Hét-főzz: Kókuszos epres lepény

Éppen azon dolgozom, hogy a Marie-Kondo-módszer alapján tizedeljem meg az otthon található tárgyakat, azaz mindennel kapcsolatban megkérdezem magam, hogy örömet okoz-e az adott tárgy birtoklása. Még az elején tartok és nem is vagyok annyira szisztematikus, mint a nagykönyvben meg van írva, de azért már így is vannak eredmények. Egy pozitívum például, hogy megtaláltam a nagymamám receptes füzetét. Nem volt elveszve, csak éppen a rengeteg szakácskönyv között olyan szerényen lapult meg, hogy egyszerűen soha nem vettem kézbe. Pedig igazán boldog voltam, amikor megkaptam, még akkor is, ha sajnos pont azokat a recepteket, amiket felfedezni reméltem benne, végül nem találtam. Egy ilyen régi receptfüzet végül is történelmi dokumentum. Megőrzi egy már nem élő személy kézírását, emléket állít kapcsolatainak (“Szabó Béláné Erzsike receptje Ózd”. Meg “Orthopédián D. Györgyné Tarcal, Zrinyi utca receptje”), szó szerint magán viseli régi idők nyomait, úgyis is mint mixelés közben kifröccsent tésztanyomok, kávé- és zsírfoltok.

És ha már előkerült a nagyi füzete, rögtön ki is próbáltam egy receptet belőle. Eredetileg nem akartam változtatni rajta – annak ellenére, hogy a meggyes lepényhez szükséges cukormennyiség elborzasztott -, végül a szükség mégis rákényszerített, mert a hétvégi vendégeink dióallergiásak. A receptben lévő darált diót így kókuszreszelékkel helyettesítettem. Az évszakból adódóan pedig a meggyet eperrel, de ahogy nagymamámat ismerem, ő is rugalmasan cseréltem a gyümölcsöket az alaptésztán a szezontól függően.

Így készül tehát a Joli-féle meggyes lepény, ami most kókuszos-epres:

2 egész tojást kikeverünk 10 deka vajjal. Hozzáadunk 25 deka cukrot, 9 deka kókuszreszeléket (nyilván 10 is lehetett volna, de csak 9 volt otthon), 20 deka lisztet, 1 csomag sütőport, majd fokozatosan hozzákeverünk még 2 dl tejet.

A masszát kivajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt csatos tortaformába öntjük, elsimítjuk, tetejére félbevágott epreket rakunk jó sűrűn, és kb 50 percig 160 fokon légkeveréssel kisütjük a sütit. Persze légkeverés a nagyi idejében még egész biztos nem volt, de ha már adott a technika, miért ne használjuk.

A “Joli-féle” kitétel egyébként valószínű arra utal, hogy a másik nagymamámtól származik a recept. Szinte magam előtt látom, ahogyan egy családi szülinapon összejön mindenki nálunk a nappaliban, mindkét nagyi hozza a sütiket, kóstolgatják egymásét és búcsúzás előtt még valami cetlire lefirkantják egymásnak a recepteket. Amikor én még kislány voltam!

Tetszett a bejegyzés?