Közgazdásznak tanultál, volt iparművész ruhaüzleted, írsz szakácskönyveket, gasztroblogot és novellákat, most pedig az 1001 fonal munkatársaként dolgozol és vezeted a Divatkörte blogot. Látszólag nagyon különböző területek ezek – hol a vörös fonal, mi az összekötő kapocs? Van egyáltalán?
Hát, talán én vagyok a vörös vonal. 🙂 Két dolog érdekel igazán a divat és az írás. E kettő szerepe és erőssége változik folyamatosan az életemben. A divat alatt nem feltétlenül a haute couture-t értem, sokkal jobban érdekelnek az elérhető, magyar tervezők és a kézművek munkái.
A Divatkörtén, de a Pinterest faladon is sokszor mutatsz nagyon extrém ruhadarabokat. Ha kinyitnánk a gardróbszekrényed, miket látnánk benne? Milyen stílust és milyen színeket, fazonokat hordasz legszívesebben? Hol a helye az extrémnek az életedben?
Hát, a Pinterest sajnos nem az ember gardróbja, mint tudjuk. Azok a képek, ruhák tetszenek, de hordani nem hordok ilyesmit. Szinte végletekig letisztult, nagyon egyszerű, egyszínű ruhadarabokkal van tele a szekrényem. Nyáron nagyon szoknyás vagyok, télen meg újra merek feszülős nadrágot hordani hosszú pulcsival.
Amit szinte mindig látsz rajtam, az vagy egy lógós fülbevaló vagy egy hosszú nyaklánc. Hatalmas gyűjteményem van (Vadjutka, Mimóza Sári, Fércművek, Kricsár Ancsa, Panyi Zsuzsi stb, stb)
Sosem fogom elfelejteni azt a vacsorádat, amikor csokis szarvashúst tálaltál föl. Amennyire furán hangzik elsőre, annyira mennyei volt. Honnan jönnek ezek a szokatlan receptötletek?
Iszonyú sok szakácskönyvem van, még annál is sokkal több főzős újságom és persze az irdatalan sok blog… Inspirációs forrás tehát van elég. Csak győzzem megfőzni.
A borító Ricz Géza alkotása
Van két kisfiad, így gondolom, te is ismered a problémát, hogy bizonyos korszakokban a gyerekek sok ételt egyszerűen beraknak a pfúj kategóriába és alig-alig esznek meg valamit a néhány kedvenc ételen kívül. Vannak bevált tippjeid, amivel rá tudtad venni a gyerekeidet, hogy egyenek mást is, mint pizzát és rántott húst?
Az én gyerekeim kb. 5-6 féle ételt esznek meg. Már megszoktam. Ez van. Majd egyszer felnőnek, remélem. Szerencsére esznek nyers zöldséget, gyümölcsöt, így nem izgulok túlzottan. A kisebbik tegnap este 50 dkg szalámit vacsorázott. Semmi mást. Már túl vagyok az idegeskedésen, azt hiszem.
A blogodon van egy kedves rovat Napi mosoly címen. Nem épp tipikus gasztrotéma: hogy jött mégis az ötlet?
Valami amerikai blogon volt ilyesmi, ott csak erről szólt az egész blog, talán 100 awesome things vagy valami ilyesmi volt a címe. Azonnal rájöttem, hogy ez mennyire jó és mennyire fontos, hogy hálát adjak minden nap valami jójért. Persze nem mindig van időm leírni, de tényleg kell, hogy legyen “jó” minden napban.
Nemrég mondtad egy izgalmas szakmai lehetőségre, hogy bár érdekelne, de a gyerekeid még túl kicsik ahhoz, hogy belevágj. Ebből arra következtetek, hogy még vannak tervek, vágyak a tarsolyodban, amelyeket későbbre tartogatsz. Mit gondolsz, hol találkozhatunk veled öt év múlva?
Ó igen, van titkos tervem. Hogy majd lesz egyszer egy kis boltom. Tele “encsem-bencsemekkel”, ahogy a drágám mondaná. Nagy példaképem Emily kincsesboltja, meg a Boróka otthonbolt is. Imádom az ilyen helyeket, de azt is látom, hogy nem tudnék most 100%-osan ott lenni, a fiúk nagyon igényelnek.
Nézzetek be Ági blogjára, ha receptötletre van szükségetek, ha pedig szeretnétek megnyerni Ági novelláit, hagyjatok egy kommentet – február 10-én kisorsoljuk a szerencsés nyertest!
Igen, megvan a nyertes! Patrícia, a 10. kommentelő a szerencsés. Köszönöm, hogy velünk játszottatok!
Tetszett a bejegyzés?
2013-02-01 at 16:29
Csípem az Ágit, pedig sosem találkoztunk, a novellái pedig különösen belopták magukat a szívembe;-) A könyv így értelemszerűen megvan, Ágitól kaptam, hálám örök, de ha nyernék egyet, akkor tudnám kinek ajándékozzam!
2013-02-01 at 21:01
A napi mosoly nagy kedvencem, sok receptet kipróbáltam már – sikerrel – a blogról és szívesen nyernék. 🙂
2013-02-02 at 11:00
engem is a napi mosoly fogott meg, a könyvéről pedig eddig még nem hallottam, csak a blogon lévő karácsonyi novelláit olvastam
2013-02-02 at 14:15
A facebook-on láttam először Ágit,s nagyon megfogott a mosolya.:) Rögtön szimpatikus lett:))
2013-02-03 at 08:17
Tetszik az interjú, Ági blogját is szeretem olvasgatni. És a könyvet is szívesen elolvasnám…
🙂
2013-02-03 at 14:44
Jó kis interjú, a fonalbolt tőlünk nem messze van. A napi mosolyt én is szeretem, és még az étteremkritikákat is mindig elolvasom! Judit
2013-02-06 at 11:02
Én nagyon szeretem Ági blogját és írásait. 🙂 Nagyon jó lett ez az interjú !
2013-02-07 at 13:22
Én is szeretném ezt a könyvet – Ági blogját is szoktam olvasni, a múltkori tojásos tészta pedig valami nagyon finom volt! (és egyszerü)
2013-02-07 at 13:33
Állandó olvasója vagyok Ági blogjának is 🙂
2013-02-08 at 11:01
Én is nagyon szeretném ezt a könyvet! Szeretem Ági blogját és írásait:):)
2013-02-08 at 21:40
A héten találtam rá Ágira! A tojásos tésztát most hétvégén ki is próbálom, nagyon jó kis receptjei vannak, nem is tudom, hogy melyik kipróbálása következzen utána a sorban:) A könyvét még nem ismerem:(
2013-02-09 at 07:58
Semmit nem tudok róla, de a novellákat szeretem, ha neked tetszenek, miért ne?
2013-02-09 at 07:59
Hohó, és most tudtam először hozzászólást írni! Vége a kuka némaságnak!
2013-02-09 at 11:23
Rendszeres olvasó vagyok itt is,ott is :). A napi mosoly nagy kedvenc nálam is,játszani pedig mindig jó :)!
2013-02-09 at 19:42
jó interjú ez, de jó kedvem lett! áldjon benneteket az ég, drága alkotó édesanyák, jó ide betérni 🙂
2013-02-11 at 19:20
Kedves Játékos Olvasók, a random.org segítségével a 10-es számot sorsoltam ki, így tehát a szerencsés nyertes a 10 kommentelő: Patricia. Gratulálok az Ági nevében is!