A memóriajáték már az én gyerekkoromban is létezett, és emlékszem, sorra vertük a felnőtteket benne. Most a lövészárok másik oldalára kerültem, már én vagyok az, aki állandóan kikap – az okát is sejtem: akkor még élet-halál kérdése volt, hogy nyerjek, most meg mire játékra kerül a sor, már üres a fejem és a motivációm nulla. Na jó, az is benne van, hogy a gyerekek egész egyszerűen jobban tudnak képeket megjegyezni, mint a felnőttek. (És a kínaiak jobban, mint az európaiak – hiszen rá van állva az agyuk arra, hogy jeleket olvasnak. De ez most mellékes.)
Van azért módja annak, hogy felnőtt nyerjen gyerek ellen memory-ban. A titok az, hogy a 8×8-as játékmezőt fejben négy 4×4-es mezőre kell felosztani, akkor több lesz a képzeletbeli szegély, azaz nem valahol középen lesz egy kártya, hanem az egyik négyzetben szélen vagy középen. És akkor már jól beszűkítettük a helyet.
A másik, ami még segít: először olyan kártyát kell felfordítani, amit még nem ismerünk, utána pedig egy olyat, amit már láttunk. Ennek az az értelme, hogy nem ajándékozunk szinte véletlenül egy infót az ellenfélnek. (Ugye, ismeritek azt, amikor 1. játékos felhúzza a lepkét és a labdát, a második a szőlőt és a lepkét, s ezzel az elsőnek rögtön van egy párja: a lepke.)
Amikor a gyerekek még kicsik ahhoz, hogy egy egész játszmát türelemmel kibírjanak vagy amikor a memory-val ismerkedik valaki, akkor egyszerűbben is lehet játszani. Kiválasztunk játékosonként 6-7 különböző kártyát, ezeket képpel felfelé magunk elé tesszük. Mindenki megpróbálja megjegyezni a kártyáit, majd lefordítjuk az összeset. Most a játékvezető kezébe veszi az összes olyan kártyát, aminek a párja a gyerekek előtt van. Ha csak két gyerek játszik, akkor még néhány kakukktojás-kártyát is bekever közéjük. Ezután a játékvezető egyenként felfordítja a kezében lévő kártyákat, és a gyerekek ráteszik a képet arra a lefordított kártára, amelyik szerintük ugyanolyan. Nem nézzük meg, hogy jó-e, hanem tovább folytatjuk a játékot, amíg az összes kártyát rátettük egy másik kártyára (kivéve a kakukktojásokat, ha voltak.) Ekkor lehet megnézni, hogy jól emlékeztünk-e, s megszámolni, hány pár lett.
Mire jó? Fejleszti a vizuális emlékezetet, a figyelmet és azt, hogy a gyerek reagáljon, amikor tud valamit/ő van soron.
Tetszett a bejegyzés?
2012-01-27 at 08:01
ha kicsit erosre sirekul, nyugodtan torold:-)
En a fejlesztesnel ket ellentetes `erdek` harcat latom es ebben nehez dontest hozni.
Nekem nyugis volt a fiukkal, igy sokat gondolkoztam a `fejlesztesen`, de en ugy dontottem, hogy nem. Ennek megvan az eredmenye, pro es kontra.
A fejlesztes nagyon sokszor pont az jelenti, amit itt a memorianal is irsz, hogy a gyereket meg lehet `tanitani` a nyero strategiara a jatekokban. Ettol nem tudom, hogy okosabb lesz-e, de tuti annak tunik.
Es nekem itt a dilemmam, mit gondolok a gyerekrol? Ha azt hogy ertelmes, de nem tobb, akkor ezzel egy fikarcnyit sem `artok`, sot! De ha azt hiszem, hogy tobb van benne:-), akkor ido elott elveszem a felfedezes, kutatas megismereset, hogy hogyan talaljon ra dolgokra. Azt megtanitom neki, hogy hogy tanuljon meg masok altal kitalalt dolgokat, hogyan alkalmazza oket. Ami nem keves!!! SOT! de en a gyerekeimen azt lattam, hogy nekik az igazi orom a jatek maga. Persze, hogy jol erzik magukat ha ugyesednek, nem is ez ellen vagyok es itt a hatar nagyon nem egyertelmu.
Viszon hatarozottan van egy `merheto` kara a `fejlesztesnek`. A gyerekeket mostanaban allandoan merik mindenfele tesztekkel. Amit ertek, mert mindenki fel felelosseget vallalni es ez ugye `objektiv`:-) Ugyanakkor sok esetben ovodaban, ahelyett, hogy a gyerek rajzolna, kiserletezne megtanitjak, hogy ha embert rajzol, annak arc, kez, uj stb.kell. Ami azert gond, mert ugyanakkor az iskolaerettseg egyik tesztje, hogy embert rajzoljon!!! Es a tesz nem abbol a feltetelezesbol indul ki, mikor a kovetkeztetest levonjak, hogy a gyerek erre fel van keszitve, hanem hogy ez a gyereknek a vilagrol, magarol valo kepet mutatja. Es ez baj!!
En is abban hiszek, hogy oda kell figyelni a gyerekre, a kerdeseire es annyira valaszolni, amit kerdez, nem pedig majdani tesztekre felkesziteni.
2012-01-27 at 11:17
Nem tudom, ismeritek-e a Zicke Zacke Hühnerkacke c. játékot. Az is egy memory, de sokkal szórakoztatóbb, mint a hagyományos változat. Ha unalmassá válik, akkor bövíthetö is. Mi inkább ezt szoktuk játszani.
2012-01-27 at 15:41
Kriszta: Igen, egyetértek. Ezek szerint a lényeget kihagytam: hogy ez a "stratégia" nem gyerekeknek való, hanem segít a felnőtteknek, hogy egyenrangú partnerek legyenek a gyerekkel memory-ban. (Értsd, a gyerek előnye a felnőttekénél sokkal jobb vizuális memória. A felnőttek viszont tudnak így analizálni helyette. Elmesélték egy gyerek memory-bajnoknak ezt a stratégiát és megkérdezték, hogy használja-e. Azt mondta, érdekes, de ő nem így játszik. Szóval ez a része felnőtteknek való.)
Szi: nem ismertem, megnézem mad a kölcsönzőben!