A sokat emlegetett PIF-játékban nemrég újra postáztam egy ajándékot, ezt az sk zöldes fonalat. Nem azért csodazöld, mert csodaszépen néz ki, hanem mert egyáltalán nem olyan lett, amilyennek képzeltem, teljesen öntörvényűen viselkedett.
Nagyon nehéz volt fényképezni, sok állítgatás után most nagyjából úgy néz ki, mint amilyen valójában volt. Az érdekesség, hogy a gyapjú nagyon élénk zöld árnyalatú volt, majdnem mint egy sárgászöld kihúzófilc. Viszont voltak benne barnás részek: nem sok, csak úgy pár pötty. Fonás közben viszont ez a barna egész jól eloszlott. Amikor pedig a két szálat cérnáztam, szinte mindenhova odakéredzkedett, és a jelentéktelen barna pöttyök szépen lenyugtatták a neonzöld alapszínt. Alább kis bepillantás a részletekbe:
A fonás most is tartogatott meglepetéseket. Ez egy nagyon puha szösz volt, és ahhoz mérten elég öntörvényű és szakadós. Megizzadtam vele rendesen, volt kb. 10% anyagveszteség is, de végül lett kb 110 gramm DK vastagságú fonal. Kíváncsi vagyok, mit álmodik majd belőle a PIF-társam.
Tetszett a bejegyzés?
2015-08-23 at 02:05
Csodasan nez ki! Annyira jo, hogy sk fonatu fonalra is kiterjed a tehetseged! Imadom ezeket a fonalakat, egyszer nekem is meg kell tanulnom…
2015-08-30 at 13:10
Köszi 🙂 Szerintem az egyik legjobb ötlet volt életemben, hogy megtanultam fonni. Na jó, meg még nem, csak tanulok. Annyira kikapcsol, ráadásul ilyet, mint az sk tényleg nem lehet boltban venni. Hajrá, éljen a rokkavásárlás! 🙂