Laktózérzékeny vendéget vártunk, és az oké, hogy egy jóféle pörkölt nokedlival megkerüli a problémát, de a sütinél ki kellett lépnem a komfortzónámból. A megoldást a könyvtár szakácskönyvrészlege hozta, ahol a vegán témájú könyvek között kutattam és találtam egy tutibiztos, elronthatatlan marcipános kekszet.
Kicsit módosítottam ugyan rajta, de alapvetően követtem az előírásokat és a dupla adagból is csak néhány maradt, azaz szerintem ízlett. Így működik:
200 gramm darált mandulát egy tálban összekeverünk
100 gramm porcukorral (én nádcukrot használtam aprítógépben megőrölve) és
1 kiskanál nátronnal.
Belemorzsolunk 100 gramm nyers marcipánmasszát.
Feldarabolunk 30 gramm 99%-os csokoládét és hozzáadjuk az eddigi hozzávalókhoz.
Egy citrom héját belereszeljük a tálba, majd hozzáöntünk apránként összesen kb. 0,7 dl gabonatejet.
Érdemes evőkanállal adagolni, mert a receptben 75 ml volt és én egyszerre öntöttem hozzá, de szerintem ennél kevesebb ideálisabb lett volna. A tészta így kézzel könnyen gyúrható massza lesz, de ha túl ragacsos, akkor túl sok volt a tej. Ezt lehet ellensúlyozni kevés liszttel vagy darált mandulával. Gyorsan, néhány mozdulattal összegyúrjuk az egészet.
A masszából evőkanálnyi adagokat szaggatunk és kézzel lapos kerek kekszeket formázunk. Kicsit megnő sütés közben, így egy normál sütőlapra szerintem négy sor és öt oszlop fér ki kényelmesen, összenövés nélkül. 180 fokon, előmelegített sütőben 15-17 percig sül készre a keksz, a színe karamellbarna lesz, de azért nem túl sötét.
A 99%-os csokit a laktózérzékeny vendég miatt választottam, de mint utóbb kiderült, tényleg ez a legjobb választás, mert a massza amúgy nagyon édes, és a csoki volt a tökéletes ellenpont: krémes és keserű. Ha valaki kevésbé fekete csokit használ, akkor szerintem a cukor mennyiségét érdemes csökkenteni a tésztában. Természetesen ha valakit nem zavar a laktóz, akkor normál tejjel is tökéletesen működne a dolog.
A receptet kis változtatásokkal ebből a vegán szakácskönyvből vettem át.
Tetszett a bejegyzés?