Mandulás zabkeksz (42.)

Az egész úgy indult, hogy sütni akartam, de szokás szerint nem vásároltam be előtte hozzá. Az időjárásra való tekintettel a keksz tűnt jó ötletnek, és volt otthon valamennyi zabpehely, így a zabkeksz receptjeim között keresgéltem. Mondanom sem kell, hogy minden recepthez hiányzott minimum egy hozzávaló, így végül jó bölcsész módjára sok receptből írtam egy sok plusz egyediket. A főkóstoómesterek véleménye szerint a recept érdemes a megörökítésre, sőt, az ismétlésre is. Így készült:

20dkg zabpelyhet és 20 dkg aprított mandulát külön külön száraz serpenyőben illatosra pirítottam. A zabpehelynél ez 5 perc volt kb, a mandulánál kevesebb. A kettőt összeöntöttem egy tálba. Hozzátettem még 10 dkg lisztet, 1 kk szódabikarbónát, 1 csipet sót.

Egy másik tálban elektromos habverővel összekevertem 15 dkg puha vajat, 20 dkg cukrot, 1 tojást. Ezt hozzáöntöttem a mandulás zabpehelyhez.

Két marék aszalt vörösáfonyát is szórtam bele, de ez fakultatív szerintem.

Összegyúrtam a tésztát. Utólag apránként annyi lisztet tettem még hozzá, hogy a massza összetapadjon, de a kezemhez ne.

Formáztam belőle lapos kekszeket és sütőpapíron 160 fokon légkeveréssel sütöttem hmm, nem is tudom, olyan 15 percig. Picit megnőttek, inkább magasságra, széltében kevésbé. 25 db lett, ha jól emlékszem. A Nils Holgerssonné-től kapott szülinapi kekszdobozban pont elfért. Ennyit a fogyókúrámról 😉

Tetszett a bejegyzés?