Az egész úgy indult, hogy találomra fontam mindenféle őszi színeket, aztán találomra összecérnáztam mindent mindennel, és belekötöttem egy nagy kendőbe az egészet. A kendőt egyébként még nem is mutattam itt, mert még blokkolásra vár. Mindenesetre már most látható, hogy fantasztikusan jól sikerültek a színátmenetek. Szinte észrevétlenül megy át egyik szín a másikba, nincs éles határ, nincs csíkos hatás, miközben mégis csíkos az egész. Ahogy alakult ez a kendő, úgy alakult a gondolat, hogy a tavasszal rendelt türkiz, petrolkék és limesárga fonalakat is ugyanígy fogom megfonni – immár szándékosan. A képlet így néz ki: először két orsóra fonok petrolkéket, majd összecérnázom. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kettő orsó sosem egyszerre fogy ki. A maradékot félreteszem. Aztán az üres orsóra fonok türkizt, és ezt összecérnázom a maradék petrollal. Ekkor fog maradni türkiz plusz még van egy üres orsó, erre is türkiz megy. Összecérnázom a türkizeket, a maradékot félreteszem, az üres orsóra jön a lime. Majd a limeszínt a maradék türkizzel, végül a két lime-ot egymással. Így lesz egy-egy tiszta petrol, tiszta türkiz, tiszta lime gombolyag, valamint egy petrol-türkiz és egy türkiz-lime. Ha a fonás sorrendjében dolgozom fel a színeket, akkor egy szép, elmosódott átmenet lesz a petroltól a limesárgáig. Ez lenne a terv, amelynek jelenleg az első lépését teljesítettem: kész a tiszta petrol fonás és készül a türkiz. Izgalmas, nem igaz? Valami pulcsifélét szeretnék kötni majd belőle, bár ez még nagyon messze van és addig háromszor megváltozhat.
Tetszett a bejegyzés?
2015-11-17 at 20:16
A leírás világos, az elképzelés izgalmas, az eredmény biztosan szép lesz, ha már a fázisfotó is ilyen ígéretes.