Egyszerű jersey tunika – tutorial

Valamikor réges-régen szabályos homokóra alkatom volt. Aztán lett kicsit teltebb homokóra. Aztán elkezdtem bliccelni a felüléseket. Azóta nem hordhatom régebbi kedvenceimet, a “semmi különös” rengeteg színben kapható, alakkövető pamutfelsőket. Tudjuk be ezt is az öregedésnek, és öregedni tudni kell, úgyhogy stílust váltottam. Az utóbbi időben csak olyan felsőket hordok, amelyek nem kötik a külső szemlélő orrára, hogy mennyire szeretem a péksütiket meg a tésztákat mindenféle szósszal, valamint a kerek, szögletes, lyukas és bármilyenmás csokit. Tavasszal csíptem el egy szuper felsőt: pólóanyag (tehát nem kell vasalni!) és tunika szabás. A derekához jár ugyan az öv, meg még gumírozott is, mégis olyan diszkrét. Már a boltban tudtam, hogy meg fogom varrni más anyagból is. Tulajdonképpen csak ez indokolta, hogy kiadjak érte 20 eurot. Jelentem, behozta az árát, alább a bizonyíték, a másolat, amely mindössze 4 euronyi anyagból és két óra ráfordítással készült.

És akkor nézzük lépésről lépésre!
1. Kifordítva látszik a kiindulási darab, amely nagyjából egy téglalap. Igaz, varrtak bele hamis raglánujjat – azért hamis, mert csak az elején van ez a betoldás, a háta tényleg csak téglalap. Úgy voltam vele, hogy megpróbálom, milyen, ha az eleje is az. Nincs jelentős különbség, így maradjunk az egyszerű verziónál. Tehát: végy két téglalap alakú jersey-t (esetemben ez 50×74 centi – 38-as méret). Ezen kívül csak némi gumicérnára lesz szükség, meg ollóra, vonalzóra, mérőszalagra, cérnára, varrógépre. A két réteg szín színre fordítva fekszik a földön, szerencsésebbek esetében az asztalon.

2. Bejelöljük a váll vonalát és a nyakkivágást. Ehhez lásd a következő két képet!

Kinagyítva jobban látszik, hogy a váll szélességére mindkét oldalról 13-13 centit számoltam (az 50 centis oldalon). Hogy kicsit csapottabb legyen, a hosszabbik oldalon fentről két centit mértem. A két pontot összekötve kapjuk a vállvarrás vonalát.
A nyakkivágás mélysége természetesen fakultatív, nekem 6 centi középen, de nyugodtan bírna mélyebb kivágást is. Igyekeztem egyformára rajzolni az íveket a két oldalon 🙂 Hátul ugyanezt a folyamatot megismételjük, csak a nyakkivágás kevésbé mély. Ezzel a legbonyolultabb szabási tevélenység végére értünk.

3. a. Levágjuk a váll vonalát és a nyakkivágást is. Ez utóbbinál hagytam visszahajtásra másfél centit, a váll vonalánál nem, ott egyszerűen keskenyen varrtam (boldogok, akiknek van lock-juk).

4. Vállat összevarrjuk rugalmas anyaghoz való öltéssel vagy apró cikkcakkal. A nyakat gombostűzzük és visszaszegjük. Mivel a pólóanyag nem foszlik, elég egyszer visszahajtani és a varrásvonalat úgy placírozni, hogy minél közelebb legyen az anyag vágott széléhez. Fontos, hogy az anyagot varrás közben lazán tartsuk, ne húzódjon, mert akkor fodrosodik.

5. Most jön a dereka gumírozása. Mivel most már felül fix a póló, nyugodtan felpróbálhatjuk, hova esik ideális esetben a derék, hol fusson a középső gumiszál. Ezt jelöljük be gombostűvel (először egy is elég, aztán ha levettük, akkor körbe) Készítsünk elő hat gumicérnadarabot. A hossza jóval kevesebb, mint a derékbőségünk fele, hiszen jócskán nyúlik. Az a cél, hogy kinyúlt állapotban legyen kényelmesen a derékbőségünk fele illetve arra plusz 6-8 centi a könyebb kezelhetőség és a biztonság kedvéért. De majd a fölösleges gumit levágjuk a végén.
Ahogy a képen látszik, én nem a cérna helyett fűztem be a gumicérnát, hanem kis cikkcakkal varrtam az anyaghoz. Lehet, hogy nem annyira elegáns, de olyan kezdőknek, mint én tökéletesen megfelel.
Mind az elejére, mind a hátára 3 sorban gumíroztam. A gumi vezetésébe bele kell jönni – ezért nem rossz egy próbadarabon gyakorolni -, de nem boszorkányság. S bár ezúttal nem sikerült teljesen egyenesen, egymással párhuzamosan vezetni a három sort, a végeredményt ez nem rontja le. Anyagot választani tudni kell, ugyebár, egy nagyon mintás pólón nem látszanak a kis hibák.

Az egyszerűség kedvéért lefényképeztem, hogy milyen cikkcakk vált be a gumírozáshoz.

Így néz ki a színén.

6. Most van előttünk egy vállban összevarrt, derékban gumírozott valami, ennek most kimérjük az ujja nyílását. Nekem 16 centi lefelé a válltól mérve mind az elején, mind a hátán. (lásd fent a rajzomat) Kb 8-10 mm-t visszahajtottam, legombostűztem, s ezt a részt letűztem. Másik oldalon ugyanez a procedúra.

Ekkor érdemes közbeiktatni egy próbát, hiszen még nincs összevarrva az oldala, azaz nincs veszve minden. Nézzük meg, hogy ha a jelenlegi tervek szerint marad az ujja (gombostűvel jelöljük), akkor kényelmes-e belebújni, nem látnak-e be (belátnak-e eléggé – kinek mi a cél). Ha minden rendben, akkor jön az oldal összevarrása, ha nem, akkor a korrigálás.

7. Varrjuk össze az oldalakat, szín színre, itt se kell tisztázni, csak egyszerűen rugalmas öltéssel vagy apró cikkcakkal varrunk.

8. Az alját is felhajtjuk (papírforma szerint ikertűvel, de én ezt hanyagoltam, továbbra is a rugalmas anyaghoz való öltést használtam egy sorban), majd felpróbáljuk a kész tunika-pólót, keresünk egy keskeny övet, és rettentően boldogok vagyunk, hogy van egy szuper saját készítésű darabunk.

9. Kimegyünk a játszótérre és bezsebeljük a dicséreteket.

Sok sikert a kipróbáláshoz, és ha valami nem érthető, szóljatok, amint gép előtt vagyok, válaszolok. (Ha tudok)

Tetszett a bejegyzés?