Kész projektekkel mostanában nem tudok szolgálni – vagy hiányzik egy cippzárbevarrás (öt perc lenne, de nem szánom rá magam), vagy halad épp szépen, de még így is messze vagyok a végétől (kötött kendő, horgolt sál, japán virágos stóla). Van viszont kép növekvőben lévő személyről és dologról. A személy a képen épp túl van a kötelező iskolaorvosi vizsgálaton, ahol hivatalosan is elég nehéznek találtatott az iskolához, és egyéb téren is átugrotta a lécet. Egyedül azon csóválta a fejét a doktornő, hogy még nem tud úszni, de a hétvégén ebbe az irányba is jelentős lépéseket tett. De a legnehezebb feldat nem is ez volt, hanem hogy egy időpontütközés miatt döntenie kellett, hogy az óvodai ottalvós bulin szeretne-e részt venni s ekkor a család egy nappal később utazik el hétvégézni, vagy együtt megy mindenki már péntek este Semmeringbe. S bár elvileg az első verzió is megcsinálható lett volna, végül a család javára döntött. Tudatában vagyok a pillanat illékonyságának: már nagy, de még nem annyira, hogy a szülők nélküli buli legyen a nyertes.
De nemcsak ő nőtt nagyot mostanában, hanem Kr is – a hétvégén döbbentem rá, hogy nyugodtan tudok ülni a vacsoránál és este társaságban, mert tudom, hogy nem csinálnak hülyeséget és ott lesznek, ahol megbeszéltük. Szóval ez az a fény az alagút végén, amiről mindenki beszélt a szülés utáni első nem épp könnyű hónapokban és években.
S aztán növekszik még ez a babatakaró is, és már tényleg reménykedem, hogy mire kigyógyulok a torokfájásból és meglátogathatom a Legkisebb Kristófot, addigra elkészül. S mert a hatalmas négyzet formával nem voltam kibékülve, egy bizonyos idő után a körben horgolás helyett elkezdtem soronként haladni. Az egyik irányban 9 sor már el is készült, most még a másik irányban jön ugyanennyi, aztán egy-két kör (fonaltól függően) körben a téglalapon, majd egy vagy két kör egyszínű sötétdrapp szegély. Egész belátható a projekt vége.
Tetszett a bejegyzés?