Jó helyek Bécsben 1.

Októberben volt 10 éve, hogy életem legkalandosabb évét töltöttem Bécsben. Igen, annak ellenére volt kalandos, hogy Bécs gyakorlatilag a szomszédban van és bármikor haza lehet ruccanni – épp ezért erre az amúgy elég jó ösztöndíjas helyre én egyedül pályáztam abban az évben. Mindenki messzebb akart menni. Na de a lényeg nem a távolság, hanem ami ott történik. Velem például az történt, hogy beleszerettem a nagyvárosi életformába. Meg még sok más is.

Azóta többször visszamentem már – turistaként, még egy ösztöndíjra, barátokhoz, és változatlanul nem tudok betelni a várossal. Ez most nemcsak azért jutott eszembe, mert nosztalgiázni támadt kedvem, hanem mert Ági posztja kapcsán elkezdtem felidézni, miféle kulináris élmények értek engem Bécsben. Mert ért nem is kevés, sőt, ott tanultam meg – már amennyire – főzni.

Szerettem volna utcára pontosan megmondani, hogy hol van az a bizonyos Stadtbeisl, amit szívből tudok ajánlani, de nem sikerült rájönnöm. Valahogy a Josefstädterstrasséból nylílik, ha jól emlékszem. Bécsben egyébként azt szeretem, hogy létezik egy olyan arca, ami nem puccos. Már-már azért sem puccos. Az igazi bécsi kávéházban a pincér csak megtűri a vendéget, ha már ott van, és ebben van valami sármos. De most maradjunk a Stadtbeislnél. Itt a személyzet kedves, tehát nem ebben áll az antipucc, hanem az egész helynek az esetlegességében. Nincsenek dizájnbútorok meg összehangolt részletek, viszont van atmoszférája, kifogástalan házikosztot kap az ember és tényleg otthonosan érezheti magát. Ha pedig a pincérnő észreveszi, hogy két szerencsétlen turista bénázik a fényképezőgép önkioldó funkciójával, akkor közbelép és elkészíti a kötelező mosolygós pár utazik képet.

Az első képen spenótos Nockerl, ami osztrák-délnémet specialitás (másutt Spätzle néven fut), a másodikon pedig egy könnyű marhahúsos saláta. Habár ez néz ki nőiesebbnek, én a nokedlit ettem 😀

És ha már ezen a környéken van az ember, akkor kanyarodjon a Florianigasse felé, ahol a szintén antipucc Tunnelt találhatja, és ahol a lehető legjobb arab reggelit ettem ever. Nem volt véletlen, többször visszatértem, és mindig a legjobb volt. De erről majd máskor mesélek…

Tetszett a bejegyzés?