Valamikor, még a blog előtti időkben elkezdtem horgolni egy nyári felsőt. Ez még abban az időben volt, amikor bár a szülés alaposan megváltoztatta az adottságaimat, azért erősen hittem benne, hogy mindez csak átmeneti, és hamarosan pont úgy fogok kinézni, mint azelőtt. Felpróbálás után évekre jegeltem a darabot, hiszen világos volt, hogy ez a fazon kizárólag 48 kilós énemen lenne hordható. Mostanra pedig eljutottam addig a pontig, hogy felbontottam az egészet, majd újraalakítottam. Lett belőle egy kis spirálmintás későtavaszi sapka 1 éveseknek és egy granny mintájú közepes méretű vállkendő. Egy elhúzódó projekt kipipálva.
A másik mostanában készült darab sem annak indult, ami végül lett belőle. Egy boleroféleséget akartam készíteni, aztán időközben egyszerre lépett fel a fonalhiány és annak konstatálása, hogy elméletben jó volt ez a színpárosítás, de nem tudnám túl jól kihasználni. Úgyhogy – mert sok mozgásterem nem volt a rózsaszín és a vajszínű fonalak rohamos fogyása miatt – meghagytam úgy téglalapnak, ahogy volt, és körbehorgoltam egy másik rózsaszínnel és egy szürkével. Azt hiszem, a másik rózsaszín csík teszi szerethetővé. Anélkül nagyon szimpla lenne. Pont az ilyen apróságok kitalálását szeretem legjobban a horgolásban. Második elhúzódó projekt is kipipálva, hurrá!
Tetszett a bejegyzés?
2010-06-19 at 07:51
Nagyon szepek lettek!! erdemes volt kivarni,mig megtalaljak a formajukat.
Epp tegnap jutott eszembe, hogy egy salszerusegnek indult valamibol bolero legyen;-)
2010-06-19 at 15:27
A rózsaszínes nagyon szép szín!!
(Ilyen tévedésem nekem is volt…azóta rá kellett ébrednem, hogy anyás lettem.)
2010-06-20 at 17:37
Sálból boleró – ez jó 🙂
A rózsaszínes egy Catania, olyan szín, amihez már csak hasonlót lehet kapni. Mondjuk az is szép.