Állítólag ha valaki halat kíván minden mennyiségben, az valószínűleg erős stressz alatt él – ez eléggé egybevág azzal a tapasztalatommal, hogy szinte minden pénteken úgy jövök el a munkahelyemről, hogy most azonnal sok halat akarok enni. Ha sikerül, akkor sütök friss halat vagy elmegyek egy halbüfébe, de ha ezek közül egyik sem lehetséges, akkor a jó öreg tonhalkonzerv is megteszi. Minden elérhető tonhalkonzervet teszteltem már szerintem, és a minőség nagyon változó. Azért van egy-két fajta, ami emberi fogyasztásra is alkalmas, ilyenből mindig van otthon néhány doboz vészhelyzet esetére. A jó dobozos tonhal arról ismerszik meg például, hogy nem nyesedékek vannak a dobozban.
Csak magamnak főztem most, így egy személyre fél fej nagy karalábét használtam fel, egy doboz tonhalkonzervet (saját levében, nem olajban eltett) és két marok vegyes zöldsalátát használtam.
Serpenyőben kevés vajat olvasztottam, a felkockázott karalábét rádobtam, kevergettem pár percig, majd öntöttem rá kevés vizet és fedő alatt pároltam, amíg megpuhult. Ekkor ráöntöttem a tonhalat és hozzáadtam a salátát is, lefedtem, amíg az egész át nem melegedett. ezalatt a saláta is kicsit összeesett. Kóstolás után picit sót és borsot szórtam rá, kevés citromlevet facsartam rá, s már kész is a gyors, könnyű sokhalatdemostazonnal pénteki uzsonna.
Tetszett a bejegyzés?
2015-05-22 at 13:31
Hmm, ez nagyon jól hangzik. Kár, hogy épp nincs itthon tonhal!
Nagyon jó recepteket hozol mindig! Köszi!
2015-05-26 at 08:17
Örülök és köszönöm 🙂