A mai napom úgy indult, hogy az oviba menet vettem észre, hogy csak az egyik gyerek uzsonnástáskáját hoztuk magunkkal. Naná, valami miatt úgy gondoltam, hogy egy öt és fél éves magától is képes nyakába akasztani a táskát, amíg a kisebbnek látványosan felsegítem a hátizsákot. Hiú remény volt, szóval újra vissza a parkon át – ami tele van reggel kutyával, a gyerekek pedig már odafelé is csak tyúklépésben mentek emiatt. Majd az oviba való leszállításuk után – persze már necces volt, hogy beérek-e pontosan – sikerült egy pillanatra elméláznom. Pont abban a pillanatban, amikor felszálltam a villamosra. Na most az van, hogy a megállóban öt vagy hat villamos áll meg, ebből kettő jó nekem, a többi durván másfelé kanyarodik néhány megálló múlva. Én meg ma valahogy annyira voltam összeszedett, mint az öt és fél éves uzsonnaotthonhagyó gyermek, és némi várakozás után egyszerűen felszálltam az épp megállóban tartózkodó villamosra. Mondanom sem kell, hogy nem arra, amire kellett volna. Lehet tippelni, hány percet késtem. Na de hogy jön ez az SBS-hez?
Úgy, hogy a mostanában rajtam lévő krónikus szórakozottság ezen a kendőn is otthagyta a nyomát.
Boston fonalból horgoltam, ami nagyon vastag és tizes tűvel, szóval tényleg ez lett volna az évi könnyű és gyors projekt. Ehhez képest nagyjából minden sort kétszer horgoltam meg, mert folyotn elnéztem valamit. Ugye, azt hinném, hogy már kétszer megvolt a minta, mit nekem SBS. Frászt. A legviccesebb hibám az volt, amikor sor közepén félbeszakítottam a horgolást, és amikor legközelebb belekezdtem, akkor nem folytattam a sort, hanem az elkezdett fölé horgoltam a következőt. Aztán csodálkoztam, miért ennyivel nagyobb a sor végén az egyik oldal, mint a másik. A pláne, hogy először még bosszankodtam, mennyire nyúlós a fonal, meg arra gondoltam, hogy talán mégis túl vastag a 10-es tű, és tényleg csak vagy öt perc után esett le, hogy mi a valódi probléma. Ilyen előzménnyel el tudjátok képzelni, hogy amikor az egyik utolsó sorban észrevettem egy újabb szarvas hibát, akkor megmakacsoltam magam és azt mondtam, ez van, így marad, nem bontok vissza többet. Vicces feladat: Találd meg a hibát a felső képen!
És akkor kreatív megoldáshoz kellett folyamodnom, és másképp befejezni a kendőt, mint szoktam – hegyes lett a csücsök. Nem is rossz, és ha belegondolok, mivel ezt a kendőt sálként szeretném használni, úgysem lesz túl feltűnő, hogy nem minden sor egyforma.
De hogy a lényeget mondjam: 3 és fél gombóc Boston fonalat használtam fel, így lett blokkolás nélkül 105 centi az átfogó, 77 centi a befogó. És nagyon vicces egyébként ez a vastag fonalas megoldás a nagy lyukakkal a mintában. Csak legyen észnél közben az ember!
Tetszett a bejegyzés?
2011-09-14 at 16:54
A 77 centi az nem a befogó akar lenni?
És tényleg derékszögű? (Mert, ha nem akkor alap és oldal.)
Vagy magasság?
2011-09-14 at 17:04
Ismerős a szitu 😀
2011-09-14 at 17:30
…:)))
jó hogy nem csak nálam van ilyen…;)
2011-09-14 at 19:00
Megnyugtató, hogy másnál is működnek néha tréfásan a dolgok:-)
2011-09-14 at 20:59
Hihi, de ismerös! Vannak olyan napok, hogy minden munkám azzal kezdem, hogy az elözö esti félálombeli "csak még ezt az egy sot megkötöm/ horgolom"- bontom le…
Nekem kifejezetten tetszik a befejezésed!!!
2011-09-14 at 21:02
Zsófi: Tényleg derékszögű, és igen, a 77 befogó. Mivel két átfogó nem lehet – mondtam, hogy szórakozott vagyok 🙂
2011-09-15 at 04:46
nekem nincs kedvem hibat keresni. amit en latok az sep szinu, latvanyosan puha csoda. es irigylesremeltoan bovul a ruhatarad:-)
2011-09-16 at 13:28
Ha jól látom az utolsó előtti sorban a központi szaporítás van elnézve 🙂 Viszont így is nagyon tetszik, így születnek az egyedi darabok 🙂