Volt egy időszakom, amikor kéket hordtam kékkel, esetleg bézs-drapp-barna-natúr színekkel. Nem volt az annyira unalmas, mint így hangzik és bár nem gondolom, hogy hamarosan visszatérnék ehhez a korszakomhoz, de azért néha még most is elcsábulok a színvilágra.
A szösz Vég Anett festése, a legutóbbi gyapjúnapon került hozzám. Egyágúra fonva még eléggé darabos, de kétágúként már szép lassan, fokozatosan jönnek az átmenetek. Adja magát, hogy egy fiúcowl készüljön belőle, de mert szerintem K. nem nagyon tudja elképzelni a gombolyag alapján, hogy hordaná-e a nyakmelegítőt, így egyszerűen csak találomra megkötöm és majd reménykedem.
Tetszett a bejegyzés?