Ahogy már meséltem, vonzom a narancssárgát mostanában, sok narancsszínűt horgolok. Ezt a fonalat 2+ éve rakosgatom, nézegetem, olyan soknak tűnt (értsd: több, mint egy sapkányi), de annyira mégsem sok (Kristóf méretű pulcsihoz kevés). Egy kagylócsipkés stóla mintája mellett döntöttem végül a Dianából. Ott szettben található egy sapkával és egy kesztyűfélével, így a megadott fonalszükségletet nézve azt hittem, elég lesz a két maradék eredetileg tízdekás gombolyagom. Most három mintaegység után úgy néz ki, hogy még ugyanennyi kijön talán, aztán kénytelen leszek hasonló fonál után kutatni vagy megálmodni, hogy milyen csíkozást tartanék nem túl soknak egy ilyen csipkéhez. Ti el tudnátok képzelni többszínű csipkecsíkokból egy stólát? Reménytelen konzervatív vagyok, ha nekem a csipke plusz a többszínűség túl sok együtt? Ismertek olyan példát, amikor ez a kombó jól sült el?
A fonal egyébként Pittsburgh, anno a Burda Stúdióban vettem és ebből készül például ez a kendő és ez a takaró is.
Tetszett a bejegyzés?
2012-02-04 at 23:24
Hú de szép a színe, nálam pirosas, nem narancsos, de nagyon tetzsik!
Stóla nem tudom, hogy nézne ki csíkosan, nekem a South Bay Shawlette-m lett csíkos, söt, az utolsó mintaegységek színátmentes fonalból készültek, a végeredmény tetszik, de az kendö…
2012-02-05 at 09:55
nagyon szep! en is maradi, nem jon be a csikos csipke:-( de tudod, az egyejszakas sapik utan, lehet ebben is hajlando lennek elcsabulni:-)
2012-02-05 at 21:23
Sütőtökszín igazából, ha jobban meggondolom.
Képzeljétek, ma láttam valaki nyakában csipkés-többszínű akármit, és tetszett. Meggyőzve még mindig nem vagyok, de egy strigula a csíkos mellett. 😉
2012-02-20 at 08:56
Én South Bayt csináltam színátmenetes és egyszínű fonal kombinációjából. A színátmenetes volt a végén, az egyszínűvel kezdtem. Így olyan lett, mint egy széles szegély… A minta maradt állandó.