzés számomra, hogy érdemes-e elkezdenem szervezkedni, helyet keresni.
Gondolom, nem vagyok egyedül azzal a gyanúmmal, hogy a nyári szünet könnyen képernyőcsapdává válhat a gyerekek számára, ha nem figyel oda a szülő. A napi fél óra képernyő mint irányelv már iskolaidőben is nehezen betartható – legalábbis nálunk -, pedig akkor csak a napközi utáni idő jelent potenciális tabletezést. Nyáron pedig ott az egész nap, a barátok sokszor elutaznak, kert nincs, szülők dolgoznak, még ha home office-ban is, nincs minden napra valami attrakció és a kedvenc társasok is unalmasak egy idő után. Marad tehát sokszor a technika mint bébiszitter.
Persze korosztályfüggő is, hogy mennyire lehet megengedő a szülő, én mostanra már nem tabletmentes napokat várok a gyerekektől hanem legalábbis az idő nagyobb részében értelmes képernyőhasználatot. Értelmes képernyőhasználat szerintem az, amikor a gyerek valamit létrehoz, gondolkodik, ügyködik és nem kizárólag passzív befogadó. Elég sok ilyen tevékenység van, összegyűjtöttem néhányat:
levelezés nagyszülőkkel, keresztszülőkkel, barátokkal: Fejlődik a fogalmazási készség, a helyesírás és a címzettek egész biztosan örülnek. Mennyivel könnyebben fog menni a szeptemberi Nyári élményeim című fogalmazás, ha egész nyáron írt a gyerek róla, hogy miket csinált, hogy érezte magát!
fotók összerendezése kollázsokba: Ez nemcsak a tűr kategória nálunk, hanem egyenesen a támogatott tevékenységek egyike. Én például nagyon nem szeretek kollázsokat csinálni, fotókat feldolgozni. A nagyszülők viszont borzasztó hálásak, ha rendszeresen kapnak egy-egy kollázst e-mailben. Éljen a gyerekmunka!
blogolás: Do például süteményes blogot ír. Először megsüti a sütit, ami már eleve jó a családnak, aztán lefotózza (ez is tanulás), aztán beblogolja a receptet, ami az esetek többségében még egy németről magyarra fordítási feladat is, plusz magyar helyesírás gyakorlás.
video nézegetés: persze vannak idétlen youtube-csatornák is, de nem kizárólag. Jóga, tánc, balett, zongorázás, mindenféle kézműves technika, főzés is megtanulható, gyakorolható a youtube segítségével. Biztos van valami, ami a gyereket is érdekli és nem is a teljes agyhalál. És ha megvan az érdeklődési terület, akkor nyugodtan lehet kicsit lazábban bánni az idővel. Ha meg mozgásos az a bizonyos téma, akkor még jobb a helyzet!
zenehallgatás: Van olyan tizenéves, aki nem hallgat egész nap zenét? Akkor már hallgasson nyugodtan interneten keresztül – annyival kevesebb CD-tok hever szanaszét a földön. Ha eközben még odafigyel az angol dalszövegekre is és netán megpróbál kibogarászni egy-egy mondatot, akkor még a suliban is könnyebb dolga lesz. Oké, lehet, hogy a mi családunk nyelvileg kicsit terhelt, de komolyan előfordult, hogy Do kinyomtatta egy szám szövegét és szavanként lefordította.
e-book: Olvasni a legkevesebb gyerek szerint szexi, de azért ebben hajlamosak elbizonytalanodni, ha tableten vagy telefonon olvashatnak. Rengeteg könyv elérhető így is, szóval csak hajrá. Nem gond, ha könnyű nyári limonádé, végül is felnőttek se az Antigonét veszik elő a strandon.
kutatómunka: Ha nyaralni készülünk – vagy akár csak a hétvégére keresünk programot -, nyugodtan bízzuk ezt a gyerekre. Én nem tudom, honnan tanulta, de Do teljes magától értetődőséggel mozog a google-ban, így útikönyv nélkül összeállította a nyaralásunk programját. És így még azért se lehet nyafi, hogy csupa olyan programot akarunk ráerőszakolni, ami őt nem érdekli. Tiszta haszon!
Persze az rossz lenne, ha napfénytől és szabad levegőtől óvva képernyőt bámulnának a gyerekek egész nyáron. Van olyan, hogy szülőként egyszerűen a sarkamra állok és kivonszolom őket otthonról, még ha ez nem is mindig egyszerű. Meg otthon is van számtalan lehetőség nem elektronikus kütyükkel a kézben csinálni valamit. Viszont ha már van képernyőidő, akkor lehet törekedni arra, hogy ne zombigyárként hasson, hanem a lehető legtöbbet hozzuk ki ebből is. Mert a képernyő hozzátartozik az élethez, ahogy a régi szép időben a fáramászás meg sisak nélküli biciklizés.
Huh, nem is tudom, volt-e már olyan poszt, amit ennyire nehezemre esett megírni. Az a fő gond, hogy ugyanúgy megírhatnám mélabús alaphanggal meg felszabadult és örömteli alaphanggal, és tulajdonképpen mindkettő igaz lenne a maga módján.
Volt egy régi tervem, amit már évek óta dédelgettem, mégpedig egy freeform horgolás könyv terve. Kicsit több, mint egy éve aztán konkrét alakot is kezdett ölteni a dolog, anélkül, hogy egy lépést tettem volna érte, lett kiadó, aki pont egy ilyen könyvet szeretett volna készíttetni. Nyáron elég intenzíven dolgoztam rajta, főleg a kisnyalkai alkotótáborban, ahol a projekteknek nagyjából a felét elkészítettem és leírtam. Az iskolaév alatt ugyan csak csigaléptekkel, de akkor is haladtam valamennyire, de végig volt bennem egy kétely. Könyvet már írtam, tankönyvet is, tehát nem ez volt a bizonytalanság oka, tudtam hogy az írás menni fog. Az volt az érzésem, hogy a freeform és a könyv műfaja nem biztos, hogy összeillik. Horgoltam ugyanis korábban kvázi freeform mintát leírás alapján és kevés annyira frusztráló élményem volt horgolós pályafutásom alatt, mint az a felső. Nagyon nehéz leírni valamit korrekt módon lépésenként, ha nincs fix pont, sor eleje, sor vége, horgolás iránya. És éreztem, hogy ezt a kihívást nekem sem sikerül igazán jól megoldanom egy könyv keretein belül. Mert egy könyvben az van, ami oda van írva. Nincs visszakérdezés, nincs megerősítés, hogy hajrá, csak így tovább. A könyvben a horgoló magára van hagyva a szöveggel.
Amikor tél végén beszéltem a kiadóval, akkor abban állapodtunk meg, hogy kiadok próbahorgolásba néhány mintát és meglátjuk, hogy elboldogulnak-e a próbahorgolók. Ennek függvényében folytatom vagy nem folytatom az írást. A próbahorgolás két fontos tanulsággal járt. Egyrészt volt olyan projekt, ami határidőre elkészült vagy ha nem is teljesen, de látszott, hogy az iránya jó. Ez adott egy sikerélményt, hogy sikerült valamennyire átadni a freeform szellemét és technikáját. A másik tapasztalat az volt, hogy ez a siker nagyon intenzív kommunikáció eredménye volt a horgolók és köztem. E-mailek, nem egyszer videók jöttek-mentek és ezek nemcsak a technikáról szóltak, hanem sokszor a lelkesítésről. Menni fog! Nem mondom meg, hogy hány szemmel kezdj, azt sem, hogy mit csinálj pontosan, mert ez freeform. És nem, nem lehet elrontani. Nem jön a horgolásrendőrség a fekete autóval, ha eggyel kevesebb kagylót horgolsz vagy eggyel több sorra van szükséged a megfelelő mérethez.
Ez az oda-vissza kérdezés, válaszolás, bátorítás, coaching remekül megy személyes vagy virtuális kapcsolatban, de egy könyvön keresztül sajnos egyáltalán nem megoldható. Így nagyjából május közepére kialakult benne a döntés: ezt a könyvet én nem fogom megírni. A tudást szeretném átadni, de olyan médiumon keresztül, ami nem a frusztrációt növeli a horgolóban, hanem a szabadság és a kompetencia érzését. Mert szerintem a freeform pont erről szól: hogy bármi lehetséges, semmi sem hibás és hogy azzal a néhány öltéssel bármit, tényleg bármit létre tudok hozni. Mindezt egy könyvbe belerakni számomra fából vaskarika. Lehet hogy van, aki meg tudja csinálni, én sajnos nem. Most ez a döntés hihetetlenül felszabadító számomra és két dolgot jelent. Először is a következő időszakban rengeteg freeform projektet mutatok majd a blogban, mert tele a fiók eddig titokban tartott és a könyvre félretett holmikkal. A másik, hogy elkezdem kidolgozni annak a módját, hogy a tudás eljusson azokhoz, akik szeretnék megtanulni a freeform horgolást. Kis bürokráciai akadálypálya lesz, de megoldom.
Addig is hálából, hogy végigolvastátok ezt a hosszú szöveget, megmutatom a számomra talán legkedvesebb darabot a leköszönő könyvből, egy nyári nyakláncot, ami a legegyszerűbb farmeros-pólós szettet is feldobja. És ezúton is nagyon köszönöm a próbahorgolóknak a sok kérdést, visszakérdezést, kiigazítást, oda-vissza interakciót, sokat tanultam tőletek!
Sokáig azt hittem, hogy a serpenyős mindent bele fogásokat azért szerettem, mert egyszerű elkészíteni. Aztán amikor most tavasszal rengeteget voltam úton és ettem házon kívül, rá kellett jönnöm, hogy kifejezetten rosszul érzem magam, ha nem jutok hozzá a serpenyős vacsorámhoz. Ez akkor annak a jele, hogy igazán és tényleg szeretem, nemcsak azért, mert gyorsan kész van, ugye?
Tavasszal adja magát, hogy retek is kerüljön a serpenyőbe, mégpedig sok. Egy főre 5 fej retek felkarikázva, fél kicsi cukkini, fél fej hagyma vagy két-három szál újhagyma, 5 szem shiitake gomba vagy más ízes erdei gomba. A csíkokra vágott szalonna nem feltétel, de jót tesz.
Olajon megpirítotam az apróra vágott hagymát és a szalonnát. A feldarabolt zöldségeket hozzáöntöttem, megszórtam két kávéskanál oregánóval és sóval, borssal. Nem nagyon kevergettem közben, sőt, inkább addig vártam, amíg picit odakapott, aztán forgattam csak meg.
Kuszkusszal, párolt rizzsel tálalva teljes értékű étkezés, önmagában pedig a meleg saláta kategóriában indul. Jó étvágyat hozzá!
Négyévszakos fonalasnak lenni azt jelenti, hogy a készülő projekteknek semmi köze nincs az épp aktuálisan uralkodó időjáráshoz. Lehet tél, ha éppen a négyévszakos fonalas meglát egy csodás nyári csipketopot, akkor belekezd, ha pedig épp takarót horgolni van kedve nyáron, akkor tudomásul veszi, hogy ez bizony izzadással jár. Nekem is ennek jegyében áprilisban kellett elkezdeni a Joji-féle hatalmas nyakmelegítőt vastag gyapjúból – mikor máskor. Az eldolgozással azért nem siettem, valahogy a kánikula nem motivált a gyors befejezésre, de végül csak neki ugrottam. A gyermek meg volt olyan kedves és modellt állt és ült nekem, cserébe megkapta a cowlt jövő télre. Legalább már azt is tudjuk, milyen színű kabátot kell vadászni számára.
A mintából egyébként nem kötöttem meg minden szekciót, például a csipkéset kihagytam, mert már így is sokkal hosszabb lett, mint amennyit eredetileg képzeltem és amennyi szerintem szükséges lenne. Sebaj, majd a következő nekifutásban a csipkés is benne lesz és valamelyik másik szekciót hagyom ki.
A paraméterek: 3,5-es kötőtű, a mintában megadott eredeti szemszám, Drops Alpaka (türkizkék), Zauberball típusú szöszből saját kézzel font fonal (zöldes színátmenetes) és Kiss the frog (okkersárga) és néhány filmnézős este, mert alig kell odanézni, annyira egyszerű a minta.
