Kincsesbánya a Westbahnhofon

Hála a rengeteg Budapestről késve érkező vonatnak, volt időm felfedezni a fonalas szemmel nézve talán legjobb bécsi újságost. A Westbahnhof csillogósra újított és bővített épületének a központi részében található, közvetlenül a főbejárattal szemben, a földszinten, tehát ahol akkor megy ki az ember, ha a villamosokra szeretne felszállni. Persze a rétegmagazinok az L alakú üzlet hátsó csücskében találhatók, de ott vannak, és a választék lenyűgöző. Még olyan címeket is tartanak, mint a Verfilzt und zugenäht – ebben egyébként már Corinna Nitschmann is szerepelt, de találhatunk magazinokat mackógyűjtőknek, babakészítőknek, s persze kötős-horgolós-varrós témákban jóval többet, mint amennyira valaha is szüksége lehetne az embernek.

Az a stratégiám, hogy időnként odamegyek és nem veszek semmit, csak nézegetem a kínálatot. Aztán úgy pár napig hagyom érni a dolgokat és végül azért megyek vissza, amit nem bírtam kiverni a fejemből. Más választási módszer egyszerűen nem működik, mert első ránézésre minden annyira csábító.

Legutóbb két ilyen felejthetetlen újságot találtam, az egyik a KnitSimple tavaszi-nyári száma. (Kattintásra bele is lehet lapozni)

Ebből elsőnek a nagyon egyszerű kötött kendőt készítem (nem túl élénk FB csoportja itt, de fenn van a Ravelry-n is). Azt szeretem a mintában, hogy nemcsak egyszerű, de egyszerűen van leírva is, ami egy autodidakta kezdőnek nagyon fontos. Ugyanezt a kendőt (más széllel, de ugyanezzel a testtel) máshol is megtaláltam ugyan, de három sor helyett nyolccal és egy szemjelölő helyett kettővel volt leírva – tudom, ez nem számít akkor, ha valaki már a nyolcadik kendőjét köti, na de ha az elsőt, akkor nagyon.

És mert igazából a csipkekötés az, ami már jó ideje nem hagy nyugodni, annak is nagyon örülök, hogy van néhány különböző – de még nekem is reális – nehézségű csipkesál, amin be lehet gyakorolni az alapokat anélkül, hogy egyből  pulóvert kellene kötni vagy bonyolult kendőt 400 szemmel a tűn.

Látszik egyébként, hogy a célcsoportban benne vagyok én is – azaz aki horgolni tud és irígykedik a kötőkre. Vagy ugyanis egy szellemes horgolt poncsó-pulcsi minta is a füzetben, gondolom azért, hogy ha beletörik a bicskánk a kötésbe, legalább egy horgolásmintával kárpótoljuk magunkat.

Az újság persze kábé fele részben reklámfelület, kötős könyvek, újságok, fizetős minták, kötős-horgolós megvásárolható kütyük sokaságát is hozza, de mert a minták szerintem jók, még ez is megbocsátható. Ha meg valaki tájékozódni akar, akkor külön jó is.

A másik új beszerzésem a Designer Knitting Crochet, tehát a horgolós különszám.

Erre is igaz az, hogy a lap fele kábé reklám, és elég türelmetlen lettem, mire eljutottam az olyan modellekig, amelyekhez leírás is van (ezt is hátulról érdemes kezdeni olvasni). De ha ezt a frusztrációt legyőzzük, akkor néhány szokatlan technikai megoldással készült ruhadarabot is találunk, s persze sok jól kinéző, de technikailag semmi különöst. Sajnos olyanra is van példa, amit igazából nem értek, mert se technikai extra, se csinos (nagyi négyzetből készült kabát), de ahány ember, annyi stílus, belátom.

A címlapon látható csoda vicces módon nem sál nem is stóla, hanem egy “throw” – avagy semmire nem jó, de ha rádobod egy kanapéra és épp jön hozzád a Lakáskultúra fényképezni, akkor nagyon cool lesz. Na jó, szigorú voltam, beismerem, úgy kellett volna fogalmaznom, hogy nagyon kis szellemes motívumokból álló takaró ez, amelynek egyes motívumait még akkor is kreatívan felhasználhatjuk, ha  – hála kiskorú gyermekeinknek – a kanapénkra már annyi minden van rádobálva, hogy egy újabb cucc fel se tűnne.

A kedvenc modelljeim a füzetből: Egy egyszerű ujjatlan felső, amelyet a nyaka és ujja körül sok virág díszít, és az egész mégsem túl elszállt, simán hordható még olyan konzervatív körökben is, mint amilyenekben én mozgok. Asszem. Majd kiderül.

Aztán ha átlapozunk két horgolt maxikabátot, amit meghorgolni sose lenne időm, aztán meg felvenni se nagyon tudnám sehova, akkor következik egy vállra teríthető valami – törékeny, légies, kidsilk jellegű fonalból – ezt is lenne kedvem elkészíteni. Van még csipkemotívumokból készült átlapolós tunika-kardigán, bogyós pénztárca, nyári top csak karcsúknak, sál, szoknya, csipketérdzokni (olyan szép, hogy azt kívánom, bár hordanék ilyet), mindenféle pulcsik főleg nyárra (az egyik nagyon projektgyanús nálam), horgolt ékszerek, a már említett nagyinégyzet variációk, amelyek mondjuk nem annyira az én világom, és a legjobb: egy freeform csipkefelső. Ez leginkább azért érdekel, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogyan lehet egy ennyire szabálytalan mintát leírni. A technikai izgalmak tovább folytatódnak két olyan kardigánnál, amelyet gyakorlatilag egy darabból kell horgolni, és a megfelelő helyeken hajtogatni, összevarrni. Igazi intellektuális kihívás. Azért aki hagyományos mintát keres, az is talál legalább öt jó csipkepulcsit, aki pedig a broomstick lace-t és a tuniszi horgolást akarja egy modellen belül begyakorolni, az egy csinos, hordható kardigánt készíthet el. Őszre-télre is lehet már készülni, vastag poncsó, gombolós sál, bogyós sapka és egy annyira vidám körmotívumokból álló stóla található még a füzetben. Összesen 42 modell, szóval nagyon megéri az árát szerintem (9,80 Eur). Olvasnivaló is van benne bőven, híres horgoló művészekről, köztük egy magyarról is. Ez megér egy külön bejegyzést is, úgyhogy mára búcsúzom, megyek vissza a horgolótűmhöz.
És ne felejtsetek el benézni ebbe a kincsesbányába a Westbahnhofon, ha legközelebb vonattal jöttök Bécsbe! 🙂

Tetszett a bejegyzés?