Ez a szoknya igaziból már több, mint egy éve készen van. Olyat varrtam, amilyet a kedves megrendelő kívánt: hosszút, szűket. Aztán amikor a kedves megrendelő konstatálta, hogy hosszú és szűk szoknyában nem lehet felmászni a kanapéra és úgy általában semmi izgalmas tevékenységet nem lehet benne végezni, csak csinosan ülni, akkor közölte, hogy ő bizony többet ezt nem veszi fel. Világos volt tehát a feladat: rövid szoknyát kreálni a hosszúból, mindezt pedig lehetőleg úgy, hogy az alján lévő díszítőszalag se tűnjön el.
Ahhoz képest, hogy ez az alakítás nagyjából 20 perces munka volt, igazán nem siettem el. De mit tegyek, az ihlet épp karácsony reggelén fogott el – habár az előkészületekkel igen rosszul álltunk. (Vagy épp ezért.)
Rövid méricskélés után (kívánt szoknyahossz plusz a gumi szélessége két és félszer a szoknya aljától számítva) levágtam a fölösleges felső szoknyarészt. Ezt se dobjuk el, hiszen hasonlóan 20 perces időráfordítással egy lépcsőzetes szoknya készíthető belőle. Majd meglátjuk, hogy ennek a derékbősége megfelel-e Do-nak – ha nem, van épp kicsivel kisebb lány a családban, majd neki adjuk.
Az alsó szoknyarész – a továbbiakban szoknya – felső szélét cikkcakkal letisztáztam. Mivel ez egy erősen nyúlós anyag, kicsit hullámosodott, de ez a későbbiekben nem fog látszani.
A gumiszalagot mérés és próba után megfelelő méretűre összevarrtam.
A szoknyát visszájára fordítottam, felülről ráhúztam a gumiszalagot figyelve, hogy sehol se csavarodjon.
Majd körben lehajtottam a szoknya felső szélét és gombostűztem. Ezután már csak végig kellett varrni körben, kifordítani, és kész is az egy éve használ(hat)atlan szoknya, mely új hosszával nagy népszerűségnek örvend.
Tetszett a bejegyzés?