Horgolni és kötni mindenütt lehet. Hallottam már fürdőkádban kötő kartársnőkről, a buszon, metrón, parkban és a tűzhely mellett félig mártást kavargató, félig horgoló nő már-már közhely számba megy. Azért van pár dolog, amire extrém körülmények között éppúgy érdemes figyelni, mint este a kanapén kötögetve. Mert igen, a fonalmániásoknak is van testük. És ha néhány apró szabályt nem tartunk be, akkor akár hónapokig tartó kényszerszünettel is számolhatunk.
1. Maradjon laza a nyakad és a vállad!
Még akkor is, ha kezdő vagy, még akkor is, ha egy új technikát vagy nagy koncentrációt igénylő mintát próbálsz ki épp. Oké, tudom, lazának maradni nem mindig lehet, de legalább iktass be tízpercenként pár nyak- és vállkörzést. A horgolás-kötés befejezése után pedig – pláne, ha otthon vagy és amúgy sem lát senki, mert már mindenki alszik – végezz néhány nyújtó gyakorlatot. Ha jógázol, akkor a bemelegítő gyakorlatsor is megteszi. Már öt perc is csodákat tesz!
2. Figyelj, mit mond a csuklód!
A horgolásnál a csuklód végzi a munka oroszlánrészét. Hasonlóan fontos szerepe van a középső ujjnak, amivel támasztod a hüvelykujjat és tartod a horgolást. Néhány különösen húzós horgolós hónap után ez a két kis testrész kezdett sztrájkba elérve, hogy sem horgolni, sem például egy ásványvizes palackot kibontani nem tudtam. Ha már túlfáradtak, begyulladtak az ízületek, akkor csak a kivárás segít – érdemes megelőzni ezt és időben abbahagyni. Jobb két nap szünetet tartani, mint két hónapot – és ez nem vicc.
3. Állj fel és sétálj!
Ha a hagyományos ülő pozícióban horgolsz, akkor szinte biztos, hogy közben előregörbülsz és a derekad sem egyenes. (És miközben a monitort nézed?) Fél óránként felállni és kinyújtózni, a derekad a helyére tenni, előrehajlásból csigolyánként haladva felegyenesedni a legjobb módja a hátfájás és a rossz tartás megelőzésének.
4. Válogasd meg a fonalaid!
Vannak fonalak, amelyek nem tesznek jót a kéznek. Néha a szem becsap, elcsábul, a bőr viszont nem elégszik meg a látszattal és ha nem jó a fonal összetétele, akkor szenved. Hogy mi nem jó, az nagyon változó és az sem biztos, hogy mindenkinek a gyapjú jó és az akril rossz. Ha úgy érzed, hogy fél óra horgolás után az ujjaid vége olyan, mintha le lenne smirglizve, akkor ne kínozd magad tovább és írd fel a tabufonalak listájára, amit épp használtál. Lehet, hogy így néhány régi fonaladtól meg kell majd válnod – ne fájjon a szíved érte, végülis a hobbi nem önkínzásra lett kitalálva.
5. Figyelj a fényre!
Van fény meg fénynek látszó valami. Ez utóbbi minősített esete például a kertben, naplemente idején horgolni. Mivel lassanként lesz egyre sötétebb, már legtöbbször csak akkor kapcsol az ember, amikor folynak a könnyei, annyira erőlteti a szemét. A régi fajta gyorsvonatok világítása is inkább csak arra jó, hogy lássuk, ki ül velünk szemben – horgolni, kötni általában alkalmatlan. Otthonra mindenképp érdemes kijelölni egy horgoló sarkot, ahol irányított fény van. A mennyezetmegvilágítás hangulatos, de főleg ha sötét fonallal dolgozol, nagyjából semmit sem ér. Oké, én is szoktam néha filmnézés közben félhomályban horgolni, de mindig megbánom utána, kínzás a szemnek.
+1: Váltogasd a technikákat, váltogasd a hobbikat!
Legjobban az jár, akinek több hobbija van, mert a horgolás után is van élet. Legeslegjobban az, akinek még a főzés is hobbija – garantáltan minden nap élvezet. De már az is elég lehet néha, ha a kötés és a horgolás vagy a varrás között váltogat az elvakult hobbista. Minden mozgás és testtartás másféle terhelés a testnek, s amíg az egyik testrész pihen, a másik hobbit még mindig élvezhetjük. Az meg csak plusz előny hogy aki többféle témában, technikában, területen mozog, folyton kombinál és így lassan megtalálja a saját stílusát, s annyi ötlete lesz, hogy csak ideje legyen mindent megvalósítani.
2012-03-07 at 19:28
Ez is egy nagyon jó összefoglalás, köszönöm! Ki is húztam görbe hátamat egyből!
2012-03-08 at 07:17
Én is! 🙂 (A lányom néptánc órája alatt szoktam kötni az öltözőben, ahol többen várjuk a kis táncosokra, már megszokták, nem néznek hüledezve, pedig eleinte csodabogár voltam 🙂
2012-03-09 at 06:13
Pont a néptáncórán számítanál csodabogárnak? Ugyan 🙂