Fordított nap

Remek könyvet olvasok! A címe 88 dolog, amit ki kell próbálni a gyerekkel, mielőtt kiköltözik. Nagyon szórakoztató ötletek vannak benne, mindegyik olyan dolog, ami az életre neveléshez szükséges, vagy legalábbis nem árt. Nemcsak olyan unalmas dolgok, mint pl. kiszortírozni a ruhásszekrényt, mert ez ugye evidens, hanem csínytevések is, mint pl. cseresznyét lopni a szomszéd fájáról vagy építeni valamit, ami úszik. Ha a végére érek a könyvnek, majd írok külön bejegyzést is róla, most csak azért említettem, mert szeretném kiegészíteni egy 89. dologgal. Annyira remek az ötlet, hogy csoda, hogy hiányzik a gyűjteményből. Annyira remek, hogy csakis egy gyerek találhatta ki.

Ahogy az már több bejegyzésből is lejöhetett, elég szigorúan fogom a gyerekeket médiahasználat terén. Az érvem mindig az, hogy csak az nézhet tévét, akinek ezen kívül valami más is eszébe jutna még. Ha nincs más ötleted, akkor az egy intő jel arra, hogy nem szabad tévét nézni. Ezt nagyjából be is látják a gyerekek és igyekszenek hosszútávon egyensúlyt tartani a normális játszás, olvasás, mesenézés között. Persze azért elhangzott nemrég a sóhaj, bárcsak felnőttek lehetnénk, akkor annyit néznénk tévét (esetünkben dvd-t vagy youtube-ot), amennyit csak akarnánk! Miért is ne, gondoltam magamban, csináljunk fordított napot, mint anno a suliban. Legyenek a gyerekek a felnőttek, ők döntenek, mennyi tévét néznek, de megcsinálják hozzá mindazt, ami még a felnőttséghez hozzátartozik. A javaslat annyira tetszett nekik, hogy rögtön másnap – egy szombati napon – belevágtunk. Innentől kezdve, ha azt írom Gyerekek, az igazából minket, felnőtteket fed, ha pedig azt írom, Felnőttek, az a gyerekeket.

Mondanom sem kell, hogy a Gyerekek ezen a szombaton kialudhatták magukat a fárasztó hét után, míg a Felnőttek is akkor keltek, amikor akartak. Az a fura, hogy e héten a Felnőttek keltek hamarabb, és rögtön ébredés után össze is vesztek, ami amúgy inkább fordítva szokott lenni. De sebaj, a Gyerekek kaptak reggelit fél 10 körül szépen terített asztalnál, így jól indult a nap. A Felnőttek reggeli után közvetlenül bekapcsoltatták a Gyerekekkel a számítógépet és elkezdtek mesét nézni. Ezalatt a Gyerekek bevonultak a szobájukba és békésen olvastak. 12-kor az egyik Gyerek jelezte, hogy éhes és lassan szeretne ebédelni. Az egyik felnőtt kicsit irritáltan nézett, de aztán mondta, hogy tud tükörtojást, rántottát és virslit főzni, s mivel van a hűtőben 4 virsli és 4 tojás, ezzel az ebéd meg is van oldva. A Gyerekek kicsit kevesellték a mennyiséget, de a Felnőttek bevásárlás helyett mesét néztek, úgyhogy ezzel kellett beérni. A Gyerek még javasolta, hogy ő esetleg főzne hozzá egy kis zöldséget is, ami nagyon fontos a Gyerekek fejlődéséhez. A Felnőtt ezt ráhagyta, de előre jelezte, hogy ő nem fog enni belőle. Ebben maradtunk – a Felnőtt dönt. A Gyerek felvette a rendelést – ki rántotta, ki tükörtojás -, majd nekiállt főzni. Nagyon komplex tevékenység ez, figyelni a virsli vizét, mérni az időt, serpenyőben figyelni az olaj hőmérsékletét, feltörni a tojást, de a sárgája maradjon szépen egyben, nézni hogy az ember ne verje le a nyelénél fogva magára a forró olajat, mikor pont jó a tükörtojás sárgája, de közben jaj, ki kell venni a virslit a vízből, de hol a tányér, amire rakhatnám, és mire kész a rántotta, meleg-e még a virsli, az asztalon van-e mindenkinek a kedvenc mustárja – hát szóval tényleg nagy teljesítmény egy ilyen komplex ebéd elkészítése egy Felnőttnek. Be is ismerte, hogy nem is gondolta volna, hogy ennyi mindenre kell figyelni, ha több dolgot főz az ember egyszerre. Az ebéd ízlett, és miután a Gyerekek megették az adagjukat, rohamtempóban elhagyták az asztalt, nem szedték össze maguk után a szennyes edényt és nem mostak kezet, viszont rávetették magukat az édességes szekrényre. Később a délután folyamán is rájártak, amíg a Felnőttek nem figyeltek oda.
3 óra tájban a Gyerekek mondták, hogy unatkoznak, de a Felnőttek azt kérték, hogy szépen foglalják el magukat csendben, hiszen ők most tévéznek. A Gyerekek erre visszamentek olvasni. Kicsit később újra kimentek, hogy programot kérjenek maguknak, kávézóban sütizést vagy múzeumot, de a Felnőttek tévézni akartak. Aztán később már mutattak ugyan hajlandóságot, de sajnos nem sikerült megegyezni, hogy kávézó vagy múzeum, és mert vacsoraidő lett, végül egyiket sem csináltuk. Az egyik Felnőtt, mégpedig a Mama, eléggé szívére vette, hogy nem sikerült a Gyerekek kívánságát teljesíteni, hogy úgy mondjam, kifejezett bűntudatot érzett és megígérte, hogy ezt még majd bepótolják. A Gyerekek ebben meg is nyugodtak. Aztán a Felnőttek még megvacsoráztatták a Gyerekeket, olvastak egymásnak mesét, aztán visszacseréltük a szerepeket.

Most amellett, hogy nagyon szórakoztató volt a szerepcsere egy egész napon keresztül és hogy igazán élveztem, hogy annyit olvasok szombaton, amennyit csak akarok, készen kapom az étkezéseket és ha ledőlök ebéd után, lábujjhegyen járnak körülöttem, szerintem volt némi tanulási hatása is. A “Felnőttek” belátták, hogy azért a felnőttség nem csak arról szól, hogy azt csinálja az ember, amit akar. Ráadásul ha az ember egész nap mesét néz, délután 5-re az is unalmas lesz. Emellett büszkék voltak magukra, hogy milyen ügyesen elkészítették az étkezéseket és elpakoltak utána. Oké, a bevásárlást elfelejtették, úgyhogy azon a hétvégén kicsit szűken volt mérve az otthon lévő élelmiszer, de csak kibírtuk valahogy hétfőig. Összességében szerintem win-win szituáció, mindenki jól érezte magát, kifejezetten ajánlom, hogy próbáljátok ki, mielőtt a gyerekek kiköltöznek!

Tetszett a bejegyzés?