Szeretem, hogy ősszel nemcsak a parkban és az erdőben van színorgia, hanem a konyhában is. Itt van például a kelbimbó és a sárgarépa, amelyek igen jó párost alkotnak. Pisztránggal meg egyenesen tökéletes a team!
Vegyél friss halat, mondtam Apahajónak, az ablakon még utánakiabáltam, hogy filéset, de mindenképpen. Ha friss halról van szó, én végül mindig a lazacnál kötök ki, szép a színe és ennyi. Amikor megláttam a pisztrángot, kicsit elbizonytalanodtam, mert én még azt sose. Végül a szerepeket úgy osztottuk el, hogy ő a pisztrángot én meg a köretet készítem el. A pisztráng receptje annyira egyszerű, hogy már-már kínosnak érzem leírni: az alufóliát meg kell kenni vajjal, megszórni liszttel, beletenni a mindkét oldalán megsózott pisztrángot, batyut csinálni a fóliából és 25 percig sütni. Annyi batyu készüljön, ahány személyt várunk ebédre. A vaj aromája átjárja a halat, a liszttől a bőre ropogós lesz, a többi puhára párolódik, egyszerűen tökéletes. Tálaláskor pár csepp citromlé még jót tesz neki. Személyenként 10 dkg friss filézett hallal szoktam számolni.
A kelbimbó-sárgarépa köret sem boszorkányság: két gerezd fokhagyma, két nagyobb sárgarépa és 6-7 kelbimbó a kétszemélyes adag – mert ugye a gyerekek nem eszik meg, túl egészséges.
A felszeletelt zöldségeket együtt kevés olajban kevergetve pirítottam serpenyőben addig, amíg a kelbimbó picit barnulni kezdett. Régebben itt meg is álltam volna, az utóbbi időben viszont kínai hatásra az alapos főzés híve lettem, úgyhogy öntöttem a serpenyőbe kb. 1 dl vizet, picit sóztam az egészet és fedő alatt pároltam addig, amíg igazán puha nem lett a répa. Most hosszú lenne leírni, hogy miért érdemes feláldozni a vitaminok egy részét az alapos puhításért cserébe, mindenesetre nekem jót tett ez a fajta változtatás, úgyhogy maradok ennél. A végeredmény egy könnyű és egészséges fogás, ráadásul valódi színorgia mindössze fél óra alatt.
Tetszett a bejegyzés?