Van abban valami letaglózó, ha az ember életében többezer oldal gyereknevelési könyvet olvasott el és próbál legjobb tudása szerint a gyakorlatba átültetni, eközben sokszor baromira kényelmetlen és/vagy fárasztó dolgokra is vetemedik, hogy a gyereknek a legjobbat tegye, és akkor kiderül, hogy a számok kíméletlenül őszinte tükrében nincs jelentősége a gyermek későbbi iskolai előmenetele szempontjából, hogy hurcoltam-e vég nélkül kulturális programokra, könyvtárba, olvastam-e neki minden nap “csak még egy” mesét. Csak és kizárólag az számít, hogy eleve művelt és jól szituált legyek és legyen itthon jó sok könyv – na nem mintha a könyvek tennék okossá a gyereket, hanem mert akkor minden bizonnyal én mint szülő jó okos vagyok meg intelligens – máskülönben minek is szivatnám magam azzal, hogy ILYEN ROHADT SOK könyvet költöztetek évente. És ha az vagyok, mármint okos, akkor a gyerekem is jó eséllyel lesz az, hiszen örökli tőlem, és akkor majd jól tanul az isiben. Ilyen egyszerű az egész.
Némi bökkenő csak ott van, hogy emellett a kis születési súly is jelentős tényező a gyerek későbbi iskolai boldogulásában, persze pont ellenkező előjellel, mint a sok könyv, szóval még ki kell várni, hogy vajon melyik érvényesül erősebben Leánygyermeknél, aki egyébként lényegesen okosabbnak és tehetségesebbnek tűnik, mint Fiúgyermek, pedig nála a születési súly is rendben. Ki érti ezt?
Ha pedig bármely blogolvasónak az a gyanúja támadna, hogy nem vagyok normális, csak mondom, hogy ennél különbeket is olvashat ebben a könyvben, amivel épp okosítom magam.
Tetszett a bejegyzés?
2010-03-21 at 22:45
Szerintem rossz könyvet olvasol:))))
2010-03-22 at 06:30
Ilyen könyveket én nem olvasok…
Gondolod, hogy használ?
2010-03-22 at 08:55
általában fenntartásaim vannak a gyereknevelési könyvekkel szemben, még akkor is, ha számomra hiteles, szimpatikus ember írta is azt… nem tudom… mindig az az érzésem, hogy valaki kívülről, ismeretlenül (bizonyára sok "szakmai" ismerettel) próbálja megmondani nekem a tutit. számomra sokkal nagyobb értéke, hitele van annak, ha hasonló gondolkodású édesanyák egymás között mesélünk megoldásainkról, kudarcaikról, problémáinkról… én bizony visszasírom a régi fonózást. helyette (?) itt van nekünk ez a kicsit kreatívkodós, kicsit gyerekezős blogvilág, ez is valami;)
2010-03-22 at 10:04
Nem is tudom, hogy mikor vettem utoljára a kezembe gyerekneveléssel foglalkozó könyvet, pedig régebben vég nélkül olvastam őket.
És őszintén szólva azóta jobban is érzem magam. 🙂
2010-03-22 at 11:09
Már én sem olvasok ilyen okos szakkönyveket. Az első gyereknél olvastuk és próbálkoztunk, most a harmadiknál csak szeretünk és rácsodálkozunk a puszta létére.
(Éjjel a táskáddal álmodtam:-))
2010-03-22 at 17:36
Ó, azt hiszem, nem voltam elég világos. Ez a könyv nem gyereknevelésről szól – érdemes az ismertetőjét elolvasni, amit belinkeltem. Egy fergetegesen humoros könyv, egy közgazdász írta, szóval tényleg szívből ajánlom 😀
A gyereknevelési könyvek 95%-át szerencsére még a saját gyerekeim előtt olvastam szakmai érdeklődéssel. A saját gyerek persze teljesen más, nem illik könyvbéli kategóriákba. Mindenesetre ez a következtetés, amiről most írtam számomra teljesen új volt, és őszintén szólva látok benne némi felszabadítót.
2010-03-22 at 20:10
Na ez egy erdekes dolog:-)Levitt-et nem de Beckert, aki ezt az iranyt kitalalta, es o is Chicagoban van, `ismerem`. O azzal alapozta meg a terulet, hogy az ongyilkossagot mint koltseg/hasznon alapu dontest elemezte. En mindig azt hittem (es sokaig imadtam is), hogy valojaban viccel, es magam is irtam egy dolgozatot, ami A noi egynjoguag piaca cimet kapta es tok komoly volt, azon kivul, hogy egy vicc volt, de erre kevesen jottek ra, es feminista bocs gender study korokbol is kaptam elismerest:-) De amikor Becker elodasait hallgattam kiderult, hogy veresen komolyan gondolja;-) ettol meg viccesebb lett a dolog.
2010-03-22 at 22:13
oké, felszínes olvasó jelenti: amit írt az áll, csak éppen nem erre a posztra a leginkább passzoló reakció. linket (kicsit nehezen), de megtaláltam és elolvastam. (a kikacsintás érezhető volt az írásodból is!)
2010-03-23 at 10:30
Nekem tetszett a könyvismertető alapján a koncepció, majd ha sok időm lesz, biztos elolvasom. Ha meg azon is múlik a gyerek okossága, hogy hány könyv van itthon, akkor a mi gyerekeink ISZONYÚ okosak lesznek, mint ahogy mi is azok vagyunk…;)))
Jobbulást nektek!