Minden úgy kezdődött, hogy véletlenül a Bernina blogjára tévedtem. Habár évek óta Bernina varrógépet nyűvök, nem ismertem ezt a remek blogot és közösségei oldalt. És ha már ott voltam, gyorsan jelentkeztem is az akkor épp kisorsolásra felajánlott Waldorf-baba kurzus nyereményjátékára. Persze az esélytelenek nyugalmával, hiszen az oldalnak rengeteg látogatója. Később kiderült, hogy a kurzus nyilvános lesz, bárki részt vehet, de a szerencsés nyertesek megkapják az alapanyagokat a Berninától. 2014 elég szerencsés év volt számomra, én is a nyertesek között voltam, s pár hét múlva hozta a postás a csomagot sok-sok nyers gyapjúval, és a baba fejéhez testéhez szükséges anyagokkal. A kurzus pedig elkezdődött a Bernina blogban. Ezúton is köszönet Wiebke Maschitzkinek, aki egy remek tutorialt állított össze a babakészítésről!
A fej, test és végtagok elkészítése nem volt túl nehéz, ami persze köszönhető a részletes képes leírásoknak és a bemutatott trükköknek. A hajjal viszont kellőképpen megszenvedtem. A hajatlan baba hetekig feküdt az íróasztalomon és várta, hogy valamelyik próbálkozásommal elégedett legyek. Szerettem volna kócos manófejet, nagyon szép effektfonalak voltak itthon, aranyos lett volna szerintem, de valahogy mégsem stimmelt a dolog. A fej formája túl hosszúkás lett ahhoz, hogy hiteles manó legyen belőle. Aztán próbálkoztam egy nagymamafrizurával, kontyokat szerettem volna varrni neki – ehhez viszont még kevés a technikai tudásom, nem ment. Végül ez a vastag fekete fonal lett a nyerő, s ahogy a baba fejéhez illesztgettem próbaképp, hirtelen megláttam, hogy ez a baba Hófehérke lesz, senki más. Szép, hosszú, kiengedett fekete haj, kék ruhácska. A varrósdobozban kutatva pedig rátaláltam a horgolt rózsaszín virágra, amit szintén egy blogos játékon nyertem még nagyon rég. Végül minden hozzávaló megtalálja a helyét, csak idő kell hozzá.
Ruhákat még fogok varrni neki, ez az első horgolt kék mini Drops Alpakából készült a Roselette top picit mintája alapján kicsit módosítva, hogy ne legyen annyira lyukas a szoknyarész. Ebből a fonalból volt Do-nak egy tunikája, amit nagyon szeretett addig, amíg ki nem mostam mosógépben – szóval van a fonalválasztásban némi nosztalgia.
Amint látjuk, Hófehérke egyből elkezdett rajzolni, ahogy bekerült a családba. És mert engem senki nem kérdezett, hogy hívják, végül a Pircsi nevet kapta. Azért én tudom, hogy igazából Hófehérke.
Az első Waldorf-babám, úgy általában az első varrott babám, ami tényleg sikerült és vállalható.
Volt még pár első 2014-ben, már gyűjtögetem is fejben, s hamarosan meg is írom a 2015-ös tervekkel együtt. Addig is kellemes utolsó napot kívánok és ahogy Bécsben mondják, jó átcsusszanást az új évbe!
Tetszett a bejegyzés?
2015-01-01 at 09:52
Igazán jól sikerült első, gratulálok! Ezeknek a babáknak van valami utolérhetetlen bája, ez a te Hófehérkéd is ilyen.
2015-01-02 at 20:27
Köszönöm. Igen, olyasmi, mint az igazi gyerek, csak egy része az, amit az ember befolyásolni tud, a többi alakul magától, van benne egy erős véletlenfaktor, de pont ez a jó.