Ezen a héten kivételesen nem kizárólag rémhíreket olvashattunk, hanem egy igazán örömtelit is: 2013-ban jön az Amazon.com Magyarországra! Ugyan nem tudok részleteket, pl. hogy forintszámláról utalva is lehet-e majd fizetni vagy csak VISA-val illetve paypal-lel, de bárhogy is, ez a lépés szerintem minden Magyarországon lakó kreablogger szívét megdobogtatja.
Ha a technikamániás és ódivatú-technnikaszkeptikus skálán kellene elhelyeznem magam, akkor erősen a másodikhoz lennék közelebb, így a netes vásárlást szerintem akkor kezdtem, amikor a korosztályomból már szinte mindenki rutinos volt benne. Féltem, hogy nem biztonságos, hogy átvágnak, zavart a szállítási költség, amit akkor még úgy fogtam fel, hogy a termék többe kerül, mintha személyesen mennék el érte. Az Ausztriába költözéssel és az Amazonnal viszont ez teljesen megváltozott, ma már csak akkor vásárolok offline, ha nagyon muszáj, bizonyos fajta árucikkeket, pl játékokat, könyvet szinte kizárólag neten rendelek.
Ha az Amazon egy hagyományos bolt lenne, akkor két csarnoka lenne: egy, ahol mindent lehet kapni és minden egy cégé, ezen belül minden költség egy sémára megy, ugyanannál az ügyfélszolgálati pultnál reklamálhatsz probléma esetén akkor is, ha karórát vettél és akkor is, ha könyvet. A másik csarnokban pedig kisebb-nagyobb standokon különbözö kiskereskedök árulják portékáikat, s mindegyikük maga szabja meg, hogy milyen fizetési módokat fogad el, hova szállít, hova nem, milyen feltétellel cserél be vagy vásárol vissza árukat. Külön kell beállni a pénztérba is és az, hogy az egyik nem vágott át, nem jelenti azt, hogy a másik sem fog. Ezt a különbségtételt nem árt tudni, amikor az ember az Amazont használja.
Személy szerint törekszem a nagy csarnokban vásárolni, mert ott tényleg biztos vagyok abban, hogy gond nélkül tudok reklamálni szükség esetén (és akkor is visszaküldhetem az árut, ha szimplán nem tetszik, nem kell, hogy hibás legyen. Ez kreatív könyvek esetén fontos szempont.), tudom, hogy nem fogják kétszer ráterhelni a számlámra a vételárat, vagy ha mégis, akkor gond nélkül visszakapom (bár eddig még tényleg nem vontak le kétszer pénzt) – egyszóval tudom, hogy az Amazon elég ügyfélorientált ahhoz, hogy bízhassak benne. Ma már a szállítási költséghez is úgy állok hozzá, hogy boldogan kifizetem, ha cserébe nem kell munka után még vásárolni is mennem tömött metrón hatalmas szatyrokat cipelve.
További előny, hogy kreatív könyveknél gyakran felkínálja az Amazon a belelapozás lehetőségét, így nem kell teljesen zsákbamacskát venni. A tartalomjegyzék és egy-két kép mindig látható ilyenkor. További segítség a választásban a vevők értékelése. Lehet értékelni a terméket és a kis piacon a kereskedőket illetve az egyes kisebb virtuális boltokat is. Mások értékelései mellé pedig hozzátehetjük a saját véleményünket így segítve mások választását.
Miután ennyit áradoztam az Amazonról, most rögtön ajánlok is egy horgolós könyvet: Häkeln reloaded: Gabel- und Schlingenhäkelei neu entdeckt.
Sok technikában otthon vagyok már a horgolásban, kettő viszont majdnem teljesen kimaradt eddig: a broomstick lace/ Schlingenhäkelei néven futó és a villahorgolás / Gabelhäkelei. Mindkettővel próbálkoztam, de nem túl kitartóan és főleg úgy, hogy igazából ha sikerült volna, sem lett volna mintám hozzá, amiért érdemes lett volna megtanulni és ami egyúttal kezdőknek is való. Jövő évi terveim között – amelyröl még később írok – azonban ott szerepel e két technika begyakorlása is.
A könyv címlapja szerintem nem annyira hívogató, de ez csalóka. Ez ugyanis az egyik legjobb haladó horgolós könyv, amivel eddig találkoztam. Nincs benne sok duma arról, hogy hogy néz ki egy horgolótű és húsz oldal fénykép a különböző típusú fonalakról – ez az, amivel a legtöbb horgolós könyv kezdődik és falnak megyek tőle, mert nem akarom minden könyvben ezt az első 30 oldalt is megfizetni majd végigunatkozni. A könyv végén van ugyan ilyen kezdőknek való rész, de tényleg röviden és velősen. Előtte pedig kész kincsesbányát találunk: az első részben villahorgolással készült ruhadarabokat, a másodikban a broomstick lace technika alkalmazását. A technikákat nagy, érthető rajzokkal mutatja be, a modellekhez pedig van szöveges magyarázat és chart is. Ugyan ez teljesen más rajz, mint a normál horgolásnál megszokott, de szerintem jól érthető.
Készíthetünk sálakat (remek tanulódarab), pulcsikat, kendőt, keppet, kardigánt mindenféle vastagságban, nyak- és csuklómelegítőt, sapkát – eközben megérthetjük a fogyasztás-szaporítás módját és annak a logikáját, hogy hogyan lehet saját fej után is mintákat kitalálni ezzel a két technikával.
Hogy a gyakorlatban mennyire fog ráállni a kezem erre a merőben új horgolási módra, azt még nem tudom, de az biztos, hogy a leírások alapján fejben már értem és ezek a szép modellek erősen fognak motiválni, hogy addig próbálkozzak, amíg megvalósítani is sikerül. Egyszóval öt csillagot adok a könyvnek és ajánlom mindenkinek, aki már tud valamennyire horgolni, és szeretne technikailag fejlődni, új lehetöségeket felfedezni.
Tetszett a bejegyzés?
2012-12-07 at 16:11
IMÁDOM! Így van, amióta kint élünk én is akkor kaptam rá, kb.4-5 hónapra rá….kezdődött amazonnal, s folytatódott h&m-vel, c@a-val és tsaival… zalando.at-ről is rendeltem már sok dolgot-főleg nőcis dolgokat (kabát, cipő)… és legutóbb már mertem interspar.at-ről is rendelni 😀 a csomagolást bírom a legjobban utóbbiban és amazonban leginkább, mert ha küldenek nagyobb, értékesebb cuccot, agyon csomizzák s pl.mai szállítmányban egy doboz játék és egy kis csajos roller mellé vagy 100 levegővel felfújt kispárna(vmi air cucc, de pontos elnevezését nem jegyeztem meg) volt, h ne sérüljenek szállítás közben, enyhe túlzásnak véltem, de tény nem sérültek és szegény szállító alig bírta átkarolni a bazi nagy kockadobozt. Direkt kitérőt tett, h felhozza, mert tudta, ha nem talál otthon később (amikor oviba megyek nagyobbért) hát én ezt kocsival se tudom elhozni túl simán, tényleg nem tudtam átkarolni 😀 ő még csak-csak.
Te szoktál szállítónak jattot adni? avagy sárga cetlivel veszed át postán, mert nem vagy szállítási időben otthon avagy munkahelyedre kéred?
Ez bennem még elején felmerült, h kell-e adni jattot ilyenkor, de aztán vmi fórumon azt mondták nem szokás erre, max ünnepekkor, de utcán láttam, h volt aki adott a kapuban…
így utána, ha már mindig ugyanaz a (méghozzá magyar) srác hozza a csomagjaimat házhoz gondoltam adok egy 10-est (erre jutott legalább 20-30 kiszállítás akkor már s így nem tartottam túlzásnak) aztán ma kapott még egy 10-est, mert jönnek az ünnepek s mittom mikor futunk össze legközelebb 🙂 ő örült, én meg elégedett ügyfél vagyok! 🙂
2012-12-07 at 16:17
jah, és ha már kézimunka, stb. akkor ezt ismered?
http://basteln-at.buttinette.com/shop/start-AT-de-BU
2012-12-07 at 16:28
Szerencsém van, mert a szomszéd lakás iroda, ők veszik át a csomagjainkat általában, nem kell postára rohangálni érte. Pont tegnap gondoltam, hogy emiatt aztán igazán megérdemelnének már egy tál sütit. De így ugye én nem találkozom a szállító fiúval.
Ruhát még nem vettem így, de persze lehet, hogy azt is meg lehetne próbálni. A méretekkel nem szokott gondod lenni?
2012-12-07 at 16:29
Ismerem, de eddig még önmegtartóztatást gyakoroltam 🙂