A legutóbbi bejegyzés óta eltelt időben kevés horgolás fért a napjaimba, ezért is tartott olyan sokáig, hogy elvarrjam azt a négy szálvéget, ami ezen a kendőn volt. És tényleg, a szálak elvarrása hosszabb ideig tolódott a háttérben, mint amennyi idő alatt egyébként nulláról elkészült a Mezzaluna. Hogy hanyadik is a sorban, azt meg sem tudom pontosan mondani. Ez egy olyan minta, hogy miután az elsővel nagyon megszenvedtem, a többi már könnyen és gyorsan csúszott le a tűről. Igazi relaxhorgolás, pláne, ha még a színek is ilyen szépek, mint ez a kék-zöld Zauberball Crazy.
Egy 15 dekás gombolyag ugyan nem volt elég, de a másodikból sok maradt – persze ezt nem bánom, lesz helye. Még azt sem zárom ki, hogy a zoknifonalat végre eredeti funkciójában fogom felhasználni.
4,5-es tűvel horgolva a mintát elég szép méretet kaptam: a kendő belső íve 177 centi lett, mélysége pedig 39 centi.
Több esemény is vezetett odáig, hogy nagyon figyelek a lakásba beáramló tárgyak mennyiségének csökkentésére. A teljes nemvásárlós életmód persze folyamatosan növő és iskolába járó gyerekkel nem megvalósítható, de az biztos, hogy jóval kevesebb a mindenképpen szükséges plusz tárgy, mint ami ténylegesen bejön. A “bejön” szó nem véletlen, mert ugye nem kizárólag úgy jönnek a tárgyak, hogy én megveszem. Az iskolások egymás között áramoltatják a tárgyakat, képek, kártyák jönnek-mennek, de százasával. És mert én tudatosan távolmaradok a bevásárlásokhoz ajándékba adott zacskós matricáktól és egyebektől, hozzánk leginkább jönni szoktak az ilyenek. Jönnek ezenkívül gesztenyék, kavicsok, cukorka, csokoládé, faágak, hajgumik, mindenféle kis mütyűrök. Aztán jönnek az olyan ruhák, amiket a nagyszülők gondolnak feltétlen szükségesnek. Ez olyan mennyiségben tud jönni, hogy a gyerek képes kinőni a méretet anélkül, hogy egyáltalán észrevettem volna, hogy még ez vagy az a darab is létezik a fiókban. Azt gondolom, játékból is bőven van elég otthon, nem nagyon fordult még elő, hogy azon sóhajtoztunk volna, hogy nincs mivel játszani – nagyobb gond a nincs idő mindazzal játszani, amivel szeretnénk.
Egy szó, mint száz, elhatárzotam, hogy az idei ádventben sem fogok apró mütyürökből vagy nagy dolgok darabokra szedésével csinálni ádventi kalendáriumot. Helyette az otthon meglévő játékokra fókuszálok és minden napra felírok egy társasjátékot, amit aznap játszhatunk. A hétfői és keddi napokra, amelyek nagyon hosszúak a gyerekeknek, valami rövidet, a többi napokon lehet kicsit hosszabb is. A bolti játékokon kívül lesznek még: torpedó, ország-város, Ki-kivel-mikor-hol-mit csinál és akasztófa is, ezeket is szeretik a gyerekek.
A lommentes ádvent annyira birizgált, hogy felírtam még pár lehetőséget, hogy a következő évekre is legyen ötletem.
Napi egy film
Minden nap eggyel több teamécses egy szép tálon
Spirál 24 mezőre osztva, középen jászol vagy karácsonyfa, és egy bábú megy minden nap egy mezővel közelebb.
Nagy csomagolópapírra fenyőfát rajzolunk és minden nap egy papírcsillagot vagy más karácsonyfadíszt kivágunk és ráragasztunk. Ugyanez textilből többször is felhasználható.
Minden napra egy közös tevékenység a gyerekek életkorától függően.
Minden napra egy mézeskalács, amit rögtön meg is lehet enni vagy el lehet vinni uzsonnára.
Az uzsonnásdoboz amúgy is remek ádventi kalendárium: valami apró ehető finomság (nem feltétlenül csoki) kerülhet bele.
Süthetünk valami olyan sütit, amivel minden nap van valami tenivaló, például amerikai barátságkenyeret. (A receptet még nem próbáltam, de ha itt linkelem, akkor legalább biztos megtalálom decemberben.)
Minden napra rajzolunk előre egy kis képet, amit aznap ki lehet színezni.
És persze a klasszikus minden nap egy ablakot kinyitunk és az ablak mögött nem tárgy van, nem is csoki, hanem egy képecske. Így a naptár karácsonyra nem lerabolva van, hanem tele szép képecskével.
Közös tevékenységekhez a társasozáson kívül néhány ötlet: puncsozás (gyerekekkel alkoholmentes), csokifondüzés, kekszsütés, közös képeslapírás, karácsonyfadísz készítés, karácsonyi dalok éneklése vagy hangszeren játszása, séta egy karácsonyi vásárhoz, séta egy köztéren álló betlehemhez, esti séta, gesztenyesütés, fényképalbum nézegetése, az elmúlt év fotóinak albumba rendezése, ha még nem tettük volna eddig, karácsonyi témájú mese felolvasása, hétvégékre nagy séta az erdőben vagy közös futás, más sport a gyerekekkel.
Mert a hangulat a fontos és hangulatot plusz holmik beszerzése nélkül is lehet adni a családnak. Nektek van valami bevált szokásotok, ami nélkül nincs karácsonyi készülődés?
Catania készleteim csappantása kedvéért kezdtem el ezt a sapit horgolni még abban az időben, amikor a horgolt mandala nem volt akkora sztár, mint most. Nem is gondoltam rá, hogy a sapka teteje tulajdonképpen egy mandala – egész addig, amíg most egy kedves Anyahajó-olvasó fel nem hívta a figyelmem rá. Persze ezzel bogarat ültetett a fülembe és nem kizárt, hogy további mandalás sapkák is fognak születni annak ellenére, hogy már igazából a sapkahorgolás nem annyira élvezet, mint régen volt. De a mandala persze más, azt szeretem csinálni.
Legtöbbször egyszerű rövidpálcás utolsó sort szoktam horgolni sapkák aljára, amibe esetleg még gumicérnát horgolok, de most eszembe jutott, hogy a ráksor is milyen szép szegély lenne, szóval az lett a lezárás.
Eredetileg egy unokahuginak készült, kíváncsi vagyok, hogy vajon még mindig jó-e neki vagy már csak a kistesójának. Még szerencse, hogy mindketten lányok!
A dolgok – bármilyen jól tervezem is őket – legtöbbször váratlanul alakulnak. Ez a fonal pulcsi akart lenni, kivételesen első körben is elegendő mennyiséget vettem belőle. Aztán nagyon nem tetszett a választott minta plusz fonal plusz én kombinációja, így a szekrényben landolt a 10+ gombóc fonal.
Egy narancsszínű sapka Do ruhatárába került volna, ha az utolsó pillanatban meg nem változtatta volna a véleményét. De még mielőtt megváltoztatta volna, horgoltam a sapihoz neki ezt a cowlt, hogy komplett legyen a szett. Most az van, hogy a cowl maradhat, a sapinak más tulajdonost keresünk, cserébe majd ugyanebből a fonalból készülhet egy másik sapi. Csak hogy kicsit komplikáltabb legyen minden. De addig is elvittük a nyakmelegítőt kicsit sétálni, a legtöbb helyen szép rejtőszínű volt. Csodás most az erdő!
“Nagyon praktikus csupor, mindenfélét bele lehet tenni.” (Micimackó)
Jó is, hogy mindenfélét, nemcsak tollat, mert a tolltartóm olyan hosszú ideig készült, hogy közben már megoldottam a tolltárolást vásárolt cuccal. Meg az is kiderült, hogy szinte minden íróeszközöm belefér ugyan, de a töltőtollam túl hosszú hozzá, szóval az alábbi két kép csalás és ámítás. Hogy sminkcuccok vagy papírzsepi vagy valami egész más fog tárolódni benne, az majd kiderül idővel.
A Catania-készleteket apasztottam ezzel a projekttel is, 3-as tűvel dolgoztam és minta nélkül, saját fejem után horgoltam. A kezdés egy láncszemsor volt, amit kétoldalról is behorgoltam rövidpálcákkal és a második körtől szaporítás nélkül haladtam végig. Tkp nagyon egyszerű az egész, csak épp annyira unalmas is, ezért is húzódott már talán május óta. Mondjuk nem gond, a színei pont jól ellensúlyozzák a november szürkeségét.
Fonalasok csapdája sokszor, hogy vesszük, vesszük a sok szép, különleges összetételű luxusfonalat, aztán sajnáljuk elhasználni, mígnem egyszer egy kifinomult ízlésű molycsalád úgy nem dönt, hogy ha mi nem, majd ők hasznosítják a kincseket. Velem is előfordult már ez a sztori, szóval azóta inkább erőt veszek magamon és használom, használom, használom a fonalaimat. Bónuszként igyekszem minimálisan növelni a készletet vagy inkább semennyire.
Ennek a sálnak a két fő színe, a padlizsán (kicsit melange-hatású) és a bordó szintén ilyen sokáig tartogatott különleges fonal: bébi alpaka, gyapjú és mulberry selyem keverék Peruból (Mirasol Sulka Legato). Kiegészítettem egy frissen vásárolt Zauberball gombóccal, ez utóbbi az átmenetes csíkos részben található.
Előzetes tervezgetés nélkül szőttem, mert annyira nem tudtam elképzelni, milyenek lesznek ezek a fonalak együtt, hogy inkább hagytam magam vezetni attól, ahogy alalkult a szövet a szövőszéken. A végeredménnyel nagyon elégedett vagyok, úgy érzem, hogy egy minden szempontból hozzám illő óriássál lett belőle. A padlizsán és a bordó a két kedvenc színem és az egész remekül tompítja a kabát élénkpiros árnyalatát.
Maradékfelhasználós főzéskor szinte mindig a serpenyős mindenesnél kötök ki. Ebben például volt fél fej vöröshagyma, egy póréhagyma zöld szárának utolsó 10 centije, 6-8 fej gomba, három sárgarépa és egy fej cékla. Kókuszolajon először a hagymákat, majd a többi zöldséget kevergetve pirítottam kb 4-5 percig, aztán fedő alatt puhítottam. Csak kevés sóval és borssal fűszereztem, meg a legvégén egy evőkanál szárított borsmentával. Amikor a zöldség megpuhult még hagytam kicsit odakapni, majd tettem bele 70 gramm felkockázott juhfetát és megszórtam az egészet szezámmaggal. Ez nálunk két adag, bár el tudom képzelni, hogy nagyobb étkűek inkább másfél adagnak mondanák. Mindegy, a maradék az maradék, de természetesen szabadon növelhető a zöldségek mennyisége.
Nem volt hiába a projektleltár, szépen elkezdtem dolgozni a félkész holmik befejezésén. Ebből a Mezzalunából nem sok volt már hátra, csak a szegélyt kellett meghorgolni, szálvégeket eldolgozni és blokkolni. Azért nyaralt olyan sokat a WIP-szekcióban ez a kendő, mert nem igazán tetszett. Amikor megvettem ezt a kézzel festett fonalat, még nagyon odavoltam az ilyen színváltós fonalakért, azóta ez megváltozott. Most már legfelejbb hosszan átmenetest veszek, de inkább egyszínűeket. Kitapasztaltam, hogy vannak fonalak, amelyek csak motringban tetszenek nekem, meghorgolva vagy megkötve nem annyira. Most végül rábeszéltem magam, hogy ne bontsam le, hanem adjak egy esélyt neki és ha mégsem szeretem meg, akkor legfeljebb továbbadom.
Azért nem lett kevesebb a WIP-lista, mert közben már elkezdtem egy másik kendőt ugyanezzel a mintával ajándékba. Tudom, gyógyíthatatlan vagyok, de ez van.
Ahogy biztos észrevettétek már, volt egy hosszabb főzősszünetem, ezért is hanyagoltam el a hét-főzz sorozatot. Nincs garancia, hogy mostantól minden jobb lesz, de vannak kecsegtető jelek. Szombaton például ezt a halas curryt főztem, viszonylag terv nélkül, azaz csak közben dőlt el, hogy ez lesz belőle.
Először is feltettem egy bögre rizst főni, aztán egy másik lábosban beluga lencsét. A lencse mennyisége egy átlagos méretű vizespohárban kb 2 centi volt az aljától, ehhez háromszoros mennyiségű vizet öntöttem és csak kevés sóval ízesítettem főzés közben. A beluga lencse kb 30 perc alatt megpuhul előzetes áztatás nélkül is.
Egy serpenyőben kókuszolajat melegítettem, beleszórtam egy tk római köményt, fél nagy fej vöröshagymát megpároltam rajta, majd hozzáadtam még két gerezd fokhagymát. Személyenként 10-12 deka filézett friss halat felkockáztam, besóztam, borsoztam, megforgattam lisztben és a serpenyőbe tettem a hagymához. Kevergetve arra figyeltem, hogy a halkockák minden oldalról kifehéredjenek, majd egy kicsit hagytam megpirulni. Megszórtam kb három tk curryvel, kevés kurkumával, jól összekevertem az egészet és felöntöttem 125 ml kókusztejszínnel (ez egy egész kis konzerv adagja). A már kész főtt lencsét is hozzáadtam. Hagytam átmelegedni az egészet, ekkor még beletettem két tk garam masalát és belefacsartam kb negyed citrom levét.
Állítólag az kívánja a halat, aki stresszben van. Nem tudom, hogy tényleg igaz-e ez, az viszont biztos, hogy én rendszerint péntekenként jövök haza azzal, hogy halat nekem, de rögtön. Nálunk a hal általában serpenyőben sült vagy alufóliában párolt változatban kerül asztalra, de ha nem akarok akkora mennyiséget venni, akkor dúsítom mindenfélével – így is remek az íze, de kicsit takarékosabb fogás.
Ez a tésztás serpenyős akár maradék tészta felhasználására is jó, ez esetben a halas zöldség elkészülte előtt egy percre még beletesszük a hideg főtt tésztát és összemelegítjük.
A zöldséges lazacos öntet így készül: 15 centi póréhagymát és 3-4 nagyobb sárgarépát felkarikázok és vajon, egy deci vízzel, lefedett serpenyőben kevés sóval, borssal és szárított mentalevéllel majdnem puhára párolok. Eközben felvágok szeletekre 4-5 fej gombát és kockákra 30 deka lazacot. A lazacot besózom és megszórom borssal.
Amikor a répa már puha, újabb kiskanálnyi vajat teszek a serpenyőbe és beleöntöm a gombát és a lazacot. Fél citrom levét ráfacsarom. A lazackockákat forgatom villával, hogy mindenütt megsüljenek. Végül egy-két löttyintésnyi tejszínt adok hozzá.
Tálalás előtt összekeverem a kifőtt fusilli tésztával.
