A következő kivégzett UFO egy nemezelt neszi. Korábban már mutattam róla egy részletképet. A diszkrét csíkozást maga a fonal adja, olyan színátmenetes, ami még cirkás is – ha ez így érthető.
Valamivel nagyobb lett, mint az Ahamának készített verzió, ez részben szándékos is volt, részben meg úgyis lutri a méret ebben a nemezelős műfajban – most 40 fokon mostam 60 helyett, így kevésbé ment össze. Egyébként a jövőben vissza fogok térni a 60 fokos mosásra, az az erősebb összetömörülés, ami a magasabb hőfokon elérhető, nekem jobban tetszik.
Itt is sokféle díszítőelemet próbálgattam, aztán rájöttem, hogy minden túl finom hozzá, kivéve, ha saját magával rokon anyaggal próbálkozom. Ugyanabban a mosásban egy poháralátétet is nemezeltem, és ahhoz tényleg muszáj a 60 fok, azaz egy sikertelen darab lett, amit könnyű szívvel felvagdostam. Ebből lett egy rózsa, tökéletesen illik színben, anyagban – mondjuk hogy praktikus-e, hogy ennyire kiemelkedik a felületből, az majd használat közben kiderül. Cippzáras, béleletlen, és végül úgy döntöttem, hogy az enyém lesz.
A következő nemezelendő holmira kicsit várni kell, az egy nagy falat, egy válltáska csodaszép szürkészöldeskék színben. Ha minden igaz, annak a díszítését már kitaláltam, egy csodaszép Csiliékszer kitűzőmet fogom rátenni, csodájára jár majd a világ! Na de addig még minimum 5 gombóc fonalnyi idő telik el.
Tetszett a bejegyzés?