Egy megkésve átadott karácsonyi ajándékot mutatok. (Ilyen volt ez az idei év, mivel nem utaztunk a téli szünetben, szinte minden ajándékot csak januárban adtunk át.) Zorka egy gyapjú nyakmelegítőt kapott – a fonalakat ezer éve Boleroval festettem, az egyiket málnával, a másikat erdei gyümölccsel. Kicsoda ötletétől vezérelve a sötétebb fonalat úgy festettem, hogy nem gombolyítottam le, hanem a gombolyagot bontatlanul tettem a festőlébe, így kívül erősen befogta, belül viszont egyre halványabban, ahol pedig szorosan voltak a szálak, ott egyáltalán nem. Nagyon izgalmas lett. Viszont külön-külön nem voltak annyira jók, mert az átmenetek elég hirtelenre sikerültek a színek között, főleg a világosabb fonalnál. Amikor a kettőt összefogtam, akkor minden tompult, a színek észrevétlenül folytak egymásba és így már sokkal jobban tetszett. Ráadásul a dupla szál miatt melegebb is lett.
A szokásos téglalap elkészülte után az alsó szegélyre kívánkozott még egy csipkeminta, ami szépen kifekszik a vállon – legalábbis remélem. A gomb pedig bohókás, süthető gyurmából készült és pont illik ehhez a kislányos-rózsaszínes nyakmelegítőhöz.
Tetszett a bejegyzés?