Hét-főzz: Serpenyős ebéd hygge-napokra

Az osztrák iskolaév egyik nagy előnye, hogy újév után nem rohamtempóban kezdődik újra a tanítás, hanem csak január 6. után. Igaz, ez azzal jár, hogy sokszor tényleg december 24. az első szünidei nap, de én ennek látom a jó oldalát is. Karácsony előtt van a levegőben valami felfokozottság. A két ünnep között kezd lelassulni minden és igazán kuckózós hangulatba én újév után kerülök. Ekkorra minden kötelezettségnek vége, nem kell a boltok zárvatartásához fejben kalkulálni, hogy mennyi tejnek, kenyérnek, WC-papírnak, zsebkendőnek kell feltétlenül otthon lenni. Ez az első januári hét tényleg nem szól másról, csak a pihenésről. Ilyenkor minden évben kirakunk egy nagy puzzle-t, kifejezetten újévi tevékenység ez nálunk, mert ekkora nyugi soha máskor nincs az évben. A puzzle ilyenkor mindennel szemben előnyt élvez, például a terítés is másodlagos, ott eszünk, ahol épp nincs a puzzle, a puzzlerakás rövid szünetében.

A hűtőben persze még van néhány dolog az ünnepekről, de már semmiből sincs annyi, hogy önállóan elég lenne egy ebédhez. És mert idén konkrétan olyan szél volt ezekben a napokban, hogy az ember a kutyáját se engedné ki, nemhogy maga boltba menjen, inkább összeraktunk mindent, ami volt és készítettem egy igazi hygge-feelinghez passzoló serpenyős ebédet. (Zöldséget nem emberi tápláléknak vélő kiskorúaknak be kellett érni maradék bajor virslivel. Nem tudják, mit mulasztottak.)

Egy pasztinákot, három nagyobb sárgarépát, öt kis szem édesburgonyát, fél fel lilahagymát, egy nagy gerezd fokhagymát és 20 centi jégcsapretket feldaraboltam és olivaolajon először mindenütt megpirítottam, aztán kis vizet hozzáadva fedő alatt puhára pároltam. Szárított zöldfűszert vegyesen, sót és borsot szórtam rá, ráfacsartam egy fél citrom levét és a már puha zöldségekhez hozzáadtam 10-15 dekányi előfőzött szelídgesztenyét.

A gesztenye egyébként az idei tél sztárja nálam. Ez egy hosszú történet mélységekkel és magasságokkal, most csak annyit mondok, hogy sok kísérletezés után úgy döntöttem, hogy jobb nekem, ha a vákuumcsomagolt, előfőzött gesztenyét veszem meg nem éppen olcsón, cserébe egész biztosan hibátlan és azonnal felhasználható állapotban. Így minden héten eszünk gesztenyét nagyon különböző formában és már nem akarnék lemondani róla. Feltekeri a belső hűtést, jóllakat és remek az íze. Egyszóval került egy adagnyi ebbe a serpenyős ebédbe is, a maradékot meg megették a gyerekek, a gesztenye ugyanis nem számít zöldségnek szerencsére.

Amikor levettem a tűzről a serpenyőt, még feldarabolt radicchio salátát is tettem rá a színe miatt, meg mert ez ad hozzá egy kis kesernyés ízt. Viszont vigyázat, szerintem a radicchio kifejezetten nem szereti a melegítést, szóval csak arra az adagra érdemes tenni, amit azonnal elfogyaszt az ember. Tálaláskor lehet fetával vagy parmezánnal feltupírozni, de ez tényleg csak opcionális, mert anélkül is nagyon gazdag az íze.

Tetszett a bejegyzés?