Egy este a konyhában

Semmi sem jobb, mint öt évesnek lenni: az ember kap egy tortát az otthoni szülinapon, aztán egyet, amikor az oviban ünneplik, aztán egyet, amikor zsúr van. Holnap végre az oviba visszük a tortát – tiszta szerencse, hogy eszembe jutott, mikor már az ajtón tereltem be az aprónépet. A következő gondolatom persze az volt, hogy hoppá, amit terveztem, nem tudom megsütni – tegnap este megettük az e célra szánt nagy mennyiségű almát, szóval valami mást kell kitalálni.

Mentő ötletként eszembe jutott a gyakorlatilag elronthatatlan citromos muffin tésztám, kis változtatással ezt sütöttem meg. A kis változtatás azt jelenti, hogy az eredeti adag dupláját vettem és citromlé helyett narancslét, reszelt citromhéj helyett pedig narancshéjat tettem a tésztába. (Könnyen tehettem, itt a fogyasztható héjú bionarancs könnyen elérhető a sarki boltban és az ára sem vészes. Hozzáteszem, annyi finom karácsonyi sütihez kell reszelt narancshéj, és annyira sokat dob az ízén, hogy ezért a néhány darabért igazán érdemes lehet elzarándokolni egy biogyümölcsöshöz.)

4 tojást felverünk 225 g cukorral. Felolvasztunk 225 g vajat, majd félretesszük lehűlni.
A tojásos keverékbe belereszeljük egy narancs héját, majd kettévágjuk és belecsavarjuk egy fél narancs levét. A narancs másik felét megesszük.
Külön tálban összekeverünk 300g lisztet 2 teáskanál sütőporral és kis sóval. Beleteszünk egy kiskanál fahéjat.
A kihűlt vajat beleöntjük a tojásos keverékbe és a mixerrel gyorsan összekeverjük.
A lisztes keveréket beleöntjük a vajas-tojásos keverékbe, és az egészet fakanállal összekeverjük.
Kivajazott-lisztezett tortaformába öntjük és 150-170 fokon sütjük, amíg szépen feljön és halványbarna lesz. Légkeveréses sütőben nekem ez alig több, mint 15 perc volt. Ha muffinformában szeretné az ember kisütni, akkor ez kétszer 12 darab lesz.

Így, ahogy van, máris nagyon finom, kifejezetten narancsos-téli illat-íz. De ha még kis csokibevonatot is csurgatunk rá, akkor igazi szülinapi torta lesz egy nagy ötévesnek.

S “ha már amúgy is be van kapcsolva a sütő” alapon még két süti készült ma este.

Amíg a torta napozott odabenn, bedagasztottam egy mazsolás-narancsos brióst:
375 g liszthez 1 zacskó szárított élesztő, 2 evőkanál cukor és egy csipet só kerül a tálba. Egy kislábosban 2,5 dl tejet és 50 g vajat felmelegítünk- amíg elolvad a vaj – majd ráöntjük a lisztes keverékre. Hozzáteszünk három marék mazsolát és fél doboz kandírozott narancsot (ez utóbbi 150 gramm). Természetesen egyéb aszalt gyümölcsöt is lehet, de maximum ebben a mennyiségben, ha azt szeretnénk, hogy egyben maradjon a tészta. Kézimixer dagasztókarjával megdagasztjuk, majd konyharuhával letakarva kelesztjük egy órát.

A torta nagyjából ekkorra készült el, úgyhogy a hűtőben várakozó maradék mézestésztát némi gyerekmunka felhasználásával kiszaggattuk ill. puszedlivé formáztuk és kisütöttük 6-8 perc alatt/adag. Majd megvacsoráztunk (igen, fel se tűnt, hogy 6 percenként ki kellett rohanni a konyhába, ez amúgy is így szokott lenni nálunk sajna). Vacsora után bucit formáztunk az időközben megkelt brióstésztából, tetejét bevizezve 15 percig sütöttük 160 fokon, majd megcsodáltuk, milyen szép lett és már alig várjuk a reggel, amikor is vajjal megkenve és ízlés szerint kávéval ill. kakaóval fogjuk fogyasztani.

Kicsit nehezen szánom rá magam a sütésre, de ha egyszer…

Tetszett a bejegyzés?