Hét-főzz: tízperces bogyók sütés nélkül

Rámtört a konyhai rendezgethetnék a minap és szembesültem a felbontott aszalt gyümölcsök és diófélék sokaságával a kamrafiókban. Persze használok én ilyeneket kásába is, de vannak hozzávalók, például a datolya és az aszalt füge, amik valahogy soha nem akarnak elfogyni és mindig megszáradnak. Úgy voltam vele, hogy ha a rengeteg paleo recept úgy kezdődik, hogy darálj meg egy csomó mazsolát meg mandulát, majd gyúrd össze, és ez állítólag finom, akkor miért ne próbálhatnám meg én is. Úgyhogy csak úgy, recept nélkül ezeket a csontszáraz aszalmányokat meg valamennyi mazsolát beáztattam kábé 20 percre vízben. Késes darálóba öntöttem dióféléket, összesen kábé két-három felnőttmaroknyit, meg egy evőkanálnyi fekete szezámot, mert az életelixír, majd megőröltem az egészet. A 20 perc elteltével a darált diófélékhez hozzáadtam (még mindig a késes aprítóba) a beáztatott datolya-füge-mazsola keveréket meg az áztatóvízből egy pár kanállal, valamint néhány darab kandírozott gyömbért is, ami szintén nem akar elfogyni már vagy egy éve. Mindent jól átdolgoztam az aprítóval, közben szükség szerint kiegészítettem még az áztatólével. Csöpögtettem bele még citrom- és narancsaromát, természetesen természeteset, mert az nem árthat meg még egy kis gyümölcszirupot is, hogy az is elfogyjon az üvegből. Amikor minden sima masszává aprítódott, akkor szembesültem azzal, hogy az egész túl folyékony, így valami szilárd alapanyagért kiált. Ekkor raktam még hozzá két kiskanál holland kakaót, egy fél kiskanál fahéjat és chiamagot annyit, hogy végül ragacsos, de gyúrható massza lett az egészből. És közben nagyon élveztem, hogy itt homoksütit süthetek, mert érzésre tényleg nem különbözött, ragacsos volt és barna. Megkóstolva viszont egészen meggyőzött az íz, így hát vettem a kis papírkapszlikat, egy tányérra öntöttem mindenféle apró dolgot: mákot, szezámmagot és holland kakaót, nem összekeverve, persze. Golyókat gyúrtam, meghempergettem minden golyót az egyik kupacban, és fanfárok, sípok, kész is lett a sütés nélküli villámgyors édesség. A gyerekek csípték, nekem meg ez volt a tavaszi cukormentes három hetem előtti utolsó édességezés, szóval számomra maga volt a paradicsom ez a kis házi bonbon.

Persze a meglehetősen ad hoc mennyiségek miatt soha többet nem fogom tudni reprodukálni ezt az ízt, de sebaj, néha kell egy kis tobzódás a konyhában recept nélkül.

Tetszett a bejegyzés?