Továbbra is tartom magam az elhatározáshoz, hogy minden hétvégén, amit otthon töltök, legalább egy apróságot teszek a lakás otthonná változtatásában. Régóta éreztem, mennyire tarthatatlan állapot, hogy a magyar kézműves közösség színe-javától vannak csodaszép nyakláncaim, és annyira méltatlan módon, ömlesztve tárolom őket. Nemcsak hogy nem volt esztétikus, de még az összegubancolódás veszélye is fennállt. Valljuk be, ez utóbbi elég idegesítő, amikor reggel öt perc alatt kellene vállalható külsőt öltenem.
Az új nyaklánctartómnál nincs gubancveszély és még dekoratív is. A fehér fém szerkezet eredetileg képeslaptartó volt, de annak nem túl praktikus. Hiába volt sok képnek hely, eltakarták egymást. Vízszintesen felszögelve viszont tökéletes nyaklánctartó lett.
S mert az idő halad, egy hatéves nagylány anyukájának már arra is gondolni kell, hogy pár helyet rózsaszín köves és kisvirágos láncoknak is hagyjon.
Kricsár Annamária, Zsukka, Csili, Bodzsi, panyizsuzsi és még sokan mások munkái mától az éjjeliszekrényem fölött töltik napjaikat – már amikor nem a nyakamban.
Tetszett a bejegyzés?
2012-03-06 at 13:14
Látványos és praktikus tartó. Nem is értem hogy nem jött rá komment. 🙂 Szépségek a rajtuk lógók is.