Gyerekbarát múzeumok Bécsben 1. – Haus der Musik

Értelmiségi szülők álmának netovábbja, hogy a gyerek szombaton úgy ébredjen fel, hogy az első kérdése a kakaó után így hangzik: Mikor megyünk már megint múzeumba? És igen, az eset valóban megtörtént. Mint ahogy az is, hogy a Hova menjünk ma, játszótérre vagy múzeumba? kérdésre egy dobhártyaszaggató Múzeumba! volt a válasz.

Elsőként a Haus der Musik-ot ajánlom mindenkinek, aki bécsi kiruccanást vagy nyaralást tervez. Úgy gondolom, ez bármilyen korosztálynak izgalmas, még kamaszokkal is meg merném kockáztatni, hiszen a zene alatt nem kizárólag a komolyzenét érti a múzeum, és bőven ad lehetőséget az interaktivitásra is. Amikor először voltunk itt családdal, Kristóf alig múlt két és fél éves, és ő is élvezte (bár hamar kifáradt, de délutánra időzítve ez elkerülhető lett volna.) Persze nem volt zsákbamacska. Korábban a Múzeumok Éjszakáján kétszer is végignéztem-végigpróbálgattam, amit csak tudtam, és előre sejtettem, hogy sikere lesz a gyerekeknél is.

Az öt szinten zenetörténettől a számítógépes zenecsinálásig minden van. A legerősebb mindkét gyereknél az első terem volt, erről beszéltek még utána egy jó ideig: kevés fény mellett egy szobában olyan hangokat lehet hallani, mint amit a magzat hall az anyaméhben.
Később is gyakran kerül a kézbe egy-egy “kagyló”, lehet hallgatózni különféle zajokat: fejvakarás, köhögés, tüsszentés, csettintés hangjait, különféle városok és tájak zajait. Láthatunk jelmezeket és színpadképeket különféle operákhoz, közben belehallgathatunk a zenébe is. Miközben a felnőttek x zeneszerző kottakéziratait, képeit, egyéb tárgyait nézegetik, a gyerekek felfedezhetik, hogy a polcon ül az illető papagája. Vagy olyan erdőben, fák között sétálgathatnak, ahol az illető lakott. Dirigálhatjuk a bécsi filharmonikusokat egy digitális pálca segítségével – s ha sikerül az ismert darabokat jól megszólaltatni, akkor a végén a zenekar megdicsér minket. Ha nem, akkor kicikiznek – van olyan is, hogy egy magyar zenekari tag áll fel és pirít rá a kudarcot vallott karmesterre. (Hogy ez milyen hatással van egy ötévesre, azt inkább nem is mondom…) Mindenesetre jó móka, ha nem veszi túl komolyan az ember.

A zenetörténeti részeket gyerekeknek szóló vezetéssel is végig lehet nézni (gombnyomásos telefonos módszerrel, azaz az aktuális türelmünktől függ, hogy mennyire részletesen nézzük végig a kiállítást.) Ebben is hasznos információkat adnak, de emészthető formában és olyan témákról, amik érdeklik a gyerekeket is, pl. hogy hogyan élt a művész és milyen volt a családja. Követhetjük Beethoven hallásának gyengülését kis kagylók segítségével.

Egy külön szint a digitális zenéléssel foglalkozik, s mindenféle szerkentyűk és mozgások, pl érintőképernyőn lépegetés segítségével vagy autószimulátorhoz hasonló eszközben ülve és kormányozva a látogatók is létrehozhatnak zenét. Vannak hatalmas ütős zeneszerszámok, ezek a legviccesebbek szerintem (pl. egy műanyag sündisznószerűség, ahol a kiálló bütyköket megütve különböző hangok szólalnak meg).

Több dolog miatt is érdemes ide eljönni – és visszajönni is. Egyrészt olyan múzeumélményt ad, amihez nem az unalom kapcsolódik a fejekben, azaz szerintem ideális “első múzeum”. Másrészt mivel hatalmas anyagot rejt, és egyszerre nem nagyon pipálható ki minden, ezért tényleg az aktuális érdeklődésünk után mehetünk, s ha pár dolgot átugrunk, akkor is több órás intenzív programunk volt. (Más szóval jó az ár-érték arány) A zene világát nagyon sokrétűen mutatja be a kiállítás, a hétköznapok “zenéjét” illetve hangjait sem hagyja ki, így nem az lesz a benyomásunk, hogy a zene csak annak érdekes, aki képes puccparádéban órákat ülni egy helyben. Nem utolsósorban valószínű, hogy otthon is folytatni fogják a gyerkőcök a zenecsinálást – s ki tudja, hátha megjön a kedvük egyszer egy hangszer megtanulásához is.

Egyszóval inspiratív, remek, szórakoztatóan okosító kiállítás, ahol korosztálytól és hangulattól függően, kettő-négy órát is élvezettel el lehet tölteni. (Mondjuk mi most tartunk majd egy kis szünetet, mert az utóbbi hónapokban annyiszor voltunk, hogy az már-már túlzás.)

Folytatnom még majd a sort más gyerekbarát múzeumokkal is, s persze arra is kíváncsi vagyok, Ti hova jártok szívesen gyerekekkel.

Tetszett a bejegyzés?