Ahogy már korábban írtam, idén egész évben, függetlenül az aktuális időjárástól, horgoltam sapkákat egy karácsonyi akcióhoz. A legutolsó darab épp hétfő este készült el – egy érmés mosodában. A szokásos novemberi gyomorvírus tarolt ugyanis, és az ágynemű, ágytakaró nem fér az otthoni mosógépbe, így aztán a hétfő estét mosodában töltöttem. Itt mindig lutri, hogy mennyi időt tölt el az ember. Maga a mosóprogram nem hosszú, 35 perc, a szárítás 30, de ha épp tele van minden gép, akkor még plusz időket is kell kalkulálni. Így aztán könyvvel és horgolós felszereléssel is készültem, és szinte csalódott voltam, amikor a mosodában mindössze egy ember volt, azaz az első pillanatban látszott, hogy 65 percet fogok csak várakozással tölteni.
A könyvet így elő se vettem, egyből a sapkával indítottam. Ott készült az első öltés és az utolsó sor csak azért nem, mert az elején elszámoltam és bontani kellett. Így a legutolsó szürke rövidpálcás sor 5 percét már otthon fejeztem be. Előtte soha nem méricskéltem, hogy mennyi idő elkészíteni egy Boshi fazonú sapkát – most akkor íme, a hivatalos eredmény 65-70 perc, szálelvarrással 75. Nem egy világvége.
Van 75 perced örömet szerezni valakinek? Horgolni egy sapkát és elküldeni az Igazgyöngy Alapítványnak vagy odaadni egy kéregetőnek, aki mellett minden nap elmész az utcán? Vagy a gyereked egy osztálytársának, akiről tudod, hogy ritkán tudnak új ruhát venni? Jó érzés annak, aki adja és annak is, aki kapja. Boldog ádventet, hangulatos karácsonyi készülődést kívánok!
Tetszett a bejegyzés?
2015-11-28 at 21:37
Szép, kerek és motiváló írás. 🙂