Ezt a kekszet akkor szoktam sütni, ha kávézós vendégeket várunk és annál több időm van készülni, mint lerobogni a pékségbe sütiért, annál viszont kevesebb, hogy kuglóffal kísértsem a sorsot. Szerintem elronthatatlan, kivéve, ha benn felejti az ember a sütőben és szénné ég. Attól lesz különleges, hogy a sima liszten kívül sózatlan mogyoró lisztjéből is készül. Néha lehet kapni készen is ilyet, de aprítógépben vagy kávédarálóban otthon is elkészíthető. 100 gramm mogyorót kell megőrölni egy adaghoz.
150 gramm puha vajat és 60 gramm porcukrot vagy nagyon finom sütőcukrot kikeverek kézi robotgéppel. Hozzáütök egy tojást és egy csipetnyi sót rászórok. Aztán apránként hozzáadom a mogyorólisztet és a robotgéppel – vagy ha úgy jobban esik, akkor fakanállal – belekeverem mind a 100 grammnyit. Aztán jön 250 gramm liszt, ez is apránként hozzákevergetve, így linzertészta állagú lesz az eredmény.
A tésztát időmilliomosok kinyújthatják folpack között és szép formákkal kekszeket szaggathatnak belőle, akik pedig eleve mindig késésben vannak, egyszerűen rudat formáznak a tésztából és felszeletelik 1-1,5 centi vastag szeletekre. Sütőpapírral bélelt tepsiben 200 fokon kb. 15 perc alatt sül világosbarnára. (Ez az adag nekem két tepsinyi, tehát összesen fél órát kell a sütésre számítani.) A képen látható sütik felét olvasztott csokiba mártogattam, ami finom, de nem okvetlenül szükséges. További változatokat lehet létrehozni, ha csoki helyett cukormázzal díszítjük vagy ha vékonyabb kekszeket sütünk (rövidebb sütési idővel!) és kettesével összeragasztjuk lekvárral vagy nutellával.
Kellemes hétvégét, jó nassolást Nektek!
Tetszett a bejegyzés?
2014-02-28 at 18:05
Fú, ez nagyon guszta! Dióval is működhet, nem?
2014-02-28 at 20:06
Igen, lehet, csak az íze lesz teljesen más. A mogyorós változat valahogy pikánsabb, mint a diós, bár ez ízlés dolga is.