Nem az első, de az első olyan, amivel igazán elégedett vagyok. Ha szigorúan vesszük, én rögtön a freeformmal kezdtem, hiszen magamtól tanultam horgolni kísérletezés útján, és nem korlátoztak olyan alapvető szabályok, hogy sor közepén nem váltunk tetszőlegesen és ötletszerűen rövidpálcáról háromráhajtásosra. Az első elkészült “művem” is egy ilyen táska volt. Ez amiatt emlékezetes számomra, hogy akkoriban már lehetett tudni, hogy a nagymamám nem sokáig fog élni. Ő volt az, aki mindig forszírozta a kézimunkát, de valahogy nem tudott tűzbe hozni vele, a horgolás is egy merő görcs volt számomra. Halála előtt pár hónappal kaptam rá – sok évvel azután, hogy ő tanítani próbált – és sajnos akkor már nem tudott segíteni, pedig sok apróságban jól jött volna. Szóval siettem azzal az első táskával, hogy bevihessem neki megmutatni a kórházba. Nagyjából sejthető volt akkor már, hogy az lesz az utolsó találkozásunk. És emlékszem az arcára, hogy nézi, nézi a táskát, és gondolkodik, hogy mit mondjon. Nyilván örült, hogy próbálkozom, de az a táska a legnagyobb jóindulattal se volt szépnek mondható, úgyhogy csak bólogatott, hogy csak így tovább.
Azért szerencsére mostanra szerintem már nagyjából elégedetten szemlélné a horgolásaimat. Vagy legalábbis nekem jóval jobban tetszenek – még ez a szabályokra fittyet hányó, freeform stílusban horgolt sál is.
A freeform crochet szabálya, hogy nincs szabály. Van egy színvilág, amit az elején jó kiválasztani. Az ember végignézi az adott színvilágban készleten lévő fonalait, és rakosgatja őket egymás mellé. Hát, nem kis feladat volt, rózsaszínes-lilásból nálam Dunát lehet rekeszteni. A legváltozatosabb vastagságú, anyagú, felületű és árnyalatú szépségekre akadtam. A legtöbbjük már nem lenne elég nagyobb munkához – van, amiből turkálóból csak pár dekát találtam valamikor rég -, viszont ez a freeform crochet esetében nem probléma. (Úgyhogy a fonalfalásnak is adtam egy lökést :D, mégpedig 15 dekát)
Ha címet kellene adnom a sálnak – és miért is ne, hiszen a horgolás szerintem a freeformtól kezdve kacsingat a művészet felé -, akkor az Emlékek címet adnám. Mert az egyes fonalakat elővéve eszembe jutott egy csomó régebben horgolt holmi, azok az emberek, akiknek készítettem sapkát, poncsót, sálat, pulcsit, kiscipőt. És eszembe jutottak a régi minták is, csipkék, amiket szerettem, és amiket mostanában hanyagolok. Most nem előírás, hanem öltet alapján, teljesen szabadon szőttem, azaz horgoltam bele ezeket a mintákat is.
Az elsőtől az utolsó öltésig élveztem. Komoly agymunka is egyébként, hogy ne váljon unalmassá, ne ismételődjön semmi, és pont erre volt most szükségem a sok gombolós sál után, ahol azért nem túl sok mozgásterem volt.
Egy barátnőmnek készítettem, aki ezután a bejegyzés után vagy rohan át érte, vagy kerül a következő két hétben – majd meglátjuk. 🙂
Tetszett a bejegyzés?
2009-10-18 at 15:15
Ez nagyon jó!
Szeretem a szabadságát, a minták jó értelemben vett keveredését. Ha a barátnőd helyében lennék, én már csuknám magam után a kaput, és indulnék Hozzád.
Amit a fonalakról írtál, hogy a maradékok emlékeket idéznek, most nálam is így van. Került elő olyan maradék, amiből a 13 éves fiamnak készült valami babás anno.
Tudod, ezért is jó a fonalfalós ötleted, nem csak azért, mert felszámoljuk a sok maradékot.
Macus
2009-10-18 at 17:10
Az eddigi alkotásaid is tetszenek, de ez nálam magasan az első helyen áll!! Gyönyörű, egyedi, nem is találok szavakat, csak gyönyörködöm benne! 🙂
2009-10-18 at 17:20
Wooooooooooooooow!!!! Ó, de kár, hogy nem én vagyok az a barátnő :D.
2009-10-18 at 17:33
Ez fantasztikus! Imádom. Ez a legizgalmasabb, amit eddig láttam tőled. Lehet, hogy nekem rögtön ezzel kellett volna kezdeni 😉
2009-10-18 at 17:48
ha nem lenne a gyerek a kadban, a pasim meg tokioban, akkor rohannek, epp irom a levelet, hogy ma miert nem tudtunk beugrani, de ugy erzem, hogy nem volt jo otlet tolem, h nem szerveztem mashogy a napot:)
2009-10-18 at 17:57
ne mar, es most mindenki engem fog irigyelni?! es tokre zsenialisan megy az uj kabatomhoz
2009-10-18 at 18:13
Ó, nahát, micsoda pozitív visszhang. Pedig ennél triplán igaz, hogy életben sokkal jobb, mint fotón. Különben r., nem baj, hogy nem jöttetek rögtön, mert mi épp elhúztunk rokonlátogatni, miután megírtam a bejegyzést.
Ági: mindent meg tudnál te is csinálni (pláne, ha odaadtam volna a mintagyűjteményemet, ahogy megígértem és amit teljesen el is felejtettem). Mindössze azért praktikusabb a hosszabb horgolós múlt, hogy a sok különféle fonalat csak elő kelljen szedni, ne rögtön megvenni sokfélét. És amúgy vállkendőre meg nagyon praktikus a freeform, mert azt az óriási felületet így nehezebb elunni elkészíteni. Úgyhogy hajrá!
Zsukka, lesz még idén karácsony 😀
2009-10-18 at 18:55
Ez az egy szerencse :D!
És igen, kedves r. ÉN NAGYON IRIGY VAGYOK :DDD!
2009-10-18 at 20:17
Nagyon-nagyon tetszik, nálam is ez a kedvenc, az eddigi munkáid közül 🙂
2009-10-18 at 20:29
Na egy biztos, hogy bator vagy, en nem mertem volna ezt megcsinalni es mennyire tevedtem volna:-)
Amikor latok egy kesz darabot a tetszik-nemtetszik es a ra meroleges izgalmas-unalmas ertekeles szerint osztalyzom magamban (osztonosen), na most itt megakadtam, mert nem megy a tetszik-nemtetszik skala, mert az izgalmassagi elnyomja. Egyre inkabb azt erzem, hogy nekem tok terapiasan hat, amit a horgolasrol, sapkarol mondasz. Mult heten sapiban voltam!!!!:-)
(bocs, ha zagyva, de 2orat vasaroltam este az IKEA-ban:-D)
2009-10-18 at 20:50
Ó, ha tudnád, hány hónapja készülök ebbe belevágni – szóval ennyit a bátorságról. Egyébként igen, terápia a javából, a gyászmunka java megszállott horgolás volt vagy 6-7 hónapig, azóta meg meghülyülés ellen csinálom esténként, tényleg csak ajánlani tudom 🙂
Ó, szerintem a hétvégén ikeázni sokkal nagyobb bátorság, én is akartam, azaz lett volna szükségem onnan cuccokra, de nem mertem belevágni.
2009-10-19 at 07:21
Hú, ez tényleg nagyon jó!!!
2009-10-19 at 09:18
Ááááállati jó lett! Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-NAGYON ügyes vagy!
Rettentően tetszik!
:-))))))
2009-10-19 at 17:20
gratula ,nagyon jó:))
a horgolás különösen alkalmas fonalas technika a szabad formákkal való kisérletezésre.
Kíváncsi vagyok a folytatásra.
2009-10-19 at 18:00
Nagyon jóóóó lett!"Bátraké a szerencse"…tartja a mondás…és ez baromi jó lett!:)Még sok ilyen egyedi csodát kérünk!:))
2009-10-19 at 18:08
hat szoval az van, h akik a kepek alapjan irigykednek ram, azoknak most elmondom, h eloben ez a sal meg annal is szebb, ebben bicikliztunk haza ma este a gyerekkel, nem am taskaban hoztam haza:)
szoval koszonom:)
2009-10-19 at 18:12
Szóval szívesen!
Ó hát köszi, lányok. És még annyit, hogy ez a technika máris függővé tett. Amikor nem horgolok, azon gondolkozom, hogy kéne, mikor lehet legközelebb és hogy honnan szerzek anyagot 😀 A következő narancssárgás lesz!
2009-10-20 at 05:22
Hát ez szuper! Nem tudom, ki találta fel, de ez olyan, mint amikor a varrósok maradékokból (foltvarrott) táskát varrnak. Na egyiket sem lehet abbahagyni. 🙂
2009-10-21 at 13:45
Én speciel el bírnám visleni mindenki irigykedését, ha az enyém lenne. De majd a PIF-em…! És akkor lehet is irigykedni, tuti. :o)