Nem akármilyen kávés süti

Fura ez a kávés süti. Nem a tésztájáért eszi az ember, bár a kétszínű, rétegezett külső izgalmas ízeket ígér. Lehet, hogy ha nem lenne rajta a máz, valóban ilyen is lenne, de vele szemben egyszerűen nincs esélye. A legjobb kávés süti, amit eddig ettem – és valószínű a legkalóriadúsabb is. A recept kis módosítással a Baking heaven nyárvégi számából van, amiről már írtam itt.

A sütőt 180 fokra melegítettem elő és egy dobozformát kibéleltem sütőpapírral – így megúsztam a vajazás-lisztezést és a mosogatás javát is.
Egy tálban 185 g puha vajat és 165 g cukrot habosra vertem. (Ezek a mennyiségek vannak a receptben, a mérlegem enyhén szólva nem ilyen pontos, szóval csak nagyjából tartottam be.) Aztán beleütöttem két tojást és tovább kevertem a kézimixerrel.

Egy másik tálban összekevertem 300 g lisztet, egy kk sütőport, fél kk szódabikarbónát és egy csipetnyi sót. Kikészítettem 2 dl zsírszegény tejfölt és a lisztes keverékkel felváltva apránként hozzáadogattam a vajas keverékhez – közben lassú fokozaton végig ment a kézimixer. Jó nehéz, krémes állagú lesz a tészta.

Most a massza egyharmadát külön kisebb tálba tettem és hozzákevertem kb 3 ek nagyon erős espressot. Legközelebb kicsit többet fogok, használna szerintem az ízének.

Ezután a világos tészta felét belapátoltam a sütőformába, lesimítottam, erre jétt a sötét massza, majd újra a világos. Sütöttem majdnem egy órát (recept szerint 45 percet, de nekem akkor még belül folyékony volt.), közben ezt olvastam. A süti külseje sötétbarna lett, de nem égett meg, mire a tűpróbát is kiállta a tészta. A kész sütit egy ideig még a formában majd a formából kiborítva kell hűlni hagyni, és ez tényleg fontos! (Kipróbáltam a különbséget, naná!)
Miközben hűl, már lehet készíteni a mázat. 160 g porcukrot elkevertem kb. 3-4 ek erős espressoval egy tűzálló tálban. Nem szabad elborzadni, tényleg ennyi cukor kell hozzá. Ha még nem elég folyékony, akkor lehet cseppenként adagolni a kávét. Kis lábosban vizet forraltam és efölött még tovább kevergettem pár percig a mázat. Az állagának a folyékony és a viszkózus közöttinek kell lenni inkább a viszkózus felé közelítve. Elosztottam a süti tetején és nem hagytam megdermedni, mert türelmetlen voltam, de utólag javaslom, hogy ti bírjátok ki dermedésig. Puhán melegen se rossz, de hidegen pont olyan, mint amikor gyerekkoromban a bemárthattam a kávéba a kockacukrot. Mindenki tudta, hogy egészségtelen, de annyira finom volt!

(Az eredeti recepthez képest több kávét használtam, a tejfölhöz hasonló általam ismeretlen valamit helyettesítettem tejföllel és a sütési időt növeltem.)

Tetszett a bejegyzés?