Ismét jelentkezik a Kávészünet, ezúttal a blog egyik olvasójával, Árnics Katalinnal beszélgetek.
Katit ősszel ismertem meg személyesen egy nem fonalas témájú konferencián. Ő kicsit később érkezett, én csak azt láttam a terem üvegajtóján keresztül, hogy ott áll valaki, akinek pont ugyanolyan cipője van, mint nekem. Aztán a szünetben néztem, milyen szép kötött nyakbavalót visel. Ő pedig megszólított és felfedte magát, mint Anyahajó-olvasó. Tíz év sem volt elég, hogy az ilyen helyzetekhez hozzászokjak, amikor valakiről kiderül, hogy olvassa a blogomat, de ha ez olyan helyen történik, ahova nem horgolás miatt megyek, akkor duplaakkora a meglepődés. Amikor Kati nemrég az Anyahajóblog FB-csoportban említette a kék kötést, azonnal arra gondoltam, legyen ő a következő Kávészünetes vendég, mert amit képvisel, az érdemes arra, hogy minden lehetséges csatornán terjedjen.
(Köszönöm Katinak, hogy használhattam a rendezvényen készült fotókat. Készítette: Schmidt Bálint Photography)
Az Autizmus Világnapja győri rendezvényeinek az egyik főszervezője vagy. Hogy kerültél kapcsolatba az autizmussal?
Gyógypedagógus vagyok, autizmussal élő gyermekekkel és családjaikkal dolgozom közel harminc éve. Jelenleg az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpontban dolgozom, a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációját segítem. Vezetek szülőképzéseket, pedagógus továbbképzéseket.
Mióta létezik ez a világnap és mikor van pontosan?
2007. december 18-án, az ENSZ 62/139-es határozata jelölte ki április 2-át az Autizmus Világnapjának azzal a céllal, hogy felhívja a világ figyelmét az autizmusra, az autizmus spektrum zavarra, amely tízmilliókat érint a földön. Az Autizmus Világnapja ENSZ határozat kéri a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy az autizmust minél szélesebb körben megismerjék a társadalmaikban.
Magyarországon elsőként az Országház kupoláját világították kékre, – mostanra több város különböző programokkal csatlakozott a figyelemfelhívó programokhoz. A kék az autizmus színe. Miért pont a kék? – kérdezik tőlem gyakran. Talán, mert kék a remény színe. Reménykedünk, hogy az autizmussal élő személyek méltó egészségügyi, pedagógiai ellátást kapnak szerte a világban.
Az Autizmus Világnapjának fonalas vonatkozású programja is lesz. Mi ez és hogyan tudunk segíteni?
Három éve találtam ki a KÉK KÖTÉST. Mindig is vonzott a yarnbombing, nagyon izgalmasnak találom, amikor a kőből, betonból készült tereken megjelenik a fonal és a legszigorúbb szerkezeteket is lágysággal vonja be. Nagy női teremtő erőt érzek ebben. A kötés szóhoz szimbolikus értelmet is gondolok, – összeköt ez a projekt embereket, akár azonos gonddal küzdő embereket, – azokkal, akik segíteni, legalább is elfogadni szeretnék őket. A programhoz támogatóra, segítőtársra találtam a Győri Gombolyda Fonalszaküzlet és Kézművesműhelyben. A kezdetektől mellém álltak, lelkes kötős, horgolós csapatot szerveztek, – és magam is meglepődtem – eddig ennek a civil kezdeményezésünknek volt a legnagyobb elfogadottsága, nagyon sokan csatlakoztak. Sokkal többen, mint bármely más rendezvényhez. Az alapgondolatom az volt, ha valaki köt, horgol egy négyzetet, akkor már tett valami személyesen az autizmussal élőkért. Amíg készítette a munkát, addig gondolt az autista gyerekekre. Ha később az óvodában, iskolában a gyermekének autista csoporttársa lesz, akkor helyből nem lesz kirekesztő – hiszen már köze van a dologhoz, már adott magából, már találkozott ezzel az állapottal, már segített valakinek. A városból, az országból, de még tengeren túlról is igen sok kék négyzetet kaptuk. Ezeket összevarrtuk és elkezdtük beborítani a gyönyörűséges barokk Széchenyi teret. Volt középiskolás fiú, aki azért tanul meg kötni, mert a barátja testvére autista, így tudott segíteni, így állt ki mellé. Egy nagymama az autista unokájának a nevét kötötte bele a négyzetbe.
Ebben az évben is várjuk a kötött, horgolt kék négyzeteket. Ezeket összeállítjuk, és a tér bútoraira, fáira varrjuk fel. Nagyon várják már ezt a győriek, – kifejezetten ezért jönnek a térre, hogy megnézzék a sok kékséget, leüljenek a díszes padokra, megpihenjenek ott. Természetesen az önkénteseink jelen vannak, aki beszélgetni szeretne, azok mellé szívesen leülnek, nyomtatott információt, újságokat is adnak az autizmusról.
Ha valaki szeretne kék négyzeteket készíteni és részt venni az akcióban, a Gombolyda Fonalbolt címére küldje. (9022 Győr, Liszt Ferenc út 2-4.)
Milyen más programok várhatók még?
Lesz kutyaterápiás bemutató a “Kutyával egy mosolyért” Alapítvány részvételével, KÉK FUTÁS a LEO Klub szervezésében, szülőképzés az integrációról az Autizmus Koordinációs Iroda és dr Simó Judit gyermekpszichiáter vezetésével és egy meglepetés koncerttel is készülünk.
Milyen üzenetet akartok átadni az Autizmus Világnapjának szervezésével?
Szeretném a Szülőknek elmondani, hogy van segítség. Minden országban, ahol megfelelő az autizmussal élő gyermekek ellátása, az a hatékony és közös szülői fellépésnek köszönhető. Jó lenne, ha nem szégyellnék ezt az állapotot, jó lenne, ha bátrabbak lennének és ki mernének állni a gyermekeikért.
Tenni szeretnék a “gondolati akadálymentesítés” érdekében. Hiszem, hogy nemcsak a fizikai környezetet kell befogadóvá tenni, hanem dolgozni kell a sérültekkel kapcsolatos elfogadó gondolkodás megteremtésén is.
Van otthon kék fonalad, akár maradék is? Köss vagy horgolj belőle 50*50 centis négyzeteket és küldd el a Győri Gombolyda címére vagy vidd el személyesen a boltba. (9022 Győr, Liszt Ferenc út 2-4.) Ha pedig ismersz valakit, aki szintén beszállna az akcióba, oszd meg vele ezt a bejegyzést!
Tetszett a bejegyzés?
2017-02-20 at 08:40
Szia, Árnics Katit személyesen is ismerem, és Nála fantasztikusabb emberrel még nem találkoztam. Viktorom autista kis korától jártunk Katihoz,de még most is felkeresem és segítséget kérek Tőle ha nehézségekbe ütözök, pedig Viktor húsz éves.
Én is megkaptam a napi “terápiás kezelésemet” mikor a fiammal fogkalkozott. A nyugodsága engem is el lazított és erőt merítettem belőle.
Mindíg azt éreztette velem, nem vagyok egyedül a problémámmal.
A lelkesedése megvan örülök a rendezvénynek minden évben követem.
Csonkáné Kinga
2017-02-21 at 08:49
Köszönöm szépen, Kinga, hogy írtál!
2017-02-20 at 09:38
Köszönöm, hogy írtál róla!
Igyekszem résztvenni az akcióban. Vannak autista tanítványaim,
2017-02-21 at 08:47
Köszi a visszajelzést, Rita! Igen, fontos beszélni a témáról, mert ennek kapcsán derül ki, hogy mennyire sokan érintettek, és pont ez a cél. Így lesz a csodabogárból valaki, aki nem beteg, hanem egyszerűen a normalitás egy másik módján élő személy.