Fonósnapló 1.

 A februárban elkezdődött rokka-sztori márciusban is folytatódott, és az az érzésem, hogy hasznos lesz a tanulás szempontjából egy kis jegyzőkönyv-féleség.
Az első gombóc, ahogy annak lennie kell, túl lett sodorva. Örültem, hogy egyáltalán valahogy kihúztam a szöszkupacból egy adagot, a mennyiség és a tempó nem számított. A két szál cérnázásakor nem lett rossz a sodrás sűrűsége, viszont a fonalnak sok helyen lettek farkincái, azaz az egyik szál időnként önmagával is megsodródott. A fonal tapintásra inkább kötél, mint fonal, szerintem épp a túlsodrás teszi ezt.
A második eresztésnél az egyes szálak vastagsága egyenletesebb lett. Rájöttem, hogy ha a szöszt nagyon alaposan fellazítom, akkor sokkal könnyebb a megfelelő mennyiséget kihúzni a kupacból. Arra is rá kellett viszont jönnöm, hogy a cérnázáskor azért többet kell tenni, minthogy a kezemmel vezetem a két szálat. Befolyásolható az is, hogy mikor engedem behúzni a fonalat: ha gyorsan engedem, nem fog annyira összesodródni, ha tovább hagyom kinn, akkor sűrűbb a sodrás. Sajnos csak a gombolyag végére jöttem rá erre, a nagyobb része emiatt alig sodrott. Ebből a gombolyagból szerintem nem lett volna igazán szép a kötés, úgy nézett volna ki, mintha két szálat összefogva kötne az ember. Ezért úgy döntöttem, hogy egy neszit horgolok ebből a gombócból, és kipróbálom rajta a mosógépes nemezelést. 

 Ilyen lett a neszi: igazán szép, de szerintem még így is nagyon látszik, hogy rossz a cérnázás. A mosógépben szépen nemezelődött, de ahogy az lenni szokott, a színek összemosódtak, valahogy tompább lett az egész. Majd erről is lesz kép, miután bevarrom a cippzárt – remélhetőleg hamarosan.

A zöld-narancs és a zöldes-feketés fonal a két utolsó elkészült gombolyag ebből a szöszből. A sötétzöldnél már határozottan éreztem, hogy van némi befolyásom a fonásra és a cérnázásra. Az eredmény is szép, kiegyensúlyozott sodrású fonal lett, alig várom, hogy megkössem. A narancs-zöldre kíváncsi vagyok: a fonalvastagsággal már elégedett vagyok, még ha nem is teljesen egyenletes mindig, de legalább általában azt a vastagságot adja ki, amit a legjobban szeretek kötni, olyan DK és annál kicsit vastagabb.

A zöld alig került le az orsókról, Do azonnal jelentkezett, hogy ő is meg szeretne tanulni fonni. Vak vezet világtalant – hogyan is tanítsam, amikor még én is csak az elején vagyok? De azért nekiestünk – elsőként egy színtelen, nagyon kezdőbarát gyapjúval, amit a Waldorf-baba kitöméséhez használtam. Meglepő módon épp a tanítás közben éreztem rá, hogy mennyi mindent megtanultam és kikísérleteztem már néhány hét alatt. Azért Do is szépen gyakorolt pár napig, és szerintem még többet is fonna, ha lenne még egy orsó. Így sokszor mindent blokkolok, neki pedig nem marad hely a kibontakozásra. 

A horgolt neszi után – hogy ne csak termeljem a fonalat, hanem használjam is – elkezdtem egy háromszögkendőt kötni, legközelebb ezt mutatom be a fonósnaplóban.

Tetszett a bejegyzés?