1. Régen az elmenős és az itthon maradós program közül gondolkodás nélkül az elmenőset választottam volna, most ötből négy este az itthoni nyugi és varrás volt vonzóbb.
2. Jóllétem elmondhatatlanul fokozódik, ha nincsenek a földön elszórt játékok, ruhák és szétvágott papírfecnik.
3. A varrás sokkal jobban felvillanyoz, mint a horgolás – ki hitte volna.
4. Pontosan ugyanúgy tudok koncentrálni egy projektre mint az ántivilágban, de ehhez az kell, hogy a futó projekthez szükséges cuccokat ne kelljen elpakolni a projekt végéig és mindent ott találjak, ahova leraktam. (Avagy ha bármi komolyat akarok csinálni a jövőben, akkor szerezzek egy húsz négyzetméteres saját szobát.)
5. Ha csak a magam vágyait kell figyelembe venni a főzésnél, akkor minden nap hal van és spenót valamilyen formában.
Tetszett a bejegyzés?
2011-01-29 at 11:06
🙂
2011-01-29 at 12:53
Az első, második és negyedik ponttal én is így vagyok.
2011-01-29 at 15:58
És ez így jó. Néha.
2011-01-29 at 18:31
jó, hogy ötödik este én voltam vonzóbb 🙂 (vagyis a velem való kakaózás)
boldog névnapot!
2011-01-29 at 19:14
Igen, tkp a teljes képhez hozzátartozott volna az a mondat is, hogy az ötödik este után megkérdetem magamtól, miért is nem buliztunk együtt minden este 😀
2011-01-29 at 21:23
Az 1., 2. és a 4. pont stimmel. Nálunk akkor van hal és spenót, ha csak a gyerekeim vágyait kell figyelembe venni. 🙂
2011-01-30 at 09:59
lehet, hogy egyedul kellene maradnom, mert SOHA nem csinalok sem halat, sem spenotot… azt hiszem en nem szeretem;-)
2011-01-30 at 11:43
🙂 Na és te mit ennél? 😀
Egyébként a gyerekek is szeretik mindkettőt, de csak egy-egy konkrét elkészítési módot, meg egyéb flancok, pl hagyma, fokhagyma nélkül, vagy legalábbis ne látszódjon benne. Miközben a spenót számomra tkp csak mentség a nagy mennyiségű fokhagyma elfogyasztására. Az élet apró örömei…
2011-01-30 at 14:14
Ez valójában nálunk is így van, nem látszódhat sem hagyma, sem fokhagyma, de sokkal egyszerűbb lenne azt a kevés számú dolgot felsorolni, ami látszódhat. 🙂 A múltkor úgy etettem meg velük a gombakrémlevest, hogy diókrémlevesnek állítottam be, és falták, mint a kisangyal. Bár R. közben megjegyezte, hogy ez valamitől olyan gombaízű. 🙂
2011-02-19 at 20:46
Mind az öt stimmel, főleg az projekt közben el nem pakolás és a hal+spenót (párolva, köretnek a hal mellé…)