É mint Édes december

A december az a hónap, amikor az évben addig elfogyasztott cukormennyiségemet megduplázom. Ellensúlyozásként az évi felülések számát viszont megtriplázom – kár hogy a nulla háromszorosa is nulla.

Idén ez a három keksz volt a nyerő: egy levendulás, egy fahéjas-mandulás és egy földimogyorós.
A legkülönlegesebben a levendulás hangzik, pedig nagyon egyszerű: 23 deka cukrot és két evőkanál  (akár szárított) levendulavirágot aprítóban megőröltem (volna, ha nem lett volna otthon eleve levendulás cukor. Ha nincs, akkor ezt az őrölt keveréket egy éjszakára lezárt befőttesüvegben kell érlelni.) Aztán ha a levendulás cukor kész, egy dekát félretettem, ezt majd a sütés előtt szórom rá a kekszekre.
A többi cukrot 22 deka puha vajjal és egy tasak vaníliás cukorral habosra vertem.
Külön tálban összekevertem 30 dkg lisztet, két csipet sót és fél tk szódabikarbónát. A lisztes keveréket apránként fakanállal elkevertem a vajas keverékben. Ez a sima massza alufóliába csomagolva fél órát telelt a hűtőben, majd kézzel kis lapos korongokat formáztam belőle és sütőpapírral fedett tepsibe tettem. Rászórtam a maradék cukrot és 190 fokon kb. 10 percig sütöttem. A színe nem sokat változott, tehát az órát kell nézni. Szokatlan, de finom íze lett, aki kóstolta, mind dicsérte. (A recept eredetije a Backing Heaven nyárvégi számában volt, picit változtattam rajta csupán. Ott a tésztát nyújtották és szaggatták, ami lényegesen jobban nézett ki, viszont szerintem a tészta állaga erre nem alkalmas. Viszont így sem néz ki rosszul szerintem.)

A legjobban a három közül mégis az elfuserált fahéjas csillag sikerült. A recept szerint 40 deka őrölt mandulára van szükség és nekem épp ennyi volt otthon, egy dekával se több. Mint utóbb kiderült, ez gond. Tehát ha fahéjas csillagot akar az ember, akkor nyugodtan járjon el ezen recept szerint, de legyen még otthon tartalék mandula, mert az alább leírt tészta alkalmatlan a nyújtás-szaggatásra és további manduláért kiált. De ha beérjük a világ legjobb mandulás-fahéjas csókjával, akkor kövessük csak nyugodtan az alábbi receptet:
40 deka mandulát megőrölünk.
3 tojásfehérjét nagyon keményre felverünk, beleöntünk 35 deka cukrot és hozzáadunk 1 ek citromlét. Ezután a gépi habverővel még magas fokozaton verjük 8-10 percig a habot. Túlzásnak hangzik, de nem az. Majdnem leégett a habverő motorja, de megérte. (Azért közben pihentettem pár percet, az nem ártott a tésztának.) A habhoz hozzáöntöttem 1 nagy tk fahéjat és a mandulát, fakanállal elkevertem, majd egy órára a hűtőbe tettem. Elvileg ezután kellene gyúrható masszának keletkezni, de szerintem egyszerűen csak sajtóhiba volt a 40 deka és 50 vagy 60 igazából, mert ez a massza pontosan olyan állagú, mint a kedvenc kókuszcsókom. Szóval ahhoz hasonlóan kanállal adagoltam kis halmokat sütőpapírral bélelt tepsire. Lehet közel rakni egymáshoz a kekszeket, nem nő meg, olyan kemény a hab. 130-150 fokon kell inkább szárítani, mint sütni kb 25 percig. Zseniális, garantált kedvenc!

Már évek óta mindig megsütöm a mogyorós kekszet is és változatlanul szeretjük, ez egy egyszerű omlós tészta, csak a liszt egy részét mogyoróval helyettesítjük. 15 deka puha vajat habosra verünk, további keverés mellett beleteszünk 6 dkg porcukrot, majd 1 tojást és egy csipet sót. Fakanállal keverve hozzáadunk 10 deka őrölt mogyorót (nem sósat) és 25 deka lisztet. Rudat formázunk a tésztából és késsel feldaraboljuk, hogy falatnyi hasábokat kapjunk. Távolságot hagyva a kekszek között a tepsin 200 fokon kb. 15 percig sütjük.

Az utóbbi két recept forrása egy 2000-ből származó, már-már oldtimer Gut kochen und backen című receptújság. Kellemes cukortúladagolást kívánok mindenkinek, külön üdvözlet gasztroblogger barátnőimnek: Gabinak, Áginak és rolllernek.

Tetszett a bejegyzés?