Azt mondják az okosok, és van is ebben valami szerintem, hogy ha valamit igazán szeretnél, ne beszélj róla senkinek, mert azzal a valóra váltáshoz szükséges energiát pocsékolod. És tényleg, van az a fajta pozitív feszültség, ami egy el nem mondható vágynál keletkezik, és amely vihet a megvalósítás felé, legalábbis magamnál így tapasztaltam. Meg az ellenkezőjét is, hogy amikor egy tervemről beszélek másoknak, sokszor apad a lelkesedésem. Hogy a csökkenő feszültség miatt, vagy mert akkor a másik rögtön mond pár kiábrándító adatot és ellenérvet, hogy miért irreális, amire vágyom, azt nem tudom.
Mindenesetre 2009 kezdetén volt pár olyan tervem-vágyam, amiről beszélni sem mertem senkinek. És bár még csak november van, nem tudom megállni, hogy vissza ne nézzek, decemberben úgyis ezer más feladat lesz, és mert a két legnagyobb titkos vágyam szerintem megvalósult, úgyhogy juppijupp.
Először is szerettem volna kipróbálni a fonalfestést. Ez nem volt teljesen titkos, hiszen pár, hozzám hasonlóan őrült nőnek meséltem róla, és vártam, hogy majd összeülünk egy festősessionre. Aztán október végén már nem vártam tovább, fenyegetően közeledett az évvége, festés meg még sehol, úgyhogy belevágtam. Azóta már egy kávés festésen is túl vagyok, erről még tervezek fényképes beszámolni is.
A másik, a szupertitkos vágyam ennél őrültebb volt: a fonás. Nem mintha nem lenne elég nagy választék fonalból, pláne ha a külföldi felhozatalt is beleszámítjuk. Csak éppen van nekem az a már-már megszállott vágyam, hogy a dolgokat a kezdetekig szeretem visszakövetni. Vagy amennyire lehet, a kezdetekig. Tudom, ez nagyon lassú életformát hoz magával, és csomó mindenről tényleg lemaradok így, de nem zavar. A bolti kész holmi árnál drágábban veszem a horgolt cuccokhoz a fonalat, de sebaj, mert én készítem, és ez jó érzés. És most még tovább vittem ezt a dolgot: előfonalat illetve gyapjúcsíkokat vettem, meg orsót, és magam fonom meg a gyapjút. Még csak az elején vagyok, de máris imádom ezt az érzést. Különösen azt, hogy így magam döntök arról, milyen vastag fonal lesz a végeredmény, sőt, az általam annyira kedvelt változó vastagságú fonalat is könnyedén elő tudom állítani. Ööö, hogy pontosabb legyek – egyelőre csak változó vastagságú fonal előállítására vagyok képes.
A fonás egyébként eléggé monoton és brutálisan lassú művelet, tehát nem hiszem, hogy az összes fonalszükségletemet így fogom előteremteni, de az biztos, hogy a legkülönlegesebb holmiknak ebből a szempontból is meg fogom adni a módját.
És amit nem mondtam még, pedig a legfontosabb, az egésznek van egy misztikus íze is, hogy van a Nagy Női Hagyomány, amit az utóbbi időben szinte elfelejtettünk, és most belemerülök ebbe a kútba, és dacolva a mindent minél gyorsabban életelvvel, egyszerűen megengedem magamnak, hogy fonjak meg fonalakat főzögessek órák hosszat kondérban, festőlében. Falura kéne költözni, hogy még a festőnövényeket is én szedegessem össze. Na de erről nem is beszélek, nehogy eltűnjenek az energiáim.
Tetszett a bejegyzés?
2009-11-23 at 14:04
Nagyon helyes, a dolgok lényegére tapintottál…
a minőségi elv sokkal fontosabb, mint a mennyiségi… pedig minden afelé hat, hogy az utóbbit lenyomják a torkunkon:-)))
2009-11-23 at 15:11
Minden elismerésem!
2009-11-23 at 16:12
Ahogy a dolgok állnak, felmelegedés, vízhiány meg tornádó, lehet, hogy egyszer nagyon is kézzelfogható gyakorlati haszna lesz a tanulmányaidnak! 🙂
2009-11-23 at 19:51
Amikor olvastam a leírást a fonásról, akkor én is nagy kedvet kaptam hozzá, de annyira bonyolultnak tűnt… és akkor arra gondoltam, hogy majd Te biztosan ki fogod próbálni, és majd jól megtanítod nekem :o). Ugye?
2009-11-23 at 21:39
Írásaidból sokszor merítek erőt, derűt és életkedvet. Köszönöm. (Egy volt kolléga)
2009-11-24 at 06:09
Belinda: Hát, lehet, hogy a földművelés hasznosabb lenne, de ne kelljen kipróbálni élesben! 🙂
Zsukka:Az a helyzet, hogy korántsem biztos, hogy jól csinálom, még tervezek videókat nézni a témában, és akkor már bármi kiderülhet. az is lehet, hogy ebben is, mint a horgolásban, majd kialakítok egy soha nem volt új technikát 😀
Idesüss, ugye te is folytatod majd a blogod 😀
2009-11-24 at 09:11
A bejegyzés címét olvasva azt hittem, hogy a "szokásos" vágyakról lesz szó. Persze, mindenki másra vágyik 😉
Megleptél! Nagyon örülök, hogy a te blogodból is szüremlik az olvasó felé a hagyománytisztelet, ahogy te fogalmaztál a Nagy Női Hagyomány újra felfedezése. Majd jövök hozzád tanulni 😉 😀 Még kezdő vagyok a témában.
2009-11-30 at 08:40
En: Bocs, hogy ilyen lassú válaszoló vagyok… Ez a hagyománytisztelet dolog nálam nem annyira tudatos, inkább arról van szó, hogy ahogy beleásom magam a témába, és nézegetek egyre több régi könyvet, újságot, látom, hogy a most újdonságnak tűnő minták, részletek, stb már mind megvoltak korábban is. Egy ilyen felfedezés mindenkire másképpen hat, én beleszédülök ebbe a szó pozitív értelmében! (avagy "mély a múltnak kútja")